Búcsúkban

Rendszeresen visszatérni egy-egy ismert helyre olyan, mint az ünnepek évenkénti átélése. Lényegében ugyanaz, de részleteiben mindig más.
Az öregek aratási élményeit végignézni régi kombájnok, egyéb, még régebbi aratásokat szolgáló kézi szerszámok, régi gépek, segítségével szintén nem ugyanaz, mint abban a világban élni. Mégis elmegyünk, mert mi kapcsoljuk össze a múltat és a jelent ennek az egynapos szabadtéri múzeumnak a tanulmányozásával. Megbeszéltük, hogy a  mi valaha volt családjainkban is fellelhetők voltak ezek az eszközök, gépek, szinte kötelességünk ismerkedni velük, mint a régi képekkel, ruhákkal, egyéb tárgyakkal... 
M. még aratott fiatal korában, én soha.
Anyáink, nagyanyáink elbeszéléseinek valóságát, mi már díszletként, összesereglett műtárgyak bemutatójaként nézzük, majd mesélünk is róluk az "illetékeseknek", és az ő emlékeik azonnal újra életre kelnek, és azonnal mesélnek újra és újra tovább szomorú, valaminek az elvesztését átélő, de örömteli mosollyal is. 
A búcsúba menés valaha volt évenkénti eseményének egyenes vonala is megtört már. 
M. régi barátaival, rokonaival ismerőseivel való találkozásokkal ( az ünnepek egyik lényege a találkozás) pótolhatjuk az hézagokat ezúttal két osztrák falu ünnepén, melynek ő valaha részese volt, én azonban ennek sem.