Eltelt pár nap újra. Olyan jó volt újra kisbabát ölbe venni, élete első cipőjére rácsodálkozni, kezecskéjét kézbe venni.
Délelőtti napfényben Márait olvasni, értékes gondolatokkal gazdagodni, esti lámpafényben is könyvet lapozgatni. A fény játékát követni, erkélyen rozsdásodó szőlőleveleket nézegetni. Káposztás tésztát kérni és kapni, Cabernet Sauvignont kóstolgatni, kávéban tejszínt kevergetni, mintázatát nézegetni, lédús almát szeletelni. Békességben megpihenni, emlékeket élesztgetni, beszélgetni, mosolyogni, barátokról érdeklődni.
Olyan jó volt ilyen napokat átélni...
Kedves Éva, nem csodálom! Ha az élet úgy akarja, a látszólag szinte semmi rendkívülitől is olyan édes tud lenni...
VálaszTörlésDe jó hangulatúak soraid és a képek is. Az az icipici kezecske ahogy a tenyérbe simul. Szépen nődögél a kicsi. Élvezzétek ki a babaillatot, a pici mozdulatait, hangocskáját.Oly hamar felcseperednek! Persze az is élvezetes, ahogy évről évre kinyílnak a világra.
VálaszTörlés(Jaj de szeretem a káposztás cvekedlit! Irigylem🤭)
Oh, what a beautiful blogpost. Thank you. Your writing often makes me happy. Somehow, it resonates with the way I see life, even though we're different people. Nice photo collage!
VálaszTörlésMilyen szép rácsodálkozás minden megélt ,megtapasztalt ,átélt dologra. Jó ilyen megelégedett ,hálás sorokat olvasni. Nagyon köszönöm! ❤️ Mády
VálaszTörlés