Szombat délután

Előveszek egy papírt, éppen akkorát, amekkorára ráfér néhány szó, és összeírom, hogy mit akarok venni majd a boltban. Nem hagyatkozom az emlékezetemre, nem olyan könnyű már nekem visszamenni, ha valamit elfelejtek. A bot ugyan a kezemben van, de mégis nehéz eljutnom odáig. Elindulok, de csak majd hétfőn, addig van itthon még minden. Élvezem itthon - most éppen egyedül - a hétvégét, és nem mozdulok ki. Olvasok majd sokat, ez lesz a fő programom.

Kell a friss levegő is, kinyitom reggel az ablakot, kikönyökölök, és hosszan nézem a járdára, a fűre hullott egyre több levelet. Sárgák, barnák. Mélyeket lélegzem, érzem, ahogy a tüdőmbe árad a kissé már nyirkos hideg. Olyan őszi minden. Majd becsukom az ablakot, és bekapcsolom a fűtést. Még hivatalosan nincs itt az ideje, de szolgáltatják már a meleget. Aki akar úgyis spórol vele, de szerintem sokan akarják a benti kellemes hőmérsékletet különösen hétvégén, mikor sokan vannak otthon. Adja az otthonosság érzését így ősszel, szeptember végén, mikor már közel az október is, és egyre inkább érezteti magát velünk az új évszak  a maga minden szépségével. Jönnek majd az  "emberes" hónapok.

Kávét csinálok, kikészítem az olvasandó könyveket, de előtte az ablakból kattintok egy képet a levelekről, a fotelomba helyezett könyvekről, és írok a nem lényeges gondolataimról. Már megint nem fontosak, de megosztom őket, így tudatom az olvasóimmal, hogy jól vagyok még mindig, és ilyen dolgok is jártak a fejemben.