Aggodalmak

M. Lisszabonban királyrákkal bíbelődve betegen, én itthon grillcsirkéztem és petrezselymes krumpliztam anyuval félig betegen. Tegnap délután el is aludtunk beszélgetés közben, de legalább fűtenek, és ez jó.
Hétfőn talán megtudom mitől fáj a fejem. Az EEG és az MRI eredményi összefutnak a neurológusnál. Hátha belém látnak!
Egyre több a falevél. Egy hete még a fűben rejtőzködőket kerestem, még nem jött el ugyan az idő, de az is eljön, mikor a rejtőzködő füvet keresem a falevelek között.
Ez nem az az eset, mint a kicsiket megéneklő svéd költőnő, Siv Widerberg tollából az ismert történetben, hogy szeret a gyerek bélyeget gyűjteni, de mióta  a papától egy kilót kapott, azóta nem gyűjti. 
Megunhatatlan az itt-ott előforduló magányos is, és a későbbi sok kilónyi bokáig érő levéltömeg is.
Ma a Bibliából a lenti mondat van bennem, de nem megyek vele előbbre, mert nem szívódott még fel. Lehet, hogy ezért fáj a fejem?
Nagyon kellene kérni, akarni vagy hinni( legalább tudnám mit?), hogy megszabaduljak a még mindig jelen lévő aggodalmaimtól. 
Sokat fejlődtem, de nem eleget, talán keveset kértem, és nem jól. Csak úgy lenni akarok most egy ideig.

"Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?"
( Máté evangéliuma, 6,27)

A háttérzene: tangóharmonika

Van abban valami nagyon szeptemberi és vasárnap délutáni egy kisváros főterén, ha - ugyan kissé megkérdőjelezhető tehetséggel, de - valaki tangóharmonikázik, és sok ember fordítja a még mindig erős napfény felé az arcát a macskakövekre helyezett néha meg-megdőlő padokon ülve. Mint egy közös meditáció!
Krúdy bármelyik pincére is felszolgálhatná  a kávét a szőlővel befuttatott kis vendéglőkben és a még kisebb kávézókban, ahol szilvás derelyét és babstercet is lehet enni, ahol angyalok és száradó hortenzia bújik el, vagy éppen mutatja meg magát a színes házak kapualjaiban.
A horgolt függönyök nem mindig takarnak, és ha szerencsénk van láttatnak valamit a szobabelsőkből vagy a helyi borok választékából. Az üzlet, az üzlet a bortermelő vidéken!
Nem, nem találtam ki, túloztam, álmodtam, vagy esetleg filmen láttam mindezt, csak néhány dolgot leírtam abból, ami Ruston szinte természetes.

U.i.: Megjegyzem egy lepusztult bakterháznak, pergő festékű, halszagú csónaknak, drótkerítéssel elzárt, elhagyott gyárépület mellett nőtt gaznak ugyanolyan csodálója vagyok, mint az ilyen könnyedebb, finomabb látványoknak.

Ungarisch

Az ősz = iskola kezdése.
M. kapott magyarból egy csomó házi feladatot nyárra, és most az utolsó pillanatban elővette a lapokat, és kínlódott velük egy sort. Megjegyzem én is kínlódtam volna látva a valóban nehéz feladatokat úgy, hogy az alapok nincsenek lerakva.
Amit tudtam segítettem vasárnap főzés közben, de aztán elunta. Még eldünnyögte Cipővel az egyik órán vett dalt, a 67-es úton-t, kitöltötte hallás után a dal szövegében a kipontozott részeket, és ezzel letudta az egész házi feladatot. Abban bízik "diákként", hogy más sem csinálta meg a leckét! 
Kíváncsi vagyok mikor adja fel az egészet. Ha a tanfolyamtól elmegy a kedve, nekem kell valahogy tanítanom, de nem ilyen gyötrelmes módon. Meglátjuk, mi lesz. 
Míg a tanárnő miniben jár addig van egy kis húzóerő, de ha jön a tél és a nadrág szezon, akkor már ez sem tartja ott!:-D 

Kék

Számomra  a természetben való létezéshez van a víz, az erdő és a hegy. Így ebben a sorrendben jelenleg, de mindez időnként változik.
Ruston, a Fertő tó partján vasárnap elcsíptük a szeptembernek azt a pár óráját, ami miatt lehet szeretni az eső és a fel-felbukkanó színes levelek mellett. 
Olyan kék volt az ég -és így persze a víz is-, amit tehetségesek festenek vagy versbe öntenek. Én néztem, és  a tehetségre és annak hiányára gondoltam.  Ne mondja senki, hogy de így, meg úgy, valamiben te is jó vagy. :-D
Se verselés, se festés, nekem nem osztottak tehetséget ez ügyben, de olyan nagyon nem is keseredem el miatta, csak mégis eszembe jut, hogy mennyire jó, ha van ( lenne) sok kifejező eszközünk. Mert ugye a "kék az ég és zöld a fű", már kevés. 
Mellette arra is gondolok, hogy néha elég lenne már, ha csak néznék, de mindig megörökíteni is akarok. Valószínű azért, mert nem csak nézek, hanem látok, meglátok is. Remélem! Aztán ez a tény sok mindent elindít bennem.
Más és mégsem más:
Ezt a verset egyszer már elhoztam, de annyira aktuális újra, hogy leteszem ide megint.

Falcsik Mari: Kék ősz

levedli vörös ruháját a szenvedély

az ember kedve színt cserél

most a kék a legszebb

ez a provanszi hűs derű:

a levegő nem reszket

nem csillog nem izzad - csak van

van megfoghatatlan

mint távolságtartó tények

átlátszó mint végül a lényeg

átlátszó és egyszerű

ízében valami új

valami ínyenc keserű

A hivatalos nyár utolsó délutánja

Vasárnap délután pár órával a csillagászati ősz kezdete előtt jártunk egyet.Vittem, és felvettem sapkát is, kabátot is, mert rezgett a léc nagyon előző este, hogy esetleg beteg leszek. Az "esetleg" bizonyossá vált, folyik az orrom, mint a vízcsap.
Egy alig észrevehető kert is megállásra kényszerített sok más mellett( pl. apró virág, pergő festék...)
A kert mellé a "titkos" jelző ugrik be számomra azonnal, ebből nem tudok kikászálódni.
Továbbra sem tudom mi az, hogy titkos kert? Szem elől alaposan elzárt hely, esetleg tényleg valami titokhoz van köze? Nem kincsre gondolok, abból már kinőttem, hanem légyottokra, találkákra. Abból még nem nőttem ki? :-D A romantikus énem is mondatja ezt velem, és a Jane Austen regényeiből készült filmek helyszíneinek emlékképei is. 
Egyébként szép volt a délután a közeli Ruston és St. Margarethenben, és az ég is igazi szeptemberi kék volt határon innen és túl is.
Most pedig kiteszek egy 100-as papírzsebkendőt, hogy ne legyen olyan fenemód idilli a helyzetem.:-)

Családfa

Veszprémből hazafelé indulva látom, hogy M. Vassurányt pötyögi be a GPS-be. Gyorsan kutattam az emlékezetemben, hogy miért is, de addigra már mondta.

M-nak van egy családfakutató "programja", ami hol elakad, hol elindul. A dédmamája férje apai ágon itt született még Trianont megelőzően, és voltunk is már egyszer ebben a faluban ez ügyben. Bús-borongós időben szerdán kiszálltunk újra a templom előtt, hogy megnézzük mikor van mise, hogy a pappal beszélhessünk, én mint tolmács, M. mint utód. 

Közben egy férfi a kihalt utcán köszönt nekünk, valamivel otthonosabban éreztük mindjárt magunkat. Jó szokás ez a falusi köszöngetés, olyan befogadó.

A nem rejtett célja a pappal való találkának, hogy betekintést nyerhessünk a régi iratokba, főleg az anyakönyvi kivonatokba.A templom ajtajára nem volt kiírva semmi. Temetőben nem találtunk olyan vezetéknévvel sírt. 

Egyelőre itt tartunk.

Úton 3.-Fák

Egy út soha nem unalmas, mert szép fákra is lehet vadászni. 
Benne van a fák külsejében is az életük, az uralkodó széljárás megdöntő, hajlító nyomaival együtt, vagy maga az életkedv.
A nyírfákat mostanában különösen szeretem. Mivel itt nincs túl sok belőlük, külön öröm mind, vagyis az a pár, ami feltűnik, majd eltűnik.
Én rögtön берёза-nak hívom magamban. Na, miért is?:-) Sőt, rögtön a becézett alakja jut eszembe, de most nem keresem a cirill betűket. Szóval: "birjozenyka"!
M-től megkérdezem, hogy hangzik németül: die Birke. 
Ez egyúttal a nyelvlecke is, az egyedüli aznap.

Úton 2. - Hmmm

Apó zavaró tényezők:
Mindig láttam, hol mehetnénk ki az esőből( bár engem nem zavart), de mindig csak hosszan elérhetetlenül előttünk - mintha tolnánk-, vagy mellettünk volt az a bizonyos világos csík. Néha érzek máskor is így, ha nem is utazom. 
Vannak ilyen életszakaszok. Most számomra az elérendő világos csík az állandó fejfájásom megszűnése.

Előttünk pótkocsis hosszú valami, és az előtt is battyog egy betartva szerencsére a megengedett sebességet, sőt annál lassabb is.  
Lehet mögé szépen besorakozni az egyre sűrűbben eső esőben, majd reménykedni, hogy a körforgalomban majd másfelé veszi az irányt az a hosszú járgány. Aztán azt is látható persze, hogy végül arra indexel, amerre mi is megyünk majd.
Én kínomban felnevetek, M. morog valamit németül, amit jobb, hogy nem értek.

U.i.: Olvasva Katalin és Flóra bejegyzéseit továbbá a magam tapasztalatait is hozzátéve tudom, hogy felül kell emelkedni ezeken. Ezek olyan apró bosszúságok, melyeken nevetni is lehet a felülemelkedés előtt.Az út részei, melyek megadják a savát borsát az autóban töltött időnek. :-) 
A nagyobb problémákon is érdemes felülemelkedni, miután kimondtuk a véleményünket. Különben rombolnak. Nem oktatni akarok, csak írok.

Úton 1. - Somló

Útközben nézem ( előny, hogy nem én vezetek) a síkságból hirtelen kimagasló Somló hegyet, mely méltósággal bír 431 méter magasságával is. A vulkáni tanúhegy testvére többek között Badacsonynak, Csobáncnak, Gulácsnak, Szent György-hegynek.
Hiába pusztította millió éveken át a környékét a szél, rombolták a folyók, a körülötte lévő tér ugyan egyre süllyedt, de a hegy anyagával, a bazalttal, a megkeményedett lávával semmilyen erő nem bírt. Jó várni a feltűnését, és hiányzik, ha végül a kilométerek fogytával eltűnik mellőlünk. 
A valaha sommal ( innen a név) benőtt hegyet ma szőlő borítja, persze vannak pincék, kápolnák is, és tetejéről látható a szívem csücske Káli- medence is. Egyszer talán egy egész napot újra itt töltünk, vagy még egy szél zúgásos valaha volt éjszakát.
Addig a neten olvasott mondattal beérem:

„Itt a bánat összes változata felszívódik a napfénybe, a borba, a várfalakba és a fekete vulkanikus talajba.”