2015. február 13., péntek

Este


Közel voltam ahhoz (hajszálnyira?), hogy szüneteltetem a blogot. Ki ne érezte volna így a blogosok közül? Annyira kevésnek, egyhangúnak érzem, amit adni tudok. 
Naponta ismétlem ugyanazt.
Le sem írtam volna mindezt, ha nem így érzem valóban, és se nem önsajnálat, se nem a leírtak ellenkezőjének az olvasókból való kicsikarása nincs benne a terveimben. Ki ne félt volna valamit leírni úgy érezve, hogy ezt vagy azt feltételezik róla. Nagyon bizonytalan napjaim élem (blogolás szempontjából is), bizonyára látjátok ebből a pár sorból.
Aztán jött pár sor egy ismeretlen ismerőstől, aki még csak nem is biztatott - hiszen nem tudhatta, hogy mi jár a fejemben -, csak leírt pár tényt, de ez a kicsi éppen elég volt, hogy a billentyűzet felé nyomjon.
Megint  csak néhány olyan dolgot tudok írni, amelyet már párszor megtettem. Vártam, hogy este 10 után végre hazaérjek, hiányzott az, hogy múlt hétvégén nem volt elég szabadidőm, mind  a két nap dolgoztam.
Voltam Veszprémben tegnap, örültem, hogy arra több  a hó, az autóból nézegettem, Azt mondta a dokim, sokat javult a gerincem, és én is ezt érzem.
Azt sem először írtam le, hogy munka után meggyújtottam egy mécsest, gyorsan tiszta ágyneműt is húztam. Holnap szabadnapos leszek, tovább alhatok. 
Márt megint le kell írnom, hogy az élet apró örömei tolnak előre...
Kit nem?



22 megjegyzés:

  1. Éva, megértelek. Vannak ilyen üresjáratok. Nekem meg pláne (nincs már más dolgom szinte) eszembe jut néha, hogy miféle életpótló tevékenység a blog és tényleg pótol-e valamit?... De hátha nincs is választásom és még ez is jobb, mint a majdnem semmi?...
    Vártalak azért és be-benéztem, főleg attól tartva, nem vagy-e beteg...

    VálaszTörlés
  2. Éva, ne add fel. Én mindjárt indulok dolgozni egész napra, és holnap is, és a blog az többek között, ami egyensúlyba hoz, hogy valami mást csinálok. Nem pótlék, fontos része az életemnek. Összetörne a szívem, ha többet nem tudhatnék rólad, tényleg! :))

    VálaszTörlés
  3. Hát, nézd meg az blogomat. Na azon tényleg nem történik semmi. Pedig olyan sok mondanivalóm lenne, de időm sokszor kevés és kinyílni még mindig félek. Szerintem senki nem olvas már engem csak időnként megszánnak.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Éva! 2010 óta követem bejegyzéseit, nincs olyan nap,amikor ne kukkantanék be Önhöz . Sokat merítettem az írásaiból. Erőt, tartást.hogy könnyebben átlépjek a saját gondjaimon. Először széles látóköre .hatalmas tárgyi tudása, és csodálatos képei ejtettek rabul, de nagyra becsülöm azt ahogyan át tudja adni .nekünk az olvasóinak és természetesen a diákjainak. Ön nélkül biztosan szürkébb lenne az élet. Kérem maradjon

    VálaszTörlés
  5. Kedves Éva! Én is bekukkantottam hozzád minden nap, és fogalmaztam magamban a kérdést. De annyit már tudok Rólad, hogy vannak dolgok, amiket megtartassz magadnak, és mindennek megvannak az okai, miértjei, amit mások - mi - tiszteletben tartunk. Nagyon hiányoznának az írásaid - nem érzem azt, hogy a "semmiről" írnál - szépek, nyugdtak, és ami fontos, továbbgondolkodásra késztet. Ezért külön köszönet.

    VálaszTörlés
  6. Én egy ajándékról írnék, amit ép tegnap kaptam tőled. Egy film ajánlás volt. A Téli vendég c, film elsőre szürkének, egyhangúnak tűnt.Hétköznapi emberek életébe adott bepillantást . Egy anya és a lánya kapcsolata bontakozott ki előttünk. Semmi manír , semmi pátosz nem volt benne. Mégis ott maradt a számízében a keserédes érzés. Ráadásul éjszakára is adott gondolkozni valót. Hálás voltam, hogy megmutattad. Természetesen éreztelek a film által . Beszélgettem veled magamban és az igazat megvallva nagyon jó volt. Jó volt elgondolkodni rajta. A film tanulsága annyi volt, hogy a mindennapok látszólagos mozdulatlanságában telik el az életünk. A látszólagos mozdulatlanság hordalékaként észrevétlenül átalakul a környezetünk és mi magunk is. Néha a legszebb ajándékokat láthatatlanul adjuk egymásnak. Ez egy ilyen ajándék volt.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  7. Még csak annyi. Mostanában naponta gondolkodom azon, hogy kiírtam magamból az elmúlt nyolc évben mindent. Újat adni már nem tudok. Tehát jogos a kérdés, hogy miért íjak? A válasz nagyon egyszerű, mert JÓ!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Éva, ha abbahagynád, hiányoznál. A csodálatos fotóid, idézeteid, töprengéseid, beszámolóid. Én, ha túl sok összejön hallgatok. Aztán, ha túllépek rajta jövök. Néha kiírom, aztán elszégyellem, piszkozatolom. Sok megjegyzés marad piszkozatban, de legalább kiadtam magamból.

    VálaszTörlés
  9. kedves Éva, és minden blogolók :)), én úgy vagyok ezzel, ahogy egyszer Márta fogalmazta meg: valahogy úgy, hogy "nem azért ír, mert van blog, hanem ír, mert mondanivalója van, és ezért van blog" :))
    sokszor látom (volt, aki el is mesélte, hogy hetekre előre eltervezi, mit fog írni a blogjába...az egy olyan blog, irodalmi termés, vagy olyasféle,
    megint mások, (mint én is napok aktualitása adja a témát, arról írok, ami történik, ami foglalkoztat, aminek aktualitása van...
    az más kérdés, hogy általában átalakult a blogolás, mióta twitter, meg fb, stb van, látom, sok bejegyzés van mindenféle hozzászólás nélkül, ha van is, nem alakul ki valódi beszélgetés, van, aki nem is kívánja
    nekem fontos
    a tied is, meg Mártáé is, meg sokaké
    attól függetlenül, hogy nincs reagálás, én mindig azt hiszem figyelünk egymásra, érdemes szólni, megosztani eseményeket, minden nap eszembejutsz te is, hozzátartozik a napomhoz

    VálaszTörlés
  10. Maradj csak, maradj. :) Ez itt egy különleges hely. Én minden sorodnak szoktam örülni.

    VálaszTörlés
  11. Ismerős.....
    Én mindig szeretlek olvasni.♥
    Nem találom a Téli vendég filmet..:(

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm a szavaitokat! Igen, írunk mert mondanivalónk van, igaz, ezt egy zárt blogban is megtehetnénk. Mindenképpen szerepe van az olvasóknak is a blogéletben. Néha el kell vonulnunk, a nyilvánosság előtt, olyankor el lehet hallgatni, és küzdeni a közlési vágy ellen, vagy egy másik blogban helyet találni, ahol csak mi vagyunk. Vannak megoldások, de már olyan kapcsolatok alakulhatnak ki a blogosok között, hogy tőlük nehéz megválni.Összetett dolgok ezek.
    Egyébként írunk, mert JÓ! Ez így van.

    VálaszTörlés
  13. Györgyi, ezt neked ajánlom:
    http://www.borosattila.eoldal.hu/cikkek/filmtorteneti-es-mozgokepkultura-tanulmanyok/paros-maganyok--alan-rickman-teli-vendeg.html

    VálaszTörlés
  14. Mamka, itt a film linkje:

    http://videa.hu/videok/film-animacio/teli-vendeg-teljes-film-drama-egyben-magyarul-72su8KX4CMrf731v

    VálaszTörlés
  15. Mamka, a blogom legalján is ott van egy ideje.

    VálaszTörlés
  16. Éva régen ismerlek, korábban az nlc-n, újabban itt olvaslak. Mindennap kereslek. Szeretem a gondolataidat, közléseidet, könyv- és filmajánlatokat. Most éppen Fanni Naplóját fogom megvenni. Nálam sokszor van úgy, hogy naponta ismétlem ugyanazt. Hála Istennek, úgy gondolom, a napi munka, a napi intéznivalók, ez mind-mind fontos része életünknek. Ölellek: BMari

    VálaszTörlés
  17. Nagyon élveztem a filmesztétikai elemzést. Csodás volt. Alan Rickman-nek volt egy közös filmje Emma Thompson-nal Igaz az közel sem ennyire elgondolkodtató, de abban is egy kapcsolat összetartó erejét boncolgatják hihetetlen finom színészi eszközökkel. Ráadásul az is karácsonykor játszódik. A film címe: Igazából szerelem .

    VálaszTörlés
  18. Ugye nem teszed meg,hogy eltűnj.!Nagy űr lenne.Idézetek,könyvek,filmek...És honnan tudnék Thomasról?? :)
    Tehát tessék velünk maradni.!Mi majd szólunk,ha sok lesz! :):):)
    E.

    VálaszTörlés
  19. Köszönöm Nektek! Persze, persze éppen az évek múlása miatt jön az érzés, hogy ideje abbahagyni, de az együtt töltött évek miatt maradok végül mégis.

    VálaszTörlés
  20. Nagyon szeretek hozzád " járni" nap mint nap! Ne add fel kérlek!!!!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu