Advent 2.

A körülmények változatosak és körülvesznek bennünket, ahogy magában a szóban is utalás történik rá.
A meglévővel kell élni, abból kihozni a legtöbbet érzelmekből, örömből, tettekből, és elfogadni a rosszat is, mely olykor körbefon bennünket. Miért is ne? Ez az élet rendje.
Igen, jöhet a rossz is, de itt említek meg egy gondolatot, melyet mikor először olvastam mélyen belém ivódott a maga egyszerűségével: "A lélek nyugodt fensőbbsége a körülmények felett." *
Mennyit tanultam a kórházban ebben az évben és itthon is ugyanígy tettem...
Tanultam élni jól, néha sikerrel, olykor rosszul sikeredve, emberek érzelmeire, néha csak tőmondataira reagálni, és ha nem is mondhatom, hogy soha ennyi jó és rossz benyomás nem ért, mint éppen ebben a bő 11 hónapban, de közel állok az igazsághoz.
Soha ennyi emberi sorsot nem ismertem meg, soha ennyi idős, sokszor magányos idős ember életének történetével nem találkoztam, mint éppen a pszichiátrián ebben az évben.
Sokukból hiányzik a nyugodt fensőbbség - melyért bizony nem csak ők a felelősek-, de én igyekeztem ezt megtalálni magamban, és emellett rosszabb állapotomban is annyit segíteni, amennyit csak tudtam, és könnyes hála, remegő szó, puszi, simogatás volt a szívszorító jutalmam mindenért.

* Carlyle