Napi apróságok

Annyit tudok a külsőm érdekében tenni, hogy tegnap délelőtt eljutottam végre a fodrászhoz, aki azonnal jelezte, hogy mennyire megnőtt a hajam. 
Délután a munkahelyemen aki tehette viszont megjegyezte, hogy de rövid lett a hajam! Ezzel ki is merült a kritika és a dicséret, ami szerintem inkább csak ténymegállapítás volt.Azt senki nem mondta, hogy nyúzott vagyok. Olyan tapintatosak!
A tavasz annyira volt jelen számomra, hogy egy kolléganőm letépett pár ibolyát a munkahely kertjében, és beletette az asztalomon lévő vízbe, így volt pár szál virágom. 
Kint most erősen beborult, eső lesz. Langyos, végre illatos, tavaszi eső készül, és végre péntek délután van egy zsúfolt délelőtt és hét után. 
Annyi minden van a fejemben, de ha írni akarok, végül csak ennyit sikerült kiadnom magamból: virág, tavasz, eső, munkahely, némi önkritika, már ami a nyúzott külsőmet illeti.
Anyu naptárában az üres helyek megtelnek arról, hogy a műtét előtt még mi a teendő, vagyis ki, hol, mit, mikor... Eddig látunk el egyelőre!
Aztán majd egyik lépés adja a másikat, ahogy az egyik orvos fogalmazott.

A Költészet napja

Fodor Ákos: Monológ

Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.

A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha

kopárrá lesz is a látszat így;

hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ

édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)

gyarapodhassék.

                       Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.

Sokból túl sok van. Az embléma

rég eltakarja a tárgyat, az ár az árut,

a nyelv a beszédet.

                       És talán

örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben

sosem ejtesz ki a szádon afféle

hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint

"örökké", mint "soha".

Napok

Listázós, kipipálós napokat élek. Örülök, ha fogynak a teendők, ha kipipálhatok az előjegyzett időpontokból, örülök, ha gördülékenyen megy valami, ha a kapott sorszám minél alacsonyabb, ha első( második, harmadik) bökésre megtalálják a vénám.
Örülök, ha nem egy időben van nekem és anyunak jelenése valahol, és jó, ha tudom teljesíteni a kéréseit. 
Az üres  bambulás a legnagyobb ajándék mostanában, mikor nem kell döntenem, időben odaérnem valahova, és a buszmegállóban újabban azt játszom, hogy megkeresem az ágak között az éppen fütyörésző madarat.
Ma reggel is ezzel telt az idő! 
Ezek a napok most éppen ilyenek: listázós, kipipálósak, és különös elégedettséggel jár a látható napi teljesítmény.

Nem szeretnék...

... magyart tanulni más anyanyelvűként. Szombaton  a felszólító móddal is bíbelődtünk, és egyáltalán a magyar igeragozással, tisztáztuk az alanyi és tárgyas ragozást, a hasonulásokat, a toldalékok illeszkedését stb, stb. Ez volt a lecke, nem irigylem M-t, bár már az óráján is szorgalmasan körmölte a ragozást, de még persze, hogy nem tudja!
Aztán végül olyan mondat is összehozott, hogy: "Mit iszolsz?":-)
Én inkább egyszerű magyar mondatokkal beszélek vele, vagyis  a beszédcentrikusság az elvem. Megkérdezem tőle, hogy hangzik ugyanaz németül. Szóval, jól elvoltunk.
Talán az utolsó hideg hétvége volt, égett a mécses, vasárnap egy helyen megettem egy formás kis sárgarépa tortát, miközben jót beszélgettünk, és a bolhapiacon hasonló teáscsészéket találtam, mint amilyenekből múltkor a teaházban ittunk.
Mindenféléről írogatok itt, pedig tele vagyok mindenféle más gondolattal mostanában, és ködként ül rajtam, ha nem is írtam róla. Mert magánügy, mert ami nincs leírva, az valahogy nem is létezik? Anyuval az onkológiára járok mostanában, ami emberpróbáló feladat mindkettőnknek.
Elfáradtam lelkileg, ezért vagyok már én is többször beteg, mint kellene, mert test és lélek összefügg. Bevetek már mindenféle pozitív gondolatot, imát, pár szabad órát, hogy összekapjam magam, mert kell az erő a remélt siker érdekében. 

Napi mondatok

Kellenek mondatok, melyek megmosolyogtatnak, valahogy más a nap tőlük.

M. tegnap jelezte, hogy ma tanulunk magyarul, mert kedden órája lesz, de csak ő kérdezhet tőlem, én tőle nem! Vagyis a hagyományos tanár szerep ezen részét felejtsem el, mielőtt még bármi " fondorlatot" kitalálok ellene. Igent mondtam, úgy lesz, ahogy akarja, ő a főnök!:-)

Anyu elmesélte a mai történetét a buszsofőrrel. Szállt fel éppen, egyik kezében táska, a másikkal kapaszkodott, így a személyi igazolványát már nem tudta elővenni annak bizonyítására, hogy ingyen utazhat, mert elmúlt 65 éves.

Sofőrtől elnézést kért, és hozzátette: "Majdnem 80 vagyok, hiszen elég ha rám néz...!"

A fiatal sofőr huncut mosollyal válaszolt: " Én ha önre nézek egy 25 évest látok!":-)

Márciusi összefoglaló

-A tél kitartó, havazás, hideg, madáretetés, általános tavaszvárás, de helyette belvíz, hideg és újabb hó. A Tőzikét sem láttuk újra Csáfordjánosfán, mert víz alatt volt. 
Ibolyát már láttam, a medvehagyma valahogy eddig elmaradt, pedig várom.

-Ünnepek: Márc.15-e az elakadt járművekről és a hóviharról szólt. A hónap utolsó napjára esett Húsvét első napja. Nyugodt, szép ünnep volt számunkra, igaz, nekem a sürgősségi osztály is, de sikernek könyvelem el, mert elláttak, gyógyszert is kaptam.
-Balfra járok márciustól, kezeléseket kapok a vállamra és a gerincemre. Van eredménye és hátránya is. Ez utóbbin azt értem, hogy meg lehet fázni és fertőződni is közben.
-Elkezdtem a németet csigatempóban, M. a magyart tanul, meglátjuk mire megyünk mi ketten!:-)
-Nem fogytam, nem híztam, de ezt a helyzetet sikernek sem könyvelem el. Mikor jön a jobb idő a nordic walking botok is előkerülnek, és gyakrabban megyek gyalog a munkahelyemre.
-Sienkiewicz és Krasznahorkai László élményeim voltak az olvasásban.

-Egy akciót kihasználva van két új olvasószemüvegem és dioptriás napszemüvegem.Az előbbiek különösen kellettek.
-Selejtezést abbahagytam ebben a hónapban, mert nincs időm rá. Délelőtt Balf, délután munkahely, a hétvége a hiányok pótlása, és egy kis pihenés, valamint önmagam megosztása két szerettem között továbbra is. 
-M. elment a srácokkal Szlovéniába és Horvátországba, én toronyiránt kirándulgattam leginkább vele: Nagycenk, Bük, Röjtökmuzsaj, Nikitsch és átgyalogoltunk Fertőrákosról az osztrák Mörbischbe is. Akkor éppen mintha tavasz-féle lett volna! 
Ültem melegedve egy szép kandalló mellett, és felfedeztünk Sopronban egy jó teaházat. Éppen ideje volt!

-A politikában szeretném látni: "Aki hatalom birtokában van, annak önmérsékletet is kell gyakorolni." Nem igazán jön össze.!:-(
Észak-Korea a hónap végén megijesztett, meglátjuk mi lesz.

Buszra várva, buszon utazva

Életem egy részét buszmegállóban vagy buszon töltöm, helyi járatokra várok vagy utazom, ahelyett, hogy többet gyalogolnék! Mivel is lehet azt a pár percet tölteni, egyáltalán kell-e stratégiát kidolgozni? Előbb utóbb ráfanyalodik az ember, mert unalmas csak úgy várakozni, beszélgetni pedig nem szeretek sem várakozva, sem buszon ülve. Egy darabig még élvezném is a tétlenséget, de naponta többször is ismételve már nem.
Tehát, mire is használható az a kényszerű pár perc?
-Imák mondása
-Pozitív állítások ismételgetése
-Dúdolgatás
-Teendők átgondolása
-Emlékképek felidézése
-Rágódás egy friss eseményen
-Kulcs, bérlet, telefon keresése
-Bambulás, ez állítólag már félig meditáció.
-Ha sokáig nem jön a busz, akkor morgás miatta. Előfordul még bizony! Most tanulom az elfogadást, a beletörődést. Na, és akkor mi van, ha nem jön?
Április 2-án és még mindig ilyen képeket csináltam nem  csak gondolatban buszra várva és buszon ülve. Ez még mindig tél volt! Egyébként pedig bambultam és dúdolgattam aznap Balfra menet, hogy elfelejtsem itt is fáj, ott is fáj! :-D

A teaivás több, mint a szomj oltása

Vannak ünnepek, amikor tudatosan gerjesztjük az átélendő érzést magunkban, ha eljött az ideje. Pedig ennek az érzésnek belülről kellene kifelé sugározni, nem kívülről befelé erőltetnünk.
Vannak viszont hétköznapok, melynek eseményei mégis egyfajta ünnepként maradnak meg bennünk úgy, mint egy esős hideg Húsvét előtti óra egy teaházban. 
Mikor nem erőltettünk semmit, mikor csak utólag állapítjuk meg a parkoló felé menet, hogy jó volt, kell a nyugodt szertartás-féle, és valakinek a társasága is, aki szintén értékeli ezt ott és akkor. Megértem a japánokat már a teaivásukkal, a "szadó" nevű szertartásukkal, amitől mi ugyan távol voltunk, viszont eszembe jutott.
És igenis, kellenek a szép csészék, a megfelelő környezet, és a törődő kiszolgálás. Mondtam is, hogy milyen nagy szerepük van a csészéknek, mert valahogy mindig bizonygatnom kell, hogy miért fektetek erre ekkora hangsúlyt. 

M. úgy gondolja, hogy vett 20 éve már hat bögrét, miért is kell újra és újra ezért is a bolhapiacra menni!:-)))

Ünnep

Van akiknél nem megy a közös ünneplés, és végül a kezdeti tervezések immár a megszokássá vált rutinjával ünnepelnek. Húsvét előtti két nap egyik szerettemmel,  a Húsvét két napja pedig a másik szerettemmel telt el. A kezdeti szétszakadás érzése után már önmagam megosztásának hívom ezt az egészen békés állapotot.
Egyre inkább érzem, ha valamire megoldás kell, az megszületik. Még a sürgősségi osztályra is eljutottam tegnap. Kellett megoldást keresnem a görcsös fájdalmaimra. Megvolt a vizsgálat, vizelet-  és vérvizsgálat, UH,  infúziók, holnaptól viszont antibiotikum. Nem kell június 12-ig várni, hogy kiderüljön mi a bajom. Oktalanság is lett volna, ha most fáj, de az egészségügy mégis így gondolta.
Én és a szervezetem viszont nem!
A hideg uszodavíz, a közös fürdők és a WC megtette sajnos a hatását. Eddig megúsztam  a kezelések alatt, most nem. 
Van még egy nap szünet az iskolákban, nekem is egy szabadnap még,  és jó érzés ezt most tudni.
A következő nap az enyém!