"Szeretem a fekete kávét, az irodalmat, a könyveimet, a magyar költőket, a magányt, a hosszú estéket és az őszi színeket. Szeretem, ahogy a kávé illata reggelente megtölti a lakást, és ahogy a lapok susogása visszhangzik a csendben. Kedvelem az esős délutánokat, amikor a világ csak árnyékok és fények játéka, és az érzést, amikor egy vers sorai mintha velem együtt lélegeznének. Szeretem a pillanatot, amikor a nap már alábukik, a levegő érezhetően hűvösebb, és minden megszínesedik a késő őszi fényekben.
Nem szeretem a zajt, a butaságot, az unalmat, a modern világot, a lélektelenséget és a felesleges beszédet. Nem szeretem, amikor a dolgok felszínesek, vagy amikor elvész a jelentés az üres szavak mögött. Idegesít a rohanás, a túlzott technológia, ami elveszi a pillanatokat, és amikor a csend helyett csak véget nem érő zajt kapok. Szívesebben választom az elmélyülést egy jó könyv lapjain vagy egy pohár bor mellett, amikor a világ lelassul, és végre minden lényeges dolog visszatér a maga egyszerűségében."
(Szerző: Ismeretlen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése