2014. november 14., péntek

November


Íme, mikor még küld az évszak valami aranylót a szürkére váltás előtt azoknak, akik hiányolni fogják a színeket. Én ugyan elvagyok a fekete-fehérrel is, az olyan egyértelmű. Fekete-fehér, igen-nem...
Viszont egyre több szín van már a földön, szemünk mint  a lefelé irányított spotlámpa ott keresi a színek utolsó maradékát.
Kórházban voltam pár éve, és egy sárgán fénylő, magányos fára nyílt a mellettem lévő ablak. Ez jelentette számomra a külvilágot, ahol nagy széllel egész éjjel tartó eső jött, és reggelre az a bizonyos fa kopaszon állt, de a törzse körül nagy tányérként ott volt a sok levél, melyeket még nem hordott el a szél. 



A blogírás örök kérdése, mennyi személyeset adjunk ki magunkból. Egy-egy évszakonként ismétlődő, a különbözően hasonló érzelmekkel átitatott látványok, vagy éppen az örök emberi tulajdonságokra épülő jó és rossz más-más módon megélt történetei gyakran egységbe kovácsolják a blogosokat. 
Sokszor úgy vagyunk a látszólag semmitmondó, elhatározásunk szerint az évszakokról szóló írásainkkal- melyek mégis rólunk szólnak, mert minden rólunk szól, akkor is ha másról-, mint az okos lány a Mátyás királyos népmesében: 
Hozunk is, és nem is, adunk is, és nem is...






10 megjegyzés:

  1. Az őszi mesék nagyasszonya vagy. Színeid, képeid , elmélázásaid olyan gyönyörűségessé teszik az őszt. Az elmúlás a képeiden meglibbenő fátyolként van jelen. Minden képeddel mesélsz valami szépet. A szavak ráadásként simogatják meg az erre járó olvasót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De szépen szóltál rólam, Györgyi! :-)

      Törlés
    2. Kedves "Híveim" ! :-)
      Mintha hájjal kenegetnének! Köszönöm.

      Törlés
  2. Az utolsó képnél elmáláztam kicsit - elképzeltem, hogyan is készíthetted....:). és hogy mit láttak/szóltak/gondoltak a járókelők, akik láttak:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérlek szépen, úgy csináltam, hogy lehajoltam a földig! :-) Mit szóltak, gondoltak... a járókelők? Fogalmam sincs, de nem vágtak megbotránkozott arcot. Tulajdonképpen folytatták a beszélgetést és tudomásul vették, hogy valakinek az a mániája, hogy leveleket fényképez!

      Törlés
  3. drága Éva , leírhatatlan nagy örömet okoztál, megkaptam a képeslapot, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM:))))♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon érdemes volt, ha ennyire örülsz neki! :-)

      Törlés
  4. "... minden rólunk szól, akkor is ha másról" Szerintem is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgyis érted, értitek a lényegét! Nem a mérhetetlen önzés szól ebből a gondolatból, hogy valóban csak rólunk szól minden, hanem az, hogy minket minősít, rólunk árulkodik, ahogy látjuk és láttatjuk a világot, az embereket... stb.
      Miért is magyarázom? Te különösen érted!

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu