Még hétvége

Hoztam még pár emlékképet a hétvégéről. 
Soproni séta vasárnap a Fő téren, a Várkerület teljesen (de teljesen!) feltúrva, sétálóutcává alakítják ugyanis, és most ami zűrzavar  elképzelhető ilyen helyzetben, az mind megtalálható ott.
Sőt, azokat a fákat is kiemelték gyökerestől, és máshol ültetik el, melyeken az adventi csodás fények voltak. Örömbe üröm vegyül számomra. 
Csak kitalálnak valamit helyette következő adventra!

Nagycenk véletlenül került be a programba. A "fiúk" döntöttek, eredetileg Fertőd vagy Eisenstadt lett volna a vasárnapi kis kirándulás, de egyszer csak azt hallom, hogy legyen újra Nagycenk! Nekem jó volt, én bármit elfogadtam, átadtam magam annak a pár órának. Az  a tény, hogy 14 km-re van csak mindenképpen szempont volt.

Gyümölcs, vitamin...Vasárnap ettünk mandarint, sőt, halat is, és nem volt cukor a kávéban, igaz, máskor sem.
Éppen ma beszélgettem a gyerekekkel a helyes táplálkozásról. Meglepően sokat tudnak róla az elméletben. Legalább annyit mint én, csak a gyakorlat okoz problémákat, akárcsak nálam.
Ez az évet pedig erre is szánom. 
Sok rögzült, rossz szokást ki kell irtanom.

Hétvége

Nem különösebben foglalkoztat a Valentin nap, megvagyok nélküle,  de azért ezek a tulipánok jólestek. 

Vasárnap programként M. és barátja többféle lehetőségen is elgondolkozott, végül a "legnagyobb magyar" közeli nagycenki kastélyába mentünk el immár sokadszorra. 
A kis csapat (2/3 osztrák, 1/3 magyar összetételben) egyforma érdeklődéssel böngészett át újra mindent, amit ez a hely adhat, és mélyedt el abban a tényben, hogy egy politikus mennyit adhat is egy országnak.

Álmosság kapcsán

Átböngésztem a gyógyszereim méteres tájékoztatóit, hogy melyek okoznak erős álmosságot. Tudok éjjel aludni 10-12 órát is, nappal is álmos vagyok. Jó, jó, de mikor aludjak ennyit?
Munkahelyen sem lehet, porszívózás és vasalás között sem ajánlatos, anyuhoz sem aludni megyek. M. sem azért jön.
Majd lesz valami...
Veszprémben olyan helyre ültünk be kávézni, ahol akvárium van, én szándékosan szemben ültem le vele. A fekete olyan "álmos" mindig mint én. A többi ficánkol, ő meg percekig nem mozdul.

A hosszú hétvégém (péntek szabadnap) úgy telik, ahogy szokott. Tegnap anyu, ma én, holnap M. Találkozunk egy barátjával is. Megosztom magam, és kicsit magamra is szánok időt.
A napok egyhangúságára szükségem van, de éppen ez készít is ki néha. Vagy éppen a  téli fénytelenség, amit úgy szeretek.
Együtt van minden bennem és körülöttem amit szeretek, ezek visznek előre és gátolnak is. 
Sokszor a kettő egy és ugyanaz!

Este

Közel voltam ahhoz (hajszálnyira?), hogy szüneteltetem a blogot. Ki ne érezte volna így a blogosok közül? Annyira kevésnek, egyhangúnak érzem, amit adni tudok. 
Naponta ismétlem ugyanazt.
Le sem írtam volna mindezt, ha nem így érzem valóban, és se nem önsajnálat, se nem a leírtak ellenkezőjének az olvasókból való kicsikarása nincs benne a terveimben. Ki ne félt volna valamit leírni úgy érezve, hogy ezt vagy azt feltételezik róla. Nagyon bizonytalan napjaim élem (blogolás szempontjából is), bizonyára látjátok ebből a pár sorból.
Aztán jött pár sor egy ismeretlen ismerőstől, aki még csak nem is biztatott - hiszen nem tudhatta, hogy mi jár a fejemben -, csak leírt pár tényt, de ez a kicsi éppen elég volt, hogy a billentyűzet felé nyomjon.
Megint  csak néhány olyan dolgot tudok írni, amelyet már párszor megtettem. Vártam, hogy este 10 után végre hazaérjek, hiányzott az, hogy múlt hétvégén nem volt elég szabadidőm, mind  a két nap dolgoztam.
Voltam Veszprémben tegnap, örültem, hogy arra több  a hó, az autóból nézegettem, Azt mondta a dokim, sokat javult a gerincem, és én is ezt érzem.
Azt sem először írtam le, hogy munka után meggyújtottam egy mécsest, gyorsan tiszta ágyneműt is húztam. Holnap szabadnapos leszek, tovább alhatok. 
Márt megint le kell írnom, hogy az élet apró örömei tolnak előre...
Kit nem?

Semmiségek egy februári vasárnapon

Ma éjjel szinte minden álmom után felébredtem, ezért tudom, hogy gyermek- és fiatalkorom helyszínein voltam, és próbáltam onnan megmenteni valamit, vagy ha nem, akkor régi barátot volt szándékomban látogatni ezúttal is sikertelenül. 
Aztán hajnali 4-kor elemezgettem az álmaim, melyekben végül nem hoztam el azt a tojáshéjszínű, szép cserépkályhát nagymamám házából, ami  a valóságban nem is létezett, és bizonyára az a vihar sem, mely ellen négy esernyőt tettek ki nekem, de végül inkább lemondtam az útról az újra gyülekező tintakék felhők miatt.
Reggel 9.05-kor ébredtem, kissé elcsigázva az éjszakai utazásaimtól, míg készült a reggeli tea egy hózápor csapott le ránk, álltam az ablakban, és néztem a kavargó pelyheket a sötét februári vasárnap reggelen, és arra gondoltam, hogy messze van még az este, mikor dolgozni megyek, de addig csak arra gondolok, hogy szabad vagyok ezen a vasárnapon, és talán gondolatban mentem a régiségeket.
Megnéztem egy régi órát abban a cukrászdában, ahova beültünk a jeges szél elől. Mondtam volna az ott dolgozóknak, hogy vigyázzanak az órára, mert álmukban előbukkanhat, ha nem teszik meg, de végül nem szólaltam meg, hanem csendben fizettünk, majd eljöttünk. 

Mindig elgondolkodtatóan szép élmény számomra ez a film:

Ági, köszönöm a pár évvel ezelőtti ajánlást.

Röviden

Rosszabb, ha megszólított, majd elfelejtett ( a látszat ez, pedig biztosan nem az), mintha nem tudok arról, hogy egyáltalán észrevett.

Ez is életem része. 

Mégis bízom, hogy egyszer csak...
Így szép, mert így is szép!

U.i.: Igen rébuszokban, de nem szerelmi háromszög kibontakozásáról van szó.

Érdemes

elolvasni, aztán úgyis mindenki maga dönti el, hogyan tovább...
Szerintem adnak hasznos tanácsokat, amit talán úgyis tudunk, de jó összefoglalva is látni, és legalább valamennyit betartani.
Megelőzés párti vagyok, de nem következetesen.
Sajnos!

Utószületésnap szombaton

Markus levette a polcról a vérnyomásmérőmet, és megmérte a vérnyomását, aztán mi is szép sorban. 
Csak úgy... 
Normál vagy alacsony volt mindnyájunk értéke.
Thomas megjegyezte ebben a közösen relaxált állapotunkban nem is hiteles, amit mértünk, de  legalább megállapíthattuk, hogy az együtt töltött óráink vérnyomáscsökkentő vagy legalább stabilizáló hatással bírnak.