Séta

Szombaton sétálni mentünk, de nem az utcákon valahova éppen menve, vagyis nem célirányosan tettük meg az utat, hanem erdőbe mentünk egy kicsit céltalanul is bolyongani. Szerencsére Sopronban van elég erdő, így közelében lehetünk a fáknak, leveleknek, színes bogyóknak, gombáknak, a fákon átszűrődő napfénynek, az égre felnézve az összehajló és egymás felé közeledő lombkoronáknak.

Én az őszt kerestem, de még nem igazán találtam meg. Zöldek a fákon a levelek. Igaz, hogy már alattuk sárga, barna, megszáradt leveleket is láthattam. Valahol a fák alatt megkezdődött már az ősz, és várják a fákról lehullott színes szépségek az őket átmozgató szelet, hogy messzire sodródjanak, és itt-ott kupacokba gyűljenek, melyeket később lehet rugdalni, feldobni őket a levegőbe, beléjük markolni, vagy csak egyszerűen nézni őket. Talán a rugdalás nem jó nekik, ha éreznének bizonyára tiltakoznának ellene, de nekünk, embereknek egyfajta őszi élvezet.

Ha eljön a színes ősz, mindenképpen visszamegyünk az erdőbe, de terveim között szerepel, hogy még előtte is sétálunk ott egyszer vagy akár többször is. Mert jó volt.

Botorkál az ősz

"...Múlik a nyár, holnapra már más idő lesz, hűs, esős;

görnyedt hátú házak között botorkálni kezd az ősz...”

( Simon István)

Ez a két sor egy versből megragadt bennem még évekkel ezelőtt, és néha mondogatom magamban, mikor elérkezik ez az évszak. Most éppen aktuális is, itt az október, mely színesen ragyogó, de olykor hűs és esős is, ahogy a versrészletben utal rá a költő. Változatosan szép hónap.

Újra megnéztem az idokep.hu szavazási lehetőségei közül az egyiket. Ott azt kérdezték, hogy ki milyen évszakot szeret legjobban. A sorrend: tavasz, nyár, ősz, tél. Az ősz a harmadik helyre szorult.

Holnap piacra megyünk sajtot és valamilyen gyümölcsöt venni, ami leginkább most van: szőlő, szilva. Biztosan lesz még valami, ami megtetszik, és finomnak ítéljük meg. Azok is a táskánkba kerülnek.

Hideg van. Felveszek majd egy meleg pulóvert, és a vékony, inkább ennél melegebb őszre való kabátomat egy vastagabbra cserélem. Milyen jó, hogy az utolsó forró napokban mindet kimostam, és sikerült megszárítani is őket. Az egyik legjobb dolog mindent a maga idejében elvégezni.

Kőszegen

Ha ősz van, akkor szüret is  van. Kőszegre mentünk hétvégén a Szüreti Napokra, és két napot töltöttünk a városkában. Elmentünk megnézni a felvonulás egy részét is, de  az ilyen össznépi, tömeget vonzó, sátras találkozó nem igazán az én kedvencem. Egy idő után meguntuk a traktorokat, a művidámságot, a harsogó műsorvezetőt. Még javában tartott a menet, de mi inkább beültünk egy közeli, barátságos helyre kávézni, és pihenni egy kicsit.

Hogy miért mentük el mégis Kőszegre? Mert a hangulatos utcákon a séták élményt jelentettek. Végre egy kis mozgás a friss levegőn, a régi házak között. 

Újra élveztük a becsületkasszás árusítást is. Gombát, mindenféle gyümölcsöt, festett kavicsokat is lehetett venni. Láttuk, hogy a hokedlikre kitett dobozkákban,  üvegekben gyűlt a pénz is, miközben fogyott az áru. Az emberek szerencsére becsületesek, fizetés nélkül bizonyára nem vittek el semmit, különben a kőszegiek nem használnák ezt a módszert régóta, hogy eladják, amit szeretnének.

Az emberek itt is kedvesek voltak hozzám, ahhoz a nehezen járó nőhöz, aki rollátorral közlekedik. Egy hölgy békésen festegetett ülve az utcán, de mikor meglátta, hogy nem könnyen megyek le a lépcsőn, felpattant, és M. mellett ő is segített nekem.

Sokszor voltunk már Kőszegen. Az idő  a korábbi esős napok után vasárnapra napfényes lett, bár  kicsit hideg is, de ezt én nem bántam. A forró nyár után éppen ideje volt.

Mire hazaértünk, meleg lakás fogadott minket. Beindították a fűtést a lakótelepen.

Szépséges látvány

Az ember azt hiszi, hogy hasonló látvány szép kiadású könyvekben lehet. Aztán egy délután elmegy Rustra, pár percet eltölt egy ottani kapualjban, majd tovább menve az udvarban is. Közben kattintgat, és az a látvány, melyről azt hitte, hogy mindig másé, végül a sajátja lesz, de akár átadhatja másnak is!
Mert sokszor hisszük, hogy más szerencsésebb nálunk, még látvány tekintetében is, pedig nem. Hogy mit látunk meg, rajtunk is múlik. Az viszont igaz, hogy nem csak nézni, hanem látni is kell, de szépség mindenhol van.

Őszi kincsek

Őszi séták alkalmával kincseket talál az ember. Csak le kell hajolni értük. Almát, diót és  mindenféle mást veszünk észre a fűben vagy levelek között lapulva. Szinte kínálják magukat. Zsebre lehet tenni, hazahozni, fényesíteni vagy éppen feltörni őket. Isten ajándékai, a természet gazdagsága. 

Láttam egy egyszerű kis statisztikát arról, hogy hányan várják az őszt. Kattintani lehetett két kérdésre ezzel kapcsolatban. Több ember kattintott arra, hogy várja az őszt, mint hogy még mindig nem volt elege a nyárból, és nem unja még a késő nyári, túl meleg időjárást. Több szavazattal az őszre várás győzött. Én is az első lehetőségre szavaztam.

Ma este 20 óra 19 perckor kezdetét veszi a csillagászati ősz. Ugyanis a Nap ekkor kerül közvetlenül az Egyenlítő fölé 90 fok magasan. Ez az őszi napéjegyenlőség. Ma a két napszak egyenlő hosszúságú. Innentől kezdve azonban egyre rövidebbek lesznek a nappalok és hosszabbak az éjszakák.

Isten hozta az új évszakot!

Napjaim még egyelőre gyengén

Összeszedem az erőmet, és ágyneműt húzok, mert jó tiszta ágyneműben aludni. Ezért is fogom várni az estét és az éjszakát. Előveszem a szekrényből az egyik télikabátomat, és beteszem a mosógépbe. Szerencsére ki lehet mosni, és ennek újra örülök, mint minden évben, ha a mosására kerül a sor. Télen csak elő kell vennem a tiszta kabátomat. Kiteszem az erkélyemre száradni. Ma és holnap még jó idő van, kedden és szerdán jön már az eső és a lehűlés. Nyáron nem tudtam kimosni, mert mint tudjátok, nem voltam itthon.

Élvezem, hogy nem kell orvoshoz vagy vérvételre  mennem, mint ahogy tettem ezt szinte minden nap ezen a héten. Még kiteregetem az ágyneműt, és nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni már ma, ami elveszi a visszatérő erőmet. Élvezem, hogy itthon lehetek, és hogy nem veszi el az orvosokhoz járás az időmet, hogy kezdem magam kicsit jobban érezni. Míg diétáztam, nem mertem kávét inni. Most csináltam magamnak, és várva a mosógép progamjának a lejárását, lassan iszogatom és írok. Jó lesz az is, ha kávézóban iszom meg a kávémat majd, figyelve a hangulatot, a neszeket, a kávéfőző hangját, az emberek beszélgetését. Van egy ilyen kávézásról régi képem, most ideteszem emlékként. Mennyi öröm vár még rám, ha kicsit összeszedem az magam, és lesz elég erőm. 

Kinyitottam mellettem az erkély ajtaját, és szívom a beáramló levegőt, figyelem a hozzám délelőtt besütő napfényt.

Azt hittem, hogy miután kijövök a kórházból, visszatérek a hétköznapi életemhez. Hát, még  mindig nem egészen van így! De várom, hogy eljöjjenek ezek a napok is.

Beszámoló

Úgy szeretnék jót írni, de most pár sor erejéig nem tudok. Ételmérgezésben volt részem 11 nappal ezelőtt, és még mindig nem vagyok jól. Megjártam a sürgősségit, ott EKG, ultrahang, vérvétel, infúzió, várakozás a soromra. Azóta gasztroenterológia is volt, újabb vérvétel és székletminta. Majd mehetek a háziorvoshoz is a leletekkel, a zárójelentéssel, és megnézetni a vérvétel és az egyebek eredményét. Ha nem javulok, vagy a vérképem lesz rossz, akkor vissza kell mennem a gasztroenterológiára. Ezzel a járkálással és időpontok kérésével ment el az időm, miközben rosszul voltam. A hosszú diétától le is gyengültem. Befejezem erről a beszámolómat. Írtam a rosszullétem alatt kétszer is a blogomba, de nem említettem meg, hogy nem vagyok jól. Most mégis írtam róla, mert ez is hozzátartozik az életemhez.

Közben amennyire tudtam, élveztem az ősz közeledtét. Leginkább az ablakon át figyeltem, de orvosokhoz, laborba menet a taxikból nézegettem élőben is. Ma borult az ég. Reggel boltba kellett mennem kekszért, krumpliért, ropiért... Kell a diétámhoz, és elfogytak itthon. A boltba menet szemerkélt az eső, a tócsákban figyeltem az esőcseppeket. Csak azért, mert nem vagyok jól, még ezekből az élményekből nem akarok kimaradni.

