Hideg, esős és sötét az idő egész hétvégén, tegnap késő délután elállt az egész napos eső, ma már újra esik. Visszajött, szinte el sem ment. Koppannak a cseppek az ablakon monoton ritmust adva a bent lévőnek, hogy legyen mit hallgatnia. Nincs bekapcsolva sem a TV, sem a rádió. A csend uralja a lakást, és a billentyűzeten lévő betűk ujjaim általi kopogása az egyedüli hang az esőn kívül, ahogy megszületik pár sor, ami visszaadja a napomról szóló szinte semmit sem mondó híreket.
Bejön a kinti szürkeség rátelepszik a falakra, a polcokra, a tárgyaimra. Rám nem, nem érzem szürkének a hangulatom. Békesség van most bennem. Blogokat olvasok, a számítógépem és egy gyertya világít, pedig már eltettem őket.
Megettem két Túró Rudit ebéd után. Jólesett. Az első különösen, ezért elővettem egy másikat is. Adjon egy kis örömhormont is a békesség mellé. :)
Hallgatom az esőt, a csend szinte nő bennem. Alig vannak az utcán, mindenki bent van a falak által védett helyen, mely most különösen kívánatos ebben szürkére festett időben.
Így telik el ez a hosszú pünkösdi hétvége csendességben, az eső által áztatott utcák, esőcseppektől pöttyös levelek és ablakok hangulatával fűszerezve.
Kedves egészségedre a Túró Rudit.
VálaszTörlésIgen, ilyen ez a hét vége, kopog az eső, néha kis napfény, de megint eső. Jó itthon a falak között, most is meleg a cserépkályha.
De már elég lenne ebből az esőből, még akkor is, ha a májusi eső aranyat ér. Meleg napsugárra vágyom.
BMari
Újra borult az idő ma reggel, és esik az eső. 13 fok van. Nem úgy néz ki az idő, hogy kisüt majd a Nap.A lakótelepen is fűtenek. Jó lenne egy kisnapsugár.
TörlésNálunk is nagy a csend, még az alattunk lakó gyerekek sem zajonganak. Az utca is üres, néha egy-egy kutyasétáltató, nem törődve hideggel, esővel, bandukol hősiesen kezében a kutyapórázzal.
VálaszTörlésÉn is "bűnöztem", uzsonnára megettem egy almát és utána egy darabka étcsokit. :)
Most tényleg az a legjobb, ha bekuckózunk és az orrunkat sem dugjuk ki a lakásból.
Szépek a képek! :)
Most is csend van nálunk is. A kutyasétáltatóknak ki kell menni, egyébként aki teheti bekuckózik ma is. A csoki néha jót tesz az embernek, most már nincs itthon. Ha megkívánnám, sem ehetnék.
TörlésA falu csoportjában írta valaki, hogy főztek forralt bort, s hozzá sütöttek gesztenyét. Én ajánlottam mellé a kályhába való begyújtást. Legyen akkor már teljes a májusi november hangulata. Ez van. Ez is egy hangulat, nem is rossz,legfeljebb máskor.
VálaszTörlésWe have the same horrible weather here! Very cold and heavy rain!
TörlésBut we could not stay inside, we had to go out ! The rain does not stop for more than a month.
But we enjoyed our visit yesterday.
I hope you keep warm inside and that the sun will be back soon! It should be by mid week here.
Hugs from me.
Holdgyöngy! Igazi novemberi hangulatról írtál. Forralt bor és gesztenye, tényleg mint ősszel.
TörlésMár el voltak zárva a fűtőtestek, de kipróbáltam, hogy fűtenek-e. És igen! Úgy örültem tegnap neki. A hőszolgáltató belátta, hogy fázunk, pláne, hogy ünnep volt, és otthon voltak az emberek. Elindították a fűtést.
Catherine, there is heating inside. It is always raining here, too. I could read that you had to go ouside yesterday. I hope that you had warm clothes and it was not cold for you. I live in western part of Hungary. It is cold here, in the other parts of the country is warmer. Hugs from me, too.
VálaszTörlésHa már a fotón ott egy Varga Lóránt könyv (a boldogságkeresésről)...
VálaszTörlésKíváncsi vagyok a véleményedre róla, ...bár lehet sosem kerül rá sor, ... de nem tudom kivárni ...
nagyon szeretem a YouTube-on található sorozatot a "Mutasd a könyvespolcod"-at is :)))
TörlésKatalinom, régen olvastam, már nem nagyon emlékszem rá. El kellene újra olvasnom, hogy véleményt mondjak róla. Az azonban bennem van, hogy sok hangulat- és tájleírás is van benne. Ezeket szeretem, ezért is tetszett a könyv. Láttat mindent.
TörlésEgy karácsonyi ajándékként kaptam. Könyvet kértem, és bementünk egy könyvesboltba. Egy blogos társnál olvastam róla, ezért választottam ezt ajándékként.
Igen, mindenben keresi az író boldogságot is a leírások mellett:
"A szoba lassan bemelegszik.Ismét egy kis öröm. Furcsa, hogy az igények alakulásával mi válik, válhat a boldogság forrásává. Egy meleg leves, egy olajradiátor, a napsütés mind-mind örömmel töltheti el az embert, míg otthon ezek sokszorosát sem becsüli meg.Mindez csupán hozzáállás kérdése. Az, hogy minek örülünk, nem csupán testi vagy lelki kielégülésünk függvénye, hanem döntésünkön is múlik. Azon, hogy tudatosan választjuk a hála, az öröm érzését az élet apró ajándékainak megjelenésekor. De jó lenne otthon is így örülni mindennek!Egy csapásra boldogabb lenne az életem."
bocsi, nem akartam erőltetni, csak azt hittem valami aktualitása van
TörlésNem erőltettél semmit. Lehet, hogy újra bele fogok olvasni. Itt van mellettem.
TörlésHa valakit érdekel:
VálaszTörlésVarga Lóránt: Minden út Rómába...Alcím: A boldogság nyomában Canterburytól Rómáig.
" Kint ropog a hó. Elvonultam két hétre, hogy befejezhessem a könyvet és elmélyülhessek az engem foglalkoztató legmélyebb kérdésekben. Hajnalban őzek jártak az udvaron és az ablaknál állva levegőt sem sem mertem venni, nehogy elijesszem őket. Anna bekopog. " Csak azt akartam még mondani, hogy szerintem a boldogság nem szeret harcolni. Nem jön valami ellen és nem szeret a mérleg serpenyőjében lenni. Akkor jelenik meg, amikor szinte nincs is ok rá, vagy amikor éppen elengedünk valamit:"" (Varga Lóránt)
VálaszTörlésFogok nézni a " Mutasd a könyvespolcod!" YouTube-ot. Köszönöm az ajánlást.
VálaszTörlés♥
TörlésÉva, érdekesek ezek a boldogság-érzás körüli elmélkedések, tanácsok: tonnaszám jelennek meg a könyvek e témáról... Többé-kevésbé képzett guruk sokasága osztja minden szinten. Olyan sok lenne a boldogtalan ember?... A tanácsok többsége abban csapódik le, hogy meg kell tanulnunk meglátni és megragadni a parányi örömöket. Nem is vonom kétségbe. Csak azzal árnyalnám némileg, hogy attól függ, mi az oka és nagyságrendje szenvedéseinknek. Mert kétlem, hogy egy meleg szoba, egy szép táj látványa tartósan megmenthet bennünket nagy testi és lelki szenvedés esetén... Sorry...
VálaszTörlésIgazad van, Rózsa. De akinek nincs túl nagy szenvedése, annak jót tesz a kis örömök megélése is. Aki még erre a válaszra nem talált rá, annak jót tesz egy könyv, hogy ráébressze. Ha nagy a szenvedés, akkor viszont valóban kevés. Akkor nem tudom mi a válasz rá.
TörlésKatalinom, nem tudtam jönni eddig, sajnálom, hogy nem olvashattalak.:(
VálaszTörléssajnálom, hogy nem tudtam rendesebben törölni, hogy ne maradjon nyoma az erőlködésemnek.elnézésedet kérem.
TörlésElőször első indulatomból próbáltam ellensúlyozni azt a félrevezető, egyoldalú megjegyzést, hogy kilóra mérhetőek a boldogság-érzés körüli elmélkedések, és haszontalan észosztások vannak a könyvekben, és veszik, mint a cukrot mert az emberek boldogtalanok (elhiszem, hogy felületesen nézve csupán ez marad benyomásként, de HISZEM, hogy mindenki helyén tudja kezelni a neki szükséges információkat erről, és egy ilyen summázó vélemény romboló is lehet esetenként) Nyilván vannak kontárok, de értő olvasó nem jelenthet ki olyat, hogy "A tanácsok többsége abban csapódik le, hogy meg kell tanulnunk meglátni és megragadni a parányi örömöket." mert nem ez a lényege. Sajnálnám, ha értékes emberek tapasztalatait is ilyen kalap alá vonódnának.
Rozsa hszból nekem úgy tűnt, kilóra kell mérni a problémát, és kilóra az ellenpontozást ("ha elég súlyos a baj, nem ment meg a szép táj", ami igaznak tűnhet, csak nem, ad megoldást)...ezt a félreértést szerettem volna "árnyalni", nehogy ez maradjon a neten. Szvsz máshonnan kell közelíteni!! A problémát nem méricskélni kell, és pont, hanem feladattá bontani és foglalkozni vele. Sokszor a probléma sem tisztázott. szvsz Nem egy gyogyót kell rendelni, hogy az majd TARTÓSAN megment, és hogy legyen már végleg vége a szenvedésnek, legyen újra a régi életem, legyen újra lábam, ne kelljen maszkot hordani, éljen a szerettem újra velem, stb. stb.stb.
Ezekről beszéltem (csak aztán töröltem, mert reménytelennek gondolom: aki nem akar megoldást, az el fogja utasítani a megoldásmutatásokat is) ezért töröltem a saját tapasztalataimról szóló hszaimat...de visszajöttem, hajnalban felébresztett a gondolat, hogy nem hagyhatom ennyiben: emléket akarok arról hagyni, hogy szembe kell nézni a feladatokkal. Valóban meg kell találni: "mi az oka szenvedéseinknek. ..és lebontani részletekre, kisebb feladatokká. És nem elfelejteni azt sem, hogy minden lelki történés egy folyamat is, aminek megfelelő időt kell adni. A regények ("a jó könyvek" megosztják azt a tapasztalatot, kinek milyen helyzetekben mi segített) Nem elintézni annyival, hogy "kétlem, hogy egy meleg szoba, egy szép táj látványa tartósan megmenthet bennünket nagy testi és lelki szenvedés esetén", mert ezt senki sem állítja, aki kicsit is jobban foglalkozik a dologgal. Azt viszont igen, hogy megfelelő időt kell szánni mindenre, és mindenre annyit, amennyi szükséges. ..és azt keresni, mi a megoldás arra részfeladatra, ami soron következik a "végleges" megoldáshoz. Kellenek a pici pihenők is közben, ezek erőgyűjtések, hátmegtámasztások, (ez lehet egy szép táj, és pillanatnyi belemerengés az esőbe, csésze tea elkészítése, ...ami kis megnyugvást ad a következő lépéshez, amik MINDIG EGYEDIEK, sosem lesz EGY gyogyó, ami mindenkinek és mindenre jó lesz...de kell foglalkozni ezzel (mindenkinek a sajátjával), a saját gyászommal, veszteségemmel, szenvedésemmel...
Nehéz ezekről egy pici hsz-ablakba írni
mutatok egy verset, ami jobban elmondja, hogy minden szenvedésnek szakaszai vannak, és tisztelettel kell minden szakaszra tekinteni:
Falus Juli Te-hiány
"Néha…
Ki kellene bírni még jobban a napokat
mikor semmi hír felőled és csak tapogat
valami napsugár… és játszik a hajammal
de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal
a fény mikor a te-hiány topog idebent
a szívemben… még zörög mit néz egy idegen
szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való
hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló
neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok
kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog:
én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám
mert a városodban is összebújnak a fák
mint itt ezen az utcán melyen botladozom
sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon
ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat
tanulom kibírni még jobban a napokat"
szóval lépjünk picit hátrébb abbéli nézőpontból, hogy "kis és nagy szenvedések vannak", inkább talán az a célravezetőbb, hogy "időszakaink vannak, egyedi problémáink egyedi megoldásához keresünk tapasztalatokat, vezetőszálakat"
Törlésés ha már úgyis én vagyok az ügyeletes linkes:
Törléshttps://www.facebook.com/nyitottakademia/posts/4132525336770335
és még egy könyvajánló magamnak
Törléshttps://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/mogyorosyrevesz-zsuzsanna_erzelemszabalyozas-a-gyakorlatban-5084?fbclid=IwAR2s2A7h_O_pHSNQeZRHho9TIZTk7h6Q5IhWB1eJXLDGKeXX6jOkSnFspN0
https://www.youtube.com/watch?v=7iRJtwa44c4
TörlésKöszönöm, kedves Kati, hogy ilyen alaposan ellentmondtál nekem (szeretem a civilizált hangú eszmecserét), de azt hiszem, nem ugyanazokkal a problémákkal küszködünk és emiatt nézőpontunk sem egyezik... Léteznek ugyanis nem "időszakos" kis nyavalyák is... Nem akarok senkit sem eltántorítani azoktól a jó tanácsoktól, melyek segítségére vannak ("nem is vonom kétségbe" - írtam.) Csupán "árnyalni" szerettem volna némileg "saját" véleménnyel, ha szabadna: van, akinek annyi, "mint halottnak a szenteltvíz" ahogy nagyanyám mondaná, vagy ahogy a franciák: "törött lábra ragtapasz"...
VálaszTörlésSajnálom, hogy csak most tudtam jönni. Látom, hogy már beszélgettetek.
VálaszTörlésMindkettőtök véleményét elolvasva kialakult bennem is egy válasz a kérdésre, mely támaszkodik az általatok leírtakra is. Sokat adtatok nekem a kommentjeitekkel.
Vannak kis és nagy szenvedések. Hogy ki mit hogy él meg, az egyéntől függ. Van aki könnyebben van, aki kevésébé. Mindenki, maga dönti el a saját tűrőképessége, tapasztalatai, háttere... szerint.
Mindenhez idő kell. A nagy szenvedések elviselését, megoldását valóban szakaszokra kell osztani.Ehhez kellenek segítségül a kis örömök, hogy egyik szakaszból átléphessünk a másikba, valamilyen módon feldolgozzuk az adott élethelyzetünket, amit egyszerre megoldani nem lehet. Talán sohasem.
Számomra az egyedüllét és a mankóval járás a legnagyobb probléma most. Az egyedüllét elviseléséhez kellenek az apró örömök megélései.Az írás, olvasás, egy kávé elkészítése, megivása, az edényekből való válogatás, az időjárás megélése... segít. Eltereli a figyelmem, lekötöm magam.
A mankóval járás bezár, nem tudok sétálni, kirándulni. Viszont a gerincem karbantartásához kell a torna. Azt naponta kell végezni. Ha elvégzem az öröm, hogy meg tudtam tenni.Karban tudom tartani a betegségemet. Megoldani nem tudom,mert az orvosok sem tudják, de lelassítom a romlás folyamatát. Másnak talán egy kis torna nem fontos, de nekem igen. Ezt kell mindenkinek magának eldönteni, hogy számára mi a nagy és a kicsi.Nincsenek egyforma szenvedéseink, problémáink.
Tehát ahogy Katalin is írta: "megfelelő időt kell szánni mindenre, és mindenre annyit, amennyi szükséges. ..és azt keresni, mi a megoldás arra részfeladatra, ami soron következik a "végleges" megoldáshoz. Kellenek a pici pihenők is közben, ezek erőgyűjtések, hátmegtámasztások, (ez lehet egy szép táj, és pillanatnyi belemerengés az esőbe, csésze tea elkészítése, ...ami kis megnyugvást ad a következő lépéshez, amik MINDIG EGYEDIEK, sosem lesz EGY gyogyó, ami mindenkinek és mindenre jó lesz...de kell foglalkozni ezzel (mindenkinek a sajátjával), a saját gyászommal, veszteségemmel, szenvedésemmel..."
Ebben sok minden benne van, amit írtál, Katalin.
Tehát fontos az idő, és a kínlódásaim, szenvedéseim szakaszokra bontása, és azok egyenkénti megoldása, melyhez az apró örömök segítséget adhatnak, pillanatnyi fellélegzést, támaszt. Ez a gondolat fontos számomra. Nagy problémákra egycsapásra való megoldására természetesen nem elég:" törött lábra ragtapasz". Vannak időszakos kis nyavalyák is, melyen gyorsan át tudunk lépni, és vannak nagyok, melyeket egész ( hátralévő) életünkben cipelünk, hordozunk. De mégis elviselhetővé kell tenni az életet.
Különböző mélységű könyvek vannak, melyek segítséget nyújtanak. Mindenki azt olvassa ki belőle, ami segít neki.
Mindkettőtök véleményében vannak olyanok, melyekkel egyetértek. Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma baj sem. Megtalálni lehet úgy is a kis örömöt, hogy a háttérben ott a bagy baj, szenvedés is, de élni kell az életünket vele együtt.