Vannak képszerkesztő programok, Krikszi ajánlott is egyet, és néha töltöm vele az időt.
Autóból kinézve a pillanat és a kép szinte azonnal emlékké válik, megöregszik, jön a következő, peregnek mint a film. Az öregedést elő lehet segíteni képbuheráló programokkal is.
Miért szeretem a magányos fákat csak úgy a semmiből előbukkanva, melyek függőleges tartásukkal uralják a végtelennek tűnő vízszintest?
Ez is olyan kérdés, amin már nem gondolkozom, de elfogadok, bár sejtem hogy a kissé elkülönülő, szemlélődő, magányos farkasként is élni tudó és néha akaró egyéniségem az oka.
Vagy csak mert egyszerűen szépek, és abba már nem megyek bele, hogy számomra miért szépek.Gondolom a fenti okok miatt. Elcserélném velük a hamvas, harmatos, rózsaszín rózsákat, ha mindenképpen választani kellene.
Ez van!
Ugyanakkor kedvenc blogod gyönyörű színe : hamvas, halvány, porcelán rózsaszín. Olyan finomak lelkünknek eme ellentmondásai. Én is szeretem a magányos egyenes fákat. A számítógép fölött pont egy ilyen rézkarc kép áll. Kamaszkorom óta viszem magammal mindenhova.
VálaszTörlésMind a kettő bennem van, és néha változik melyik uralja a lelkemet. Olyan mint a csipke és a farmervászon együttese bennem
TörlésDe mégis inkább egy ködbe vesző magányos fa vagyok, mint egy rózsaszín rózsa!
nem tudom nem észrevenni én sem, amikor a vonatból kibámulva egy -egy dombtetőn álldogáló magányos fát látok (már ismerem, melyik milyen minden évszakban), a rajzolata fog meg ilyenkor ősszel, mert már látni a sötétbarna ágak kecses íveit, de még pompás színű lombját is
VálaszTörlésegyébként érdekes, hogy mit látunk fontosnak egy egy fában (legalábbis némely pszichológus szerint) a gyökerek a tudatalattit, az alapokat, a "gyökereinket" jelképezi, a törzs a hétköznapokat, a testi dolgokat, érzelmeket (sokan még fallikus szimbólumot is belemagyaráznak),. a korona pedig a szellemi életet, a tudatos törekvéseinket jelképezi...
egyébként analizálás nélkül is jó gyönyörködni ilyenekben: szinte táncolnak a fák olykor, máskor meg - mint ez a kis kerítéstorzós elméláztat, milyen lehetett régen, miket "láthatott, amikor még megvolt az egész kerítés, házikóval, anyókával.....
Vannak kedvenc fáim, és van egy figyelemre méltó nyírfa csoportom is. Mindössze 3 fa. Gyorsan elhaladunk mellettük, de lehet várni az újra találkozást, ha elég gyakran járunk arra, és valóban az évszakok változása még csak szerethetőbbé teszik őket.
TörlésA telet azért is szeretem, mert a látható ágak rajzolata mindig megfog.
Köszi a magyarázