2014. július 13., vasárnap

Újra egy "kincsről"


"...amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezek ritka pillanatok. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy megtapasztalhasd a nyitottságot. Amint egyszer ott a tapasztalat, szilárdan a kezedben, akkor megszabadulhatsz a félelemtől. Látni fogod, hogy a nyitott lét kincs, amelyet értelmetlenül elveszítettél..." 
( Osho)

Jut eszembe mindez egy kis blogszünet után...:-)
Zárni és nyitni, de fordítva is működik: nyitni és zárni. Mit hozott magával születéskor, kit hogy neveltek, mit tapasztalt, hogy érzi jól magát, melyik érzés van túlsúlyban, de ebben is a helyes arány a kívánatos, mint annyi másban. Az elvonulás kell, nekem legalábbis kell, jól érzem magam egyedül. 
A ki blogot ír, valószínűleg valamilyen belső hiányt, közlési vágyat pótol vele, tehát a nyitott "ajtó" a jellemzőbb. Ki nem tapasztalta meg a két érzést a blogvilágban is?
Ha szünetelünk annak van oka, konkrét is, általános is, így érezzük akkor, de nagyon, aztán rendeződnek a dolgok, mert rendezzük, és ott tartunk, hogy újra úgy látjuk, hogy értelmetlen dolog elveszíteni a nyitottság kincsét. 

12 megjegyzés:

  1. Nagyon emberi (blogos) érzések.
    Szeretem a nyitott embereket, akkor is, ha néha becsukódnak. Az is kell.
    Tanuljuk magunkat: Te is, én is és még sokan mások.
    A blog lehetőséget ad erre is :)

    VálaszTörlés
  2. Katici, néha rádöbbenek, hogy mennyit tanultam a blogolásból,önmagam felismeréseiből és tőletek is. A kettő nagyon is összefügg. Néha zavar a félreértettség( igen vannak, pedig dehogy akartam, rágódom rajta utána, mint hasonlón a " kinti" világban!), aztán azt is megtanulom belőle sokadszor és újra, hogy nem vagyunk egyformák, és így van rendben.
    Továbbra is bennem van, hogy mennyit és mit adjak ki, de hiteles maradjak mégis. Aztán úgy intézem el, hogy amit leírok az úgy igaz, de vannak megtartandó dolgaim. Mint sok másnak, és ez is így jó.
    Tanulom a blogolást is, fogom is, nem leszek soha készen ez ügyben. De ki lesz valaha is kész bármiben is?

    VálaszTörlés
  3. a szemedben kereszt csillan meg, nekem ez sokat mond,
    segítség tud lenni egy ilyen irányultság...

    ...egyébként magunkra vagyunk utalva,ki-ki önön bajait cifrázza a blogjában,
    alapszemélyiségünkből nem tudunk kilépni, és itt a blogvilágban kevés a valódi segítség önmagunk "javításához", tanulásához, hisz akik olvassák nem szakemberek, hanem ugyanolyan keresők
    azt gondolom, a blogvilág, vagy bármely közösségi oldal nem személyiségünket tanítja, pusztán kommunikációs technikáinkat

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy csak ennyi volt a blogszünet:). A félreértés, félreértettség a valóvilágban, szemtől szembe is gyakori, hát még itt, ahol az írott szón kívül elvész a többi körítése a mondanivalónak...

    VálaszTörlés
  5. Katalin, (én is) úgy érzem, hogy mi saját magunk javítunk, vagy inkább alakítunk magunkon, illetve indulunk el egy nekünk tetsző irányba, amelynek ötletét valahol máshol, blogban is! láttuk, és a hatása nem maradt el, mert arra éppen nyitottak voltunk.
    Általában a jó hat, de van olyan helyzet is, hogy hogyan ne tegyünk valamit. Ez utóbbi ritkább a blogvilágban egyelőre számomra, de az is lehet, hogy csak jó helyre csöppentem.
    Nem is kell "szakembernek" lennie a másiknak,a segítség sokszor csak a másik kedvező jelenléte, bizony vannak ilyen blogok.
    Egyébként úgy van, ahogy te leírtad a kommentedben most itt, vagyis "keresők" vagyunk legtöbben, de együtt keresni jobb, mint egyedül, mert a másikkal tudunk csak ütközni vagy segítő harmóniában meglenni igazán.
    A kommunikációs technikánkon alakíthat a blogolás, egyéniségünk tényleg nem változik, legfeljebb ha valakivel tényleg nem tudunk együtt meglenni itt és a magunk saját világában, akkor kikerüljük vagy kevesebbszer nyitunk rá.
    A blogvilágban könnyebb ezt megtenni, mint valós világunkban.

    A szemem? Mondjuk rá, hogy kereszt csillan benne, de ha ablak, az sem baj, ugye? :-D

    VálaszTörlés
  6. Krikszi, hosszabbnak szántam a blogszünetet, és miért is titkoljam, megfordult bennem az örökre is.Most először igazán, de ezek szerint mégsem igazán... Még mindig nem!Eljön ez az idő?

    Félreértés?! Igen, lehet bizony gyakori, mert a non-kommunikatív eszközök nem állnak rendelkezésünkre, és a másik háttértapasztalatait sem ismerjük.Jól leírtad:"...hát még itt, ahol az írott szón kívül elvész a többi körítése a mondanivalónak."
    Van néhány smiley, de kevés, és mindent agyonmagyarázni sem lehet, hogy én miért úgy gondoltam akkor és éppen úgy. Miért is tennénk, de félreértéseket szül, és torz ítéleteket.
    Nem is gondoltam volna, hogy milyen könnyű belekeveredni itt egy-egy félreértésbe, ami nem állt szándékunkban, mert tudjuk magunkról, hogy nem akartuk. Blogvilágban is és magunk világában is előfordul, ez sem nem újdonság.Lehet rendezni, vagy félreállni és nem fektetni bele több energiát. Mindkettő elfogadható számomra.A helyzet adja, mi legyen.

    VálaszTörlés
  7. Itt a helyed- számomra ez a lényeg:)

    VálaszTörlés
  8. kereszt a szemedben (persze ablak),
    de mégis.
    (nahát, Katalin is ezt írta.)
    Nem hiába ;)

    Üdv, Éva.

    VálaszTörlés
  9. Baritas, persze,persze, hiszen tudjuk, hogy ablak:-), mégis eljátszogatunk az ablak vagy kereszt ötlettel.
    Valahogy így van bennünk az isteni és a hétköznapi is egyszerre! :-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu