Napjaim még egyelőre gyengén

Összeszedem az erőmet, és ágyneműt húzok, mert jó tiszta ágyneműben aludni. Ezért is fogom várni az estét és az éjszakát. Előveszem a szekrényből az egyik télikabátomat, és beteszem a mosógépbe. Szerencsére ki lehet mosni, és ennek újra örülök, mint minden évben, ha a mosására kerül a sor. Télen csak elő kell vennem a tiszta kabátomat. Kiteszem az erkélyemre száradni. Ma és holnap még jó idő van, kedden és szerdán jön már az eső és a lehűlés. Nyáron nem tudtam kimosni, mert mint tudjátok, nem voltam itthon.

Élvezem, hogy nem kell orvoshoz vagy vérvételre  mennem, mint ahogy tettem ezt szinte minden nap ezen a héten. Még kiteregetem az ágyneműt, és nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni már ma, ami elveszi a visszatérő erőmet. Élvezem, hogy itthon lehetek, és hogy nem veszi el az orvosokhoz járás az időmet, hogy kezdem magam kicsit jobban érezni. Míg diétáztam, nem mertem kávét inni. Most csináltam magamnak, és várva a mosógép progamjának a lejárását, lassan iszogatom és írok. Jó lesz az is, ha kávézóban iszom meg a kávémat majd, figyelve a hangulatot, a neszeket, a kávéfőző hangját, az emberek beszélgetését. Van egy ilyen kávézásról régi képem, most ideteszem emlékként. Mennyi öröm vár még rám, ha kicsit összeszedem az magam, és lesz elég erőm. 

Kinyitottam mellettem az erkély ajtaját, és szívom a beáramló levegőt, figyelem a hozzám délelőtt besütő napfényt.

Azt hittem, hogy miután kijövök a kórházból, visszatérek a hétköznapi életemhez. Hát, még  mindig nem egészen van így! De várom, hogy eljöjjenek ezek a napok is.