Többször gondolkoztam azon, és írtam arról, hogy miért szeretem a telet.
Az egyik fő ok, hogy korán sötétedik. Jó bekuckózni magam, és mécsesek, gyertyák mellett tenni-venni, vagy csak nyugalomban lenni jólesik. Ezek a kis pislákolók segítenek lenyugodni. Mindig nagy készletem van belőlük. A karácsonyfát is csak ma szedtem le, mert olyan jó volt a fényénél üldögélni.
Most magamról.
Mióta 40 éves munkaviszony után nem túl régen nyugdíjba mentem, esténként itthon vagyok. Addig ebben a napszakban mindig dolgoztam. Már vártam, hogy eljöjjön ez az idő az életembe, mert bár szerettem, de belefáradtam a munkába. Az állandó esti munka is fárasztott már.
Meg kell szoknom az egyedüllétet. Anyu sincs, rokonom sincs, Martin sem tud jönni hozzám, én sem hozzá a járvány miatt. Barátom nem sok van, velük is inkább telefonon tartom a kapcsolatot, Martinnal pedig Skype-on. A blogosok is itt vannak nekem. :-) Míg nem írtam, akkor is olvastalak benneteket.
A munkahelyen mindig sokan voltak körülöttem, a gyerekek és a kollégák. Néha kicsit túl sokan.
Szerencsére tudok egyedül lenni. Életem első egyedül töltött karácsonyán is túl vagyok. Találok magamnak mindig valami elfoglaltságot, de van úgy, hogy nem is keresem. Szemlélődő típus vagyok. Egy új életforma van kialakulóban számomra, és ezt magamnak kell kialakítani.
Többet szeretnék kint lenni, de a nehéz mozgás miatt nem tudok eleget az utcára menni. Ha családi házban élnék, akkor ki tudnék menni az udvarra vagy a kertbe. Mivel lakótelepen lakom, mostanában az utca marad számomra kintlétként, ami a boltba, gyógyszertárba, és más ügyintézős helyre menéssel ki is merül.
Betartom a szabályokat. Szabályosan hordom a maszkot, a kötelező távolságot is betartom, gyakran mosok kezet, fertőtlenítem a kilincseket, és amit jónak látok. Este egyébként sem megyek ki, így a kijárási tilalmat is betartom.
Nagyon várom a járvány végét. Nem volt részem soha ilyen helyzetben. Állandó veszélyben élni nem jó, még akkor sem, ha többségében vigyázunk magunkra és egymásra.
2021. végén, ha összefoglalom magamban az évet, remélem, hogy az lesz bennem, hogy megszűnt a járvány. Most ez a legnagyobb kívánságom.
Kedves Éva!
VálaszTörlésÖrülök visszatérésednek.
Én ezen a télen változtattam, hisz a nyuggerség nyolc éve alatt egyre kevesebbet mozogtam. Most,hogy kevesebb a lehetőség, el kezdtem sétálni, december 26 volt a kezdet és a "mérő" szerint közeledek a 100 km felé. Jó érzés.
Gratulálok a 100 km-edhez. Igazi nagy teljesítmény.
TörlésBoldog, szemlélődős nyugdíjas éveket kívánok Neked! Bízz benne, hogy a nem kevés stresszel járó munkád befejeztével elkövetkezik majd az az idő, amikor segédeszköz nélkül tudsz sétálni kedvenc városunk (otthonod) szép helyein, és Mártához hasonlóan nagyobb távokat is megteszel majd akár napi, akár heti rendszerességgel. Ahogy ismerlek, unatkozni soha nem fogsz.
VálaszTörlésKöszönöm a jókívánságot. Az én reményem is az, hogy nagyobb távokat is megtegyek. Most a boltba menés is kihívás, de nem adom fel.
Törlés"Meg kell szoknom az egyedüllétet." Sokszor írtam erről a témáról magam is az elmúlt évek folyamán... Próbatétel, ismerkedés önmagunkkal. Neked, Éva, mar volt benne részed eddig is egy kicsit, nekem pedig évek óta tartó 24/24 órás együttlétet váltott fel, immár 15. éve... Be kell rendezkedni az egyedüllétben és ehhez idő kell. Te, a "szemlélődő típus", bizonyára találsz benne érdekes felfedezni valókat...
VálaszTörlésMég ennyire egyedül nem voltam. Mindig voltak körülöttem, mégha itthon egyedül is voltam. Meglátjuk, hogy meg tudom-e szokni. Egyelőre megy, remélem,hogy ezután is.
TörlésTudom, hogy te is egyedül vagy, és sokkal de sokkal több ideje mint én. Figyelemmel kísérem a blogodat.
Ölelésem.
VálaszTörlésViszont.:-)
TörlésNagy kő esett le a szívemről- van, hogy azért nézek be egy-egy blog oldalra, hogy megnézzem, jeleztél-e valamit...Jó egészséget, kitartást, hitet kívánok szeretettel.
TörlésÖrülök, hogy újra olvashatlak.
VálaszTörlésBMari
:-)
Törlés