Szombat délután

Sűrű esőkopogás hangja az ablakon, a kinti 12 fokban ősz lett a nyár után.Továbbra is minden gyors, ami a természetben zajlik.
Krasznahorkai Lászlót vettem elő, az első oldalak után tudtam, hogy tetszeni fog az egész könyv, vagyis ez a könyve is. 
Egy fehér kócsag kitartó, sekély vízben álló mozdulatlanságába beleszőtte az író, ami éppen kellett nekem:
" Ez a hatalmas, hófehér, méltóságteljes állat milyen védtelen - mert fölösleges volt, és védtelen, igen, s mint oly gyakran az egyik épp elégséges módon magyarázta a másikát, azaz fölöslegessége miatt volt védtelen, és védtelensége tette fölöslegessé..."*
Azon gondolkoztam, hogy nem vagyok védtelen, mert nem vagyok fölösleges, ma sem voltam az. Anyu ellátva, hamar elfárad, nem tud valahogy erőre kapni, de talán még érthető is. Most alszik, az idő is kedvez a pihenésre.
Vasalást viszont félretettem, majd megcsinálom, valahogy most képes vagyok arra lassulásra, amire hetek óta nem. 
M. hamarosan elindul hozzám, és adjuk egymásnak az erőt az egymás életében való jelenléttel, és se fölöslegesek, se védtelenek nem vagyunk remélhetőleg, már ami kettőnket illet.

 * Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent

Péntek

Mindig felmerül bennem, hogy a kevés is elég, nem a mennyiség számít. Még mindig él bennem "A kevesebb több" mélyen szántó gondolat!:-)  Jól kitalálták és megfogalmazták.
Például az erkélyem pár négyzetméterét megosztani a pár perces bambulós kintlét és a ruhaszárítás megvalósítására. 
Vagy elővenni a legkisebb szájú és űrtartalmú "vázám" ( amiben valaha illatos masszázsolaj volt), mert abba egy szál vadvirág  a lakótelepi fűből is jól mutat, vagy egy kis valami, - aminek a nevét sem tudom- egy bokorról letörve. Nem is látszik a hiánya, hogy az én szobámba is került belőle, annyi van még rajta az utcán járók szemének is.
Ma szabadnapos vagyok, és délelőtt  a délutánba nyúlva sikerült sok mindent elintéznem, most itthon teszek- veszek, és írok is, mert rájöttem, hogy a blogírás és olvasás jó. 
Mire? Ha bajom van arra, ha szebb napokat élek, akkor arra...

Ha újra

kezdeném az életem vendéglátós vagy egészségügyes lennék. Tetszik mind a kettő szakma. Persze, egy új élet ki tudja mit kívánna tőlem, és én minek örülnék. Most ezek közül választanék, ha 14 éves lennék.
Kicseréltem a kötést anyu sebén, lemostam a hátát is, hajat mostunk, bekentem a már nem leragasztott sebét körömvirágkenőccsel. Egészen jól ment minden, már ami a beteg ellátását illeti. Csak az a fránya sebtapasz akadékoskodott. :-) Lehúzni azt az izét, ami a ragasztós felét fedi ennél a fajtánál komoly tudomány!
Nem mentem el egy munkahelyi gyűlésre szabadidőmben. Nem igazán volt fontos, nem is tették igazán kötelezővé. Máskor azért a rend kedvéért elmentem volna. Most nem, más dolgom volt, és nem akartam rohanni. Ez már változás ott legbelül részemről. Kollégákkal megbeszéltem, hogy elmondják azt, ami elhangzik. A bizonytalan semmi a jellemző információ úgyis általában a jelenlegi oktatásügyben.
Holnap veszek tyúkhúrteát a koleszterinem helyrebillentésére,  az omega 3 halolajkapszulának nekiálltam( az volt gyorsan elérhető az ügy érdekében, még fontolgatok mást is), gyalog megyek munkahelyre, meggondolom mit eszem, egy búcsúzó kolléganő sütijének ellenálltam, és beruháztam egy vércukorszintmérőbe. Hasznosnak tűnik. Ma megtanultam a használatát, összeböködtem jól az ujjaim hegyét.:-)
Újra köszönök minden segítséget, még bogarászgatom a kommentjeiteket.

Cogito...

Szombati nagycenki rövid sétánkon néztem ezt a  fát és a többi hasonló külsejűt. Mit megélt már, és még él a maga erejéből és más törődésével. A friss fenyőhajtásokat is néztem, üde, zsenge friss mind és a a fű is. Legszívesebben beléjük harapnék.Ilyenkor a legszebb a zöld szín.
Ma míg vártam a buszra egy feketerigót figyeltem, ahogy fészket épített. Majdnem szétrepedt a csőre az "építőanyagtól."
M. magyar leckéjének egyik fordítandó mondatára is emlékszem, egyedül csinálta meg, nem is kellett hozzá segítség.
Telnek a napok, még mindig apróságokból állnak össze.Nem is lesz másképp, íródik, írom, íratják velem az életem, és közben arra is gondolok, hogy vigyáznom kell magamra, mert nem tettem meg soha eléggé.  
Itt írom le, mivel nem csak egy sínpáron halad az életem( vagy mégis?), hogy mi mindenre is gondolok napi tevékenységeim alatt.
Magukat óvták, védték általam mindig mások, sokszor ki is használtak. Életfeladat, karma? Természetes volt a helyzet, és én nem határoztam meg az arányokat, hogy saját életre és önvédelemre is jusson idő, erő, akarat. 
Nem halogathatom már, romlik az egészségem, fogy az életem. Vannak átgondolandó dolgaim, míg nem késő.
Én is vagyok! :-)
U.i.:Természetesen a szeretet és a kötelesség( meg egyéb!) működik bennem továbbra is. Csak azok az arányok! Azokkal van a baj!
Nem nyöszörögve sajnáltatni akarom magam. Csak a "ráébredésemet" írtam le, amiről tulajdonképpen mindig is tudtam. Talán most jön el valaminek az ideje.

Apróságokból állnak össze a napok...

Magas a koleszterin- és a vércukorszintem, lehet mindenféle szabályokat betartani, már utánajártam a dolgoknak. Olvastam  ilyet is, meg ilyet is többek között.
Nem megelőző, hanem tűzoltó vagyok ilyen téren, mikor nagyon kell, akkor mentem, ami menthető. Mindig koppannom kell egyet, hogy tegyek az egészségemért. Vigyázzatok magatokra!
Ha úgy vesszük, akkor megspóroltam pár 10 ezer forintot. Azt hittem elhagytam a dioptriás napszemüvegem, mert égen-földön nem találtam sem otthon, sem a munkahelyemen. Egy olyan retikülömben volt végül, amit nem használok, csak ballagásra vettem elő, majd szemüvegestől el is tettem. Egyszer csak váratlanul bekattant, hogy ott lehet valahol a táska legmélyén a hemüveg, és ott is volt. De jó pillanat az ilyen!
Anyut lassan cuccolom haza, már hoztam haza holmikat. Holnap fél 9 után megyek érte, vettem ma kötszert, mert még tisztul a seb, majd én leszek a nővérke itthon. Ma figyeltem a kötözést.
Alaposan megnéztem ezt a kávéfőzőt egy kávézóban.* Olasz, jó kávét csinált, és szerintem olyan a külseje, mint egy nagyon márkás autó, mondjuk egy Rolls Royce. Laposkúszásban jöttem egyébként onnan ki, mert kiborítottam a tejszínt, folyt az asztalon,  az asztal alá is. Nem mutatták, hogy zokon vették, feltakarított a pincérnő utánam, sőt, először magára akarta vállalni, hogy ő úgy tette le, hogy kiborulhasson. Egészen jól elbeszélgettünk közben.:-)

* Ime, a link is, ha valakinek soproni itt tartózkodására egy kis ajánlat kell. Kikerülhetetlen hely, mert a Tűztorony lábánál van, az információs központ felett.Ezt a tornyot egy turista pedig ritkán hagyja ki.

Május első vasárnapja

Anyu anyák napjára a kórházi éjjeliszekrényére kapott egy angyalkát tőlem. Nem karácsonyi az angyal, mert ennek virágok vannak a  hajában, nyakában és a szoknyáján is, nevezzük tehát Anyák napi angyalnak. Gyöngyvirágot is vittem, a szobatársak is kértek egy-egy szippantást belőle. 
Alkalomhoz illő képeslapot is írtam neki, mert szeret lapokat kapni, megfogalmaztam, leírtam, amit akartam. 
Rajzoltam is, mert szereti a "rajzaim". :-) Minél idétlenebbek, annál inkább tetszenek neki, mert tud nevetni rajtuk. 
Egyik szobatárs hölgy szép csendesen elsírta magát, míg odaadtam az ajándékokat, a másik mosolygott csendben, majd a sírós hölgy megkínált minket behozott ballagási süteménnyel. Családias légkör alakult ki hirtelen a betegszobában. 
Anyu szerdán jön haza, ma már járókeret nélkül elsétáltunk együtt egészen a folyosó végéig, ott leültünk, majd sikeresen vissza is jöttünk. 
Beláthatatlan és teljesíthetetlen pár méternek tűnt még pár napja a most megtett út.

Áprilisi összefoglaló

április 3.

 

április 26.

Ha nagyon tömören szeretném a hónap lényegét összefoglalni, akkor ezekről szólt:

- Betegségek, műtét
- Télből a nyárba egy hónapon belül

Részletesebben:
-Nem tudtam befejezni a  balfi kezeléseket, mert felfáztam, és összeszedtem valami fertőzést is, antibiotikumot kaptam. Derekam, hátam fáj.Nem ajánlatos nekem nehezet emelni, de selejtezéskor megtettem.
- Rákszűrésen voltam, ez legalább kipipálva.
-Mammográfiás vizsgálat során április 2-án kiderült, hogy Anyunak rosszindulatú daganata van. Műtét is megvolt ebben a hónapban, eltávolították a jobb emlőt, még nem jött haza a kórházból.Megviselte a műtét nagyon, belső vérzés is volt.
-Átugrottuk a tavaszt, a természet hihetetlen gyorsasággal hozta be a hátrányát. 30 fok is volt hónap végén úgy, hogy egy hónappal korábban havazott és mínusz 2-3 fok volt.
- Olvasásra nem igazán volt időm, de könnyed Marlena de Blasi könyveket azért forgattam. Ennyire tellett!
- Német  tanulás elmaradt, M. magyar leckéit viszont megírtuk, és egyszerű mondatokat használtunk mindkét nyelven.
- M. 10 napig Franciaországban volt. Közben meghalt a nagynénje, Berta néni.
- Erkélyem kinti üldögélésre rendbe téve.
- Súlyom nem változott.
- Malom csatákat vívunk tanítvánnyal. Rájöttünk az ízére, és egymás stratégiáját tanulmányozva fejlődünk is.
- Hubertusz-kilátó felfedezése Sopronban.

Nem igazán pozitív hónap volt, sőt mondhatnám, hogy régen volt ennyire rossz hónapom sok stresszel( mindenféle pszichoszomatikus akármiket is okozva), amit már a bevált trükkökkel sem tudtam kezelni igazán. 
Jobb jöjjön minden téren!

Ballagás és egyebek

Az utcán sétálva ma 3 iskola ballagását is végig tudtuk nézni szűk időn belül, miközben a városban mászkáltunk.
Délután egy közeli falu házaiba, udvarára és kertjeibe  bekukucskáltunk. Kicsit hasonló más blogjának olvasásához, csak a blogok olvasása legálisnak mondható. A házakba történő leselkedések előtt viszont körbenéztem alaposan hogy látja-e valaki ezt az illetlen, de nekem jóleső viselkedést. Ez már (egészséges?) kíváncsiság -nem is tiltja senki és semmi-, csak a jómodor, de olyan jó látni hogyan alakítja valaki mindennapjai helyszínét.
Tanultunk ma is, tegnap is. M. olyan jól írta a tetemes mennyiségű magyar házi feladatát, hogy nagy dicséretet kapott érte. Na jó, egy puszit is! :-)
Az ékezetek továbbra sem fontosak:-D, én teszem ki őket a legvégén. 
Viszont mikor ma bementünk egy pékségbe, akkor nekem kellett rendelni, pedig előtte az autóban elismételtük többször is, hogy " Négy almás pitét kérek." 
A bátorságot még tanulni kell!:-)
Anyuból már minden cső kinn van, talán jövő hét elején hazajöhet. Ma bejelentette nekem, hogy nagyon nehezen viseli már a bent létet, én pedig azt mondtam neki, hogy tökéletesen megértem.
Nekem viszont nagyon kellett ez a viszonylag laza nap, mert már pszichoszomatikusan is, és ki tudja még hogyan minden bajom volt!
Most pedig Miss Marple vár rám.

Az új hónap első napján

Május elsejére fontos pótlások maradtak- például temető látogatás-, mert nem került  nagymamám születésnapján virág a sírjára még április 22-én. Itthoni gyertyagyújtás lett belőle a kórházba menetel előtti napon.
Ma M. kivitt autóval, nem kellett végre buszoznom, olyan sok idő elmegy vele. A temető kapuja felé menet egy az orgonában el-eltűnő, majd váratlan helyeken felbukkanó rózsabogarat figyeltem, végre lelassultam pár percre. M. jó pár méterrel távolabbról engem figyelt, hogy én mit figyelek, és nyugodtan bevárt.
Egyébként meg hol vannak ezek a percek a repedt hangú hangszórós, transzparenses, lufis régi május elsejétől? Kicsit bekukkantottunk abba a világba is ( a mostaniba), úgy 10 percen át tettünk is egy sétát a majálison, aztán magunk világában folytattuk a hasonlóan megkezdett ünnepet. Túl sok a volt a körhinta és a ricsaj, hamar eljöttünk. Valahogy nem kellett az egész. 
A gyerekes családoknak viszont maga volt a paradicsom a piros kakasos nyalókával, vattacukorral, körhintákkal, pónilovakkal.
Így volt jó mindenkinek a maga világában, egy kis kitérővel a másikéban!