2016. május 11., szerda

Úton


Fertődön sétáltunk utakon és úttalan utakon, fűben, kavicson, és közben eszembe jutottak az én útjaim is, melyek mostanában nehezebbek voltak, de a remény kisimítja őket. Igen, így remélem, mert remény nélkül nem nyílik ki egy kapu sem az út végén...


8 megjegyzés:

  1. A kilincs már a kezedben, nagyon érzem,.

    VálaszTörlés
  2. Szép, mélyről jövő szavak... Örülök neki :)

    VálaszTörlés
  3. Csodás képeket kaptunk megint, köszönjük. Nagy-nagy ölelés Évikém, olyan biztató minden!!!

    VálaszTörlés
  4. Gondolok rád, a minap előadást hallgattam a reményről.
    De!
    Most a tegnap esti, kézműveskedés közben hallgatott videót ajánlom, bár csak sokan megnéznék, megfontolnák, hogy megtanuljuk, amit nem tudtunk, nem ismerünk, vagy nem alkalmazunk életünkben:
    https://www.youtube.com/watch?v=4iL9JKg7G3A
    Ölellek!

    VálaszTörlés
  5. Mindenkinek szép hétvégét, és köszönöm, amit hoztatok: szavakat, mondatokat, linket.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu