Amikor

nem dolgozom ki pontosan a hosszú vagy rövidtávú terveim, akkor azt mondom magamban, hogy úgyis egyik lépés adja majd a másikat.
Az őszi szünetre sincsenek konkrét terveim, vagyis majd egyik lépés adja a másikat, és a Mindenszentek és Halottak napja fanyar krizantém illata és fényei tervezés nélkül is elérkeznek.
Úgy látszik a nagyobbnak mondható sétáim mindig hétvégére esnek. 
Kapkodva sétálni nem lehet hétköznap.
M. azt is mondta, hogy szeretem a kényelmes életet, és hangsúlyozta, hogy szívesen ülök a radiátor melletti fotelban kezemben egy könyvvel, bal felemen egy kávéscsészével. Igaza van, de azért néha rászánom magam a mozgásra, vagyis ma is egyik lépés adta a másikat a sétánkon, és amit múlt héten hiányoltam (nem voltak elég sárgák számomra akkor még a fákon a levelek), azt most pótolhattam, és alaposan meg is néztem őket, mert meg akarom élni az őszt, mint mindent. 
Három kicsi makkot is hoztam haza, mely helyet kap egy mécsestartó mellett, hogy emlékeztessen erre a szombatra.

"Nem számít bármennyire is lassul ettől a film, a Lélek mindig ki fogja merevíteni a képet az általa választott fényképész számára."

Minor White