1. Szombaton Kapolcsra azon az útvonalon mentünk, melyen sok éven át két hetentként jártunk Veszprémbe. Újra felidéződtek bennünk a régi emlékek, az ismerős táj, a helységnevek és egy egyszerű benzinkút is, ahol annak idején megálltunk mindig kávét inni. Most is megálltunk, és én megállapíthattam, hogy a tökmagos pogácsájuk még kapható, és ugyanolyan finom mint volt.
2. "Ellenőriztem" a mezőgazdaságot. Az úton végig hatalmas napraforgómezők kísértek minket.
3. Mindent learattak már, és nekem nagyon tetszenek a szalmagurigák. Szintén végigkísértek minket az utunkon. Kukoricatáblák is voltak, de róluk csak tudomást veszek.
4. A szállásunk egy erdő közepén volt, ahol teljes volt a csend. Ami meglepett, hogy nem volt TV és internet a szobákban, nem szoktunk ehhez hozzá. Először úgy gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, aztán megváltozott a véleményem, és így hangzott: "Micsoda boldogság!":)
5.Úton Kapolcs felé. Előttünk egy jármű lassan haladt szalmagurigákkal jól megrakva, a mennyiséget láthatjátok. Az elég nagy szembeforgalom miatt nem lehetett megelőzni. 10-15 autóval együtt besorakoztunk mi is mögé, és kénytelenek voltunk szintén lassan követni. Na, meddig ment? Hát, egészen Kapolcsig! :) Ezt hívják türelempróbának.
6. A Művészetek Völgye még mindig népszerű nyári esemény. Sokan mennek oda, és ha autóval, akkor parkolni is kell. Sok helyet alakítottak ki úgy, ahogy szokták: a learatott mezőkön vagy bárhol, amely elég nagy a rengeteg autó számára. Az egyik parkolónak csak egy kis részlete van a képen. Még ezen kívül sok parkoló volt sok autóval.
7. Tömeg volt mint mindig, és én most elég jól viseltem ezt a helyzetet.
8. Kerámiák tömege, de ez nem volt meglepő. Máskor is ilyen a látvány.
9. Tudtam, hol találhatók a szintén kerámia madaraim. Megnéztem őket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése