2016. május 23., hétfő

Fa

A fák télen azért szépek mert jól látni rajtuk az ágak megszámlálhatatlanul sokféle rajzolatát, tavasszal a virágok bársonyának simaságát, nyáron és ősszel a levelek tömegének, majd ritkuló számának sokszínűségét.
A magányos (igaz, hogy két törzzsel, de nekem akkor is magányos) fa tud olyan szép lenni, mint az erdő, az egyedüllét is olykor tud kívánatosabb lenni a társaságénál, ha mostanában nem is nagyon értékelem az egyszál magamban levést. 
Változom...





5 megjegyzés:

  1. Nemrég vettem egy szép fotót (Claire Debay kiállításán, írtam róla a blogomban): magányos fa van rajta egy nagyon-nagyon magas ég alatt, alacsony horizonton. Nem akart elengedni; úgy éreztem akkor, kicsit életem mai állásának szimbóluma...

    A fa különben is magányosan látszik legjobban: az erdó eltakarja...

    VálaszTörlés
  2. “Minden valódi és teljes értékű öröm, mely elérhető az ember számára, valójában mindig is elérhető volt, hisz maga az ember a földből teremtetett, miként örömei is: s ezért a föld minden öröme az ember rendelkezésére áll. Figyelni a búza növekedését és a szirmok kibomlását; zihálva lélegezni az eke szarva vagy az ásó felett; olvasni, gondolkodni, szeretni, reménykedni, imádkozni - ezek azok a dolgok, melyek boldoggá teszik az embert.” (John Ruskin)

    hozzáteszem, a fák is ezt az örömöt adják

    VálaszTörlés
  3. Szép ez a fa.....Megértelek....

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, ahogy az alig kommentelhető írásaimmal sem hagytok magamra!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu