Ebben is részünk volt a napokban, és kétszer is. Vártuk, dörgéssel, villámlással és lehűléssel megérkezett. Először a csukott erkélyajtó üvegén néztük, hogy meg-megakadva útjukon hogyan folytak le az esőcseppek. Később egy nyitott ablakon át hagytuk hadd jöjjön be a friss, esőillatú levegő. A másnap reggelire szánt snidlingen kapaszkodtak a gömbölyű cseppek, a leander felfrissült, az erkély alján összegyűlt a víz, és körkörös gyűrűket rajzoltak bele a lehulló esőcseppek. Szép volt, de sokkal nagyobb mennyiség sem lett volna elég. Nem tudom, hogy mikor lesz annyi eső, amennyit ne lenne képes befogadni a föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése