Hangulatjelentés

következik:

Hideg, esős és sötét az idő egész hétvégén, tegnap késő délután elállt az egész napos eső, ma már újra esik. Visszajött, szinte el sem ment. Koppannak a cseppek az ablakon monoton ritmust adva a bent lévőnek, hogy legyen mit hallgatnia. Nincs bekapcsolva sem a TV, sem a rádió. A csend uralja a lakást, és a billentyűzeten lévő betűk ujjaim általi kopogása az egyedüli hang az esőn kívül, ahogy megszületik pár sor, ami visszaadja a napomról szóló szinte semmit sem mondó híreket. 

Bejön a kinti szürkeség rátelepszik a falakra, a polcokra, a tárgyaimra. Rám nem, nem érzem szürkének a hangulatom. Békesség van most bennem. Blogokat olvasok, a számítógépem és egy gyertya világít, pedig már eltettem őket. 

Megettem két Túró Rudit ebéd után. Jólesett. Az első különösen, ezért elővettem egy másikat is. Adjon egy kis örömhormont is a békesség mellé. :)

Hallgatom az esőt,  a csend szinte nő bennem.  Alig vannak az utcán, mindenki bent van a falak által védett helyen, mely most különösen kívánatos ebben szürkére festett időben.

Így telik el ez a hosszú pünkösdi hétvége csendességben, az eső által áztatott utcák, esőcseppektől pöttyös levelek és ablakok  hangulatával fűszerezve.