"...jó a csend most
s gondolataimban járok
s illanok éveket-évtizedeket
bejárom a messze végtelent..."
( Jószay Magdolna)
Van amikor az ember néhány emléke és ajándéka halkan megzörren a csuklóján, majd egy újabb mozdulattal a kávéskanál és a porcelán koccanásával vegyül el.
A kinti forgatag, a dobok ütemes hangja után a kávéház egy hátsó, még üres termében ez a halk zajkeltés az összes történés.
Még beszélni sincs kedvünk akkor, mert így jó!
Így volt jó!
U.i.: Ezt régebben írtam, de most aktuálisnak érzem újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése