142. Távolban egy fehér vitorla ( Beléjet párusz agyinókij)
143. Eső vad kopogása az ablakon, mint örök élmény
144. Szombat délutáni puha alvás
145. Új pléd esti melege olvasás közben
146. Falevelek ezüstös fémszíne
147. Felhők mintájának képekbe öntése
148. Késő éjszaka csendje
149. A blogírás újra felfedezése
150. Blogok olvasása, a kedvenceket visszamenőleg is újra és újra
U.i.: Még sok van az ezerig, de Isten malmai lassan őrölnek. Az enyémek is!
Tudod, elolvastalak, s eszembe jutott, hogy leálltam ezek írásával. Annyira szűk körben forog az életem, nem akartam ugyanazokról írni, persze másként is lehet, de akkor is. Aztán visszanéztem az utolsó bejegyzéseket, s mégis találtam sokat, mit feljegyezzek. Akkor mégsem olyan beszűkült, mint hiszem?
VálaszTörlésKöszönöm, hogy rendre eljössz hozzám is!
VálaszTörlés"Белеет парус одинокий
VálaszTörlésв тумане моря голубом."
énekeltem magamnak Lermontov megzenésitett sorait...
Beléjet páreny agyinókij, ez 10 pontos. :-D
VálaszTörlésÉs örülök, hogy újra felfedezted a blogírást!!!
Én még írom őket, el kell hogy jussak az 1000-ig. Én is szűk körben forgok, de az nem lehet, hogy a kis dolgokból ne jöjjön össze. Szépen lassan haladok.
VálaszTörlésMárta, szívesen és örömmel. A parenyt kijavítottam utólag párusszá. Hiába kopik az emlékezet, még jó, hogy van akinek van! :-)
Orosz szakos voltam egy másik életben... :) és Lermontovból kollokváltam másodévesen!
TörlésVan amikor visszatérek a blogom írásához, és bár semmi újat, lényegeset nem tudok írni, abbahagyni nem tudom. Akinek jó vagyok így úgyis jön. Akinek nem, az úgyis távozik. Ez az élet rendje.
VálaszTörlés