Tárgyak

 

Ma sokáig aludtam, és  olyan jól esett pihenten ébredni. Bár én mindig kialszom magam, jó az alvókám.  

Még 5 percet lustálkodtam, utána felkeltem, és nekiálltam a reggeli teendőimnek. Fürdőszoba, reggeli, a kávém lassú ivása egy kiválasztott szíves, fenyőfás, hópelyhes mintájú csészéből. Valami szépből, ami legalábbis nekem tetszik. Egyébként így szeretem inni a kávét, ki is hűl mire a végére érek. De erről már írtam, úgyis tudjátok. Sokszor ismétlem önmagam. Ezért is hagytam abba a blogírást, hogy ezt elkerüljem. Aztán meggondoltam magam.

Anyu halála után tudatosodott végleg bennem, hogy mennyi mindent felhalmozunk az életünk során. Sok olyan tárgyunk is van, amit nem használunk, csak tartogatjuk, hogy majd lesz alkalom, hogy elővegyük őket. 

Mikor eladtam Anyu lakását feltételem volt, hogy kiürítsék azt. Én egyedül megtenni nem tudtam volna, segítségem pedig nem volt. Hozzám sem fért volna már sok új dolog, főleg a bútorok nem, de más sem. Néhány dolgot elhoztam emlékbe. A lakásom nem gumiból van, hogy táguljon. Szerencsére elsőre találtam megfelelő vevőt, így az üzlet megköttetett. Nem hittem, volna, hogy ilyen könnyen megy majd.

Én mostanában használom a félretett holmijaimat, csak hogy saját magam ünnepeljem. Főként alkalmakra félretett edényeket veszek elő. Nem jön annyiszor vendég hozzám, hogy őket tiszteljem meg velük, inkább magamnak szerzek örömöt addig is használatukkal. Ki tudja, hogy hova kerülnek majd egyszer?