Voltam jó időben a Fő téren  a Városházán ügyet intézni, onnan kattintottam ezt a napsütéses képet. Az ősz közeledtének ez is az arca, az egyre gyengülő napfény, de még az utcákon is a virágok jelenléte. Valamint itt van egy finom almás sütemény és egy annál finomabb dinnye, még azokból a napokból, mikor még jókat tudtam enni. Remélem, beköszönt újra ez az időszak, és nem kell már diétáznom.

 

Minden visszatér a régi medrébe...

Reggel mikor felébredek még szürkeség van, borult az ég, csak fél 10 körül kezd sütni a Nap. Érzem az ősz illatát mikor kinyitom az ablakot teljesen. Még nem igazi őszi illat, csak halványan kúszik felém, mikor mélyet lélegzem. Örülök neki, kezdődik a kedvenc évszakom, majd utána másik kedvenc, a tél, ami  ugyan  még messze van, de az is eljön egyszer. Már előre örülök nekik.

Itthon pakolgatok a hosszú távollét után, takarítok, mosok, vasalok, behozom az elmaradt házimunkákat. Aztán pihenek, a közel 3 hónap kórház után eléggé legyengültem, nem bírok sokat csinálni egyszerre. Ráérek, nem sietek, van időm. Közben visszatérek a számítógéphez, és a reggeli netes olvasgatás, nézegetés közben a kávézáshoz is. Minden visszatér a régi medrébe. Ez a meder már nem a régi, alakultam, formálódtam a nyáron, míg sokat távol voltam az otthonomtól.

Megtanultam veszíteni is. A Windows 10 támogatottsága hamarosan megszűnik, a Windows 11-re tértem át. A telepítés után elveszítettem egy csomó képet. A megmaradtak is nagy összevisszaságban vannak. Tanulnom kell az újat is, ráébredni újra, hogy a veszítés az élet része, ahogy az új jötte is. Én is változtam a nyáron, jöttek új élmények. Ahogy egy holland blogtáram írta nekem a visszatértem után a kommentjében, hogy egy utazáson vagyok túl. Lelki utazásom volt, kijöttem valamiből, ami a mélybe taszított. Igen, ez egy út volt, hosszú és rögös, de elértem a célomat.

Délután talán telefonálgatok, felhívom a barátnőimet, a régi és az új ismerőseimet is. Kellenek a kapcsolatok, építem és visszaépítem őket. A kórházban megismerkedtem emberekkel, de csak kettőnek van meg a telefonszáma. Nem akartam túl sokat, a kevesebb gyakran több. Velük viszont tartani akarom a kapcsolatot.

Mivel megígértem, hogy visszatérek a blogomhoz is, és írok, most nem akarom ezt az ígéretemet megszegni. Írtam.:)

Új képeket most nem hozok. Van egy pipitérem, ami ugyan régi kép, de ha jól emlékszem idei, viszont fel tudom tenni legalább. Tanulom a Windows 11-en a képek kezelését is. Ami ugyan nem lesz nehéz szerintem, de időbe telik, míg megszokom. Lesznek majd új képek is, remélem a következő írásom mellé már ezekkel is szolgálhatok.

Mi történt velem?

Az utóbbi időben elég sok dolog az életemben oda vezetett, hogy depresszióba essek. Aztán májusban történt velem valami, ami végképp ebbe az állapotba sodort. A kórházba mentem szakrendelésre egy pszichiáterhez június 12-én, és ő már haza sem engedett, hanem ott fogott az osztályon, olyan rosszul voltam. M. hozta utánam a holmikat, melyek szükségesek voltak, és rendszeresen látogatott is. Később már hazajöhettem hétvégékre, mert az állapotom megengedte. 3 barátnőm is meglátogatott. Szívükön viselték a sorsomat, személyes jelenlétükkel vagy telefonálásukkal támogattak.

Ha az ember a pszichiátriára kerül, onnan nehezen lehet kijutni. Próbálgatják a gyógyszereket, mindegyiknek kell három hét, hogy kiderüljön, hogy számomra hatásosak-e. Közben pszichológusok nagyszerű csoportfoglalkozásokat tartottak, a nővérek, orvosok törődtek velem és velünk, akik ott voltak. Voltak nálam komolyabban betegek is, sok sorsot láttam, megismerkedtem emberekkel, közel kerültem szobatársakhoz. Volt, aki odajött hozzám beszélgetni, aztán a kapcsolatunk már napi beszélgetésekké alakult. Szeptember 4-én jöttem ki a kórházból immár egészségesen, jó hangulatban. Az egész nyarat ott töltöttem, és még azt sem mondhatom, hogy rossz volt. Jó helyen voltam, segítettek kilábolni az állapotomból.

Ezért nem voltam jelen a blogéletben, de elmondhatom nektek, hogy örültem az érdeklődéseteknek, és hogy hiányoltatok. Az is jólesett, hogy mikor megírtam, hogy hamarosan hazajövök, többen is reagáltatok rá. Csak megköszönni tudom.

Igyekszem most már írni, visszatérni a blogéletbe, és örömmel fogadom az olvasóimat,  a kommentelőket vagy csak a csendben jelenlévőket is. 

Szeretettel gondolok rátok.