2014. november 9., vasárnap

Újra a szerdai alkonyatról...

Fodor Ákos: Egy gyakorlat

Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd?
Vagy, hogy nyisd?





A  Nap mintha teljes erőből vissza akart volna adni valamit pár perc alatt abból, amit így novemberben napról-napra egyre korábban vesz el tőlünk. 
Olyan ez, mint azon emberek reakciója, akik érzelmi szűkmarkúságukat látva gyorsan pótolni akarják a hiányt akár előre is.
Én pedig bár könnyesen hunyorogva, de kitartóan nézve elfogadtam, amit ott és akkor kaptam, mint aki tudja, hogy az adok-kapok ritkán van arányban, és mégis adni kell, ha tudunk, de meg kell tanulnunk elfogadni is.  

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Próbálok kerekíteni, mert ha valami sokáig vág, az nem jó.

      Törlés
  2. "...az adok-kapok ritkán van arányban, és mégis adni kell, ha tudunk, de meg kell tanulnunk elfogadni is." Részemről az elfogadás sokkal nehezebb...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így vagyok vele, illetve régebben még inkább úgy éreztem, ahogy te, de aztán átgondoltam, hogy milyen rossz annak, aki adni akar, de nincs rá fogadó. Illetve, mi van, ha nekem akar adni, szükségem is van rá, és képtelen vagyok elfogadni, mert félek, mert nem azt hiszem neki is kell, mert... Mert mindig van "mert"!
      Végül veszek egy nagy lélegzetet, és megköszönöm, és látom az örömöt a másik arcán.

      Törlés
  3. Elgondolkodtam ezen az ajtós dolgon. Én mindkét funkcióját szeretem, és fontosnak találom. Amúgy ha sose zárná az ember, értelmét is veszítené. Elég lenne egy lyuk a falon. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a jó benne, hogy lehet rajta gondolkozni, aztán úgyis mindenki a maga egyénisége szerint dönt, de sokszor még így sem lehet egyértelműen kijelenteni valamit. Mind a kettő bennünk van az ajtóval kapcsolatban
      Én régebben többet zártam, most többet nyitok, de alapvetően zárt ajtós vagyok. Viszont jó, amikor nyitok! :-)

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu