Magyarul

Mikor M. a fiával beszélgetett egy ebéd után, felfigyeltem néhány mondatra.  A magyar és a német szó bennük volt, és még sok mindent megértettem, de kértem, hogy a német beszélgetésüket fordítsák le nekem angolra, mert érdekelt. Arról volt szó, hogy külföldön a magyarok örülnek, ha a honfitársaikkal magyarul beszélgethetnek. Ő ezt nem tapasztalta a németül beszélőkkel, ha külföldön jár. 

Visszagondoltam, hogy miből szűrhette le ezt a következtetést. És igen! Mikor magyarokkal találkoztam bárhol, gyakran szóba elegyedtünk, mosolyogtunk, és legalább annyit megkérdeztünk egymástól, hogy honnan jöttünk. 

Emlékszem, mikor Český Krumlovban voltunk egy panzióban, láttam 2 férfi motorján magyar rendszámot és a H betűt. Magyarul köszöntem nekik, mivel többször összefutottunk. Láttam az örömöt az arcukon, és ki is mondták, hogy mennyire örülnek nekem. Azt is hozzátették, hogy végre magyarul beszélhetnek, és pár percig még folytattuk az eszmecserét.  

Olaszországban a recepciós mikor meglátta  a magyar személyi igazolványomat ( az útlevelem lejárt), hangosan és széles mosollyal kívánt jó napot, és el is kezdtünk beszélgetni. 

Észrevettem azt is, hogy az Ausztriában dolgozó magyar pincérek, ha felfedezik, hogy magyar vagyok, kicsit másképp bánnak velem. Közel a határ, sokan vannak. Még sok ilyen élményem van. 

Örülök, hogy M. észrevette, hogy mi történik, ezentúl én is jobban figyelek rá. Tulajdonképpen örülök, hogy így van, lehetne másképp is.

Más! Elkezdődött a mécsesek és a gyertyák időszaka. Örülök neki. Van itthon sok belőlük, gyertya- és mécsestartóból is. Idén nem is kell vennem. Persze, ha meg tudom állni, hogy ne vegyek. :)