2014. november 14., péntek
November
Íme, mikor még küld az évszak valami aranylót a szürkére váltás előtt azoknak, akik hiányolni fogják a színeket. Én ugyan elvagyok a fekete-fehérrel is, az olyan egyértelmű. Fekete-fehér, igen-nem...
Viszont egyre több szín van már a földön, szemünk mint a lefelé irányított spotlámpa ott keresi a színek utolsó maradékát.
Kórházban voltam pár éve, és egy sárgán fénylő, magányos fára nyílt a mellettem lévő ablak. Ez jelentette számomra a külvilágot, ahol nagy széllel egész éjjel tartó eső jött, és reggelre az a bizonyos fa kopaszon állt, de a törzse körül nagy tányérként ott volt a sok levél, melyeket még nem hordott el a szél.
A blogírás örök kérdése, mennyi személyeset adjunk ki magunkból. Egy-egy évszakonként ismétlődő, a különbözően hasonló érzelmekkel átitatott látványok, vagy éppen az örök emberi tulajdonságokra épülő jó és rossz más-más módon megélt történetei gyakran egységbe kovácsolják a blogosokat.
Sokszor úgy vagyunk a látszólag semmitmondó, elhatározásunk szerint az évszakokról szóló írásainkkal- melyek mégis rólunk szólnak, mert minden rólunk szól, akkor is ha másról-, mint az okos lány a Mátyás királyos népmesében:
Hozunk is, és nem is, adunk is, és nem is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
zene
x
Tájékoztatás
Az Éva című blogon található képek saját fotók.
E-mail címem: editis@citromail.hu
Az őszi mesék nagyasszonya vagy. Színeid, képeid , elmélázásaid olyan gyönyörűségessé teszik az őszt. Az elmúlás a képeiden meglibbenő fátyolként van jelen. Minden képeddel mesélsz valami szépet. A szavak ráadásként simogatják meg az erre járó olvasót.
VálaszTörlésDe szépen szóltál rólam, Györgyi! :-)
TörlésÉs ráadásul igaz is!
TörlésKedves "Híveim" ! :-)
TörlésMintha hájjal kenegetnének! Köszönöm.
Az utolsó képnél elmáláztam kicsit - elképzeltem, hogyan is készíthetted....:). és hogy mit láttak/szóltak/gondoltak a járókelők, akik láttak:).
VálaszTörlésKérlek szépen, úgy csináltam, hogy lehajoltam a földig! :-) Mit szóltak, gondoltak... a járókelők? Fogalmam sincs, de nem vágtak megbotránkozott arcot. Tulajdonképpen folytatták a beszélgetést és tudomásul vették, hogy valakinek az a mániája, hogy leveleket fényképez!
Törlésdrága Éva , leírhatatlan nagy örömet okoztál, megkaptam a képeslapot, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM:))))♥
VálaszTörlésNagyon érdemes volt, ha ennyire örülsz neki! :-)
Törlés"... minden rólunk szól, akkor is ha másról" Szerintem is!
VálaszTörlésÚgyis érted, értitek a lényegét! Nem a mérhetetlen önzés szól ebből a gondolatból, hogy valóban csak rólunk szól minden, hanem az, hogy minket minősít, rólunk árulkodik, ahogy látjuk és láttatjuk a világot, az embereket... stb.
TörlésMiért is magyarázom? Te különösen érted!