Tiszta, friss és egyszerű

Kimentünk ma a Fertő tóhoz, hogy séta közben a tiszta levegő átjárjon minket, és semmi bonyolult ne legyen körülöttünk. Csak sirályok, hullámzó víz, friss szél, kavicsok, korhadó deszkák, néhány partra húzott csónak... 
Ennyi elég is volt.

Egyszerű

Nagyon egyszerű a mai történet. 
Miután anyu feljött hozzám, és megettük az általa hozott  krémest, elmentem bevásárolni, és jól megsülten, frissen megvettem a kedvenc kenyeremet, a Csabai rozslángost.
Utána egyre érlelődő, de akkor éppen hirtelen ötlettől vezérelve meg sem álltam az első könyvesboltig, ahol megvettem Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács c. könyvét. 
Mert ha valami vágy azonnal teljesíthető, akkor meg kell valósítani. 
Egyre többször veszek úgy könyvet, hogy blogokban olvasok róla, és olthatatlan a vágy bennem, hogy elolvassam én is. Érzem, ha elég a könyvtári példány, de szinte azonnal tudom, ha saját kell belőle, mert nem akarom, hogy határidő kössön, és talán többször is olvasni akarom, vagy még beleolvasni később.
A buszon még az is eszembe jutott, hogy sok száz kilométert sem kellett utaznom, vagy megrendelnem bármit, hogy magyarul olvassam azt a könyvet azonnal, amit akarok. Márta könyvvásárlása  jutott eszembe, igaz, ők egyébként is "hazaruccantak ".)
Hát, ezért egyszerű és talán szép is a mai nap története. 
Ráadásul szabadnapos vagyok, és péntek délután van.

Könyvek

Kolléganőm, akivel sok együtt töltött év alatt volt időnk az életről is elmélkedni, azért vett meg magának egy könyvet, majd egy példányt nekem is belőle, mert így kezdődik: 
" Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük- fölfogjuk és elfogadjuk-, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni.... Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni felettük?"

M. Scott Peck: Úttalan utakon

Mártánál olvastam tegnap  Ljudmila Ulickajáról, erről jutott eszembe hogyan került hozzám  az írónő egyik könyve.
Úgy veszek könyvet, hogy beleolvasok, legtöbbször rögtön az első oldalt kezdem el, és az első mondat már nagy valószínűséggel tudatja is velem, hogy szeretni fogom( akarom-e) a könyvet vagy sem. 
Az Örökbecsű limlom ( mikor először olvastam a címet, liliomnak olvastam!) címűt megvettem tőle, mert így kezdődik: 
" Erős kötődésem  a tárgyakhoz - életükhöz, lokális vonatkozásukhoz, születésükhöz és halálukhoz - ahhoz vezetett, hogy egy régi cipős dobozba bepakoltam mindent, amitől nehéz volt megválnom..."
Felsorolja mi mindent tett a dobozba, és eléggé mohó kíváncsisággal olvastam, hogyan is tovább azzal a dobozzal:
"És vagy harminc éven át hurcoltam magammal lakásról lakásra, míg az egyik utolsó költözködés alkalmával, attól a vágytól vezérelve, hogy megszabadulok minden kacattól, ki nem dobtam ezeket a semmirevaló értékeket a szemétbe. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy megszabadultam a múltamtól, és nem szorongatja többé a torkomat. De szó sincs róla: ezekre a kihajított dolgokra - kivétel nélkül mindegyikre! - emlékszem....
...Sajnos a cipős doboz talán olyan modell vagy esetleg metafora, amely  a gazdagság felhalmozásának, majd a tőle való megszabadulásának univerzális folyamatát írja le."

Vízkereszt előtti ( vasárnap) délután

Az ember elvárná Vízkereszt előtti délután, hogy ne + 12 fok és eső legyen. Nem így történt! 
Délután viszont megszárítkozva még kiélveztem a karácsonyi fényeket, és tanultunk magyarul is. M. már mond ( nagyon) néha rövid tőmondatokat, felismer szavakat, időnként használja is őket, és persze nagy dicséretet kap érte. 
A múlt idővel foglalkoztak a tanfolyamon, megírtuk a leckéjét, amit szünetre kapott.
Vasárnap az utcán sétálva egyszer felkiáltott,  mikor meglátta egy kirakatban, hogy B.Ú.É.K.! Karácsony előtti utolsó órán tanulta, és elmondta nekem azonnal, hogy mit jelent. Ezt teszi az adott országban mászkálás!:-)
A fát azóta leszedtem, eltettem a dekorációkat, végleg helyükre kerültek az ajándékok, a mécsesek még elől vannak, és elől is lesznek jó darabig.

Ajtódíszként egy hóember van kinn, hátha lesz egyszer egy igazihoz is alapanyag. Elvégre tél van!
Próbálok a januárral valamit kezdeni, de eddig nehezen megy.Úgy érzem azzal, hogy a fát leszedtem lezártam valamit, és könnyebb lesz belerázódni a hétköznapokba. Munkába menet a buszmegállóban állva néztem, ahogy darus autók segítségével szedték le a karácsonyi díszkivilágítást. 
Mi ez, ha nem januári hétköznap?

Rossz és jó

Hamarosan befejezem Gróf Nádasdy Borbála 3 kötetes önéletrajzi regényét.  
Nem  alakulhat az ember élete rosszul, csak másképp, mintha nem történt  volna meg a ( szubjektív) rossz. Kialakul minden újra, sőt, jól is alakulhat, és sok minden függ attól, aki élni akarja. Mintha a körülmények nem is kapnának fontos szerepet. 
Nem tudjuk meg, mi lett volna ha, csak morfondírozunk rajta, ha éppen elégedetlenek vagyunk.
Igaz, szenvedni is kell, de legalább ( meg)éli az érzelmeit az ember, nem valami langyos érzelem nélküli életben dagonyázik.
Volt már úgy, hogy egy nézeteltérés után a párnámba bőgtem csendben, majd átbandukoltam egy másik szobába aludni, de közben arra gondoltam, jól van ez így, legalább megpezsdültek az érzéseim, a változatosságot élem meg így bőgve. 
Megnyugodva elaludtam, aztán vissza is mentem, és amikor először megébredtem éjszaka, és elmúlt belőlem a rossz érzés. 
Az a bizonyos alvó másik észre sem vette, hogy költöztem, majd visszaköltöztem...

Weöres Sándor:  Rongyszőnyeg  (24.)

   Álmodtad, hogy nincs testem, se lelkem,

   csak te magad gondoltál ki engem,

   kép vagyok csak és tiéd örökre,

   magad varrtál fehér függönyödre.

   Jó lenne a sorsot félrevetni,

   álmod pelyhén újra megszületni.

   Ha álmodban újra élni tudnék,

     kicsit sírnék

       hogy csicsígass,

    kicsit rínék

        hogy babusgass,

   aztán csöndben megint elaludnék.

Őszi téli tó

Mikor legutóbb ősszel a Balatonon jártunk -egy kis kitérőt térve a veszprémi utunkon-, akkor arra gondoltam, hogy majd a télit is megnéztem, mert még nem láttam. 
Nos, láttuk is december végén a Somló megmászása utáni napon. Viszont újra az őszi Balatont találtuk meg az enyhe időjárás miatt, de legalább elmondhatom, hogy a naptár szerint láttam a téli tavat. Nem mindig úgy teljesülnek a vágyaink, ahogy akarjuk. Mikor megtörténnek, akkor már sokszor mások, mint amit vártunk.
A teljesen néptelen tó kicsit depressziós hangulatú, de legalább tiszta volt a kissé lepusztult stégek látványát ellensúlyozva. Leláttunk a fodros mintázatú homokig és a kövekig.
A színe a régi, az a meghatározhatatlan zöldes-kék, most némi szürkével szomorítva. 
Balatonfűzfőn kötöttünk ki véletlenül egy rossz GPS beírás miatt. Észrevettük a hibát, de végül kiszálltunk ott egy rövid sétára, mert legyen úgy néha, ahogy lennie kell...
Vágytam a téli Balatonra, ez is megvolt, ráadásul olyan melankolikus hangulatban, amit én egyébként szeretek.

Hetes

Január elsején nem csak új év kezdődött, hanem az én életem egy új 7 éves periódusának is ez az első éve. Hiszek abban, mert eddig bejött, hogy minden hét év egy kerek, az előzőhöz képes minőségileg egészen más egységet alkot. Nem csak a sejtek cserélődnek ki ennyi idő alatt.Tehát valami elindult, és érzem is, de ez úgyis egy folyamat lesz, nem hirtelen átalakulás.
Ha csak az előző évről beszélünk, akkor elmondhatom, ritka rossz évem/ évünk volt, főleg, ha az egészséget nézzük. 
Tegnap anyuval elmentem a kórházba, mert találtak valamit a tüdején. Egyelőre azt mondták, hogy nem kell vele foglalkozni. Az én ünnepi házimunkákat megkeserítő körömágygyulladásom is sokat javult.
Még csak 3 nap telt el, és máris "jobban teljesítünk"! :-)

Tavaly január elején a törött lábujjamat recsegtettem,  anyu pedig kórházban volt.De szép is volt törött lábujjal látogatni, és intézni a dolgokat a nagy hóban, a jégbordás járdán és úton!!!

A stopposok és mi

Megálltunk jóval a Somló-hegy előtt egy kávéra egy csárda mellett, és a folyóügyeket is el kellett intézni. Mikor ez utóbbit rendeztem volna le, egy kutyus és hallhatóan nem magyar gazdáik állták utam egy pillanatra. Akkor láttam őket először, mint később kiderült életük első magyar kávéját itták.
Mikor eljöttünk onnan az aznapi jó cselekedetünket is megtehettük. Az említett fiatal olasz pár kutyástól sok-sok hátizsákkal, sátrakkal autóstoppolt, és mi felvettük őket.Nem kicsit kellett átrendezni miattuk a hátsó ülést és a csomagtartót. :-)
Firenzeiek voltak, és a lány Szentpéterváron található egyetemére mentek vissza, ahol oroszul tanul. Lassan haladtak a cél felé, mert kevesen állnak meg ennyi csomag és a kutya láttán. Pénzük alig, kutyát sincs kire hagyniuk, nem tudtak másképp utazni. 
Beszélgettünk az úton, érdeklődők voltak, és mi is. Be nem állt a szánk. Jól tettük, hogy felvettük őket, kölcsönösen "jól jártunk", és a kutya sem pisilte össze az autót, és egyebet sem produkált!:-D
Az angol nyelv pedig kapu a világra!

U.i.: A csárdában egyébként meleg kemence várt miket, és ott ahol nem volt éppen kukorica le lehetett a padkára ülni, és a hátat melegíteni. Én is így vártam a kávém. 
Hogy szállhat hirtelen az bele az ember legközepébe a béke? Talán egy ilyen padka kell hozzá, mert nagyon jól éreztem ott magam.

Tervek

Blogos tervek:
Rövidebb leszek, nem ennyire terjengős. A kevesebb több! Ez ez egyik mottóm régóta! Hátha sikerül mostantól, mert tetszene.
Életre tervek:
-Sok vonatkozik a betegségek megelőzésére ( fogyás, mozgás, megfelelő ételek) Mivel a lélekkel összefügg a test, ott is van mit. Leginkább az elfogadás, és a jelen megélése kerül középpontba.
- "Ha boldog akarsz lenni, hát legyél." *( Tolsztoj)
- Minőségi könyvek, filmek. Pótolni a hiányokat! 
- Most már tényleg a német nyelv!!! ( plusz az orosz és az angol)
- A Bibliát elolvasni.
- Adni magamból. Sok lehetőség belém szorul még mindig.
Aztán, ha ezek közül nem jön össze valami nem baj, ha valami más pedig igen, az jó!
-Szóval, kicsit lazábban!

* Márta, köszönjük az idézetet, páran elmorfondíroztunk már rajta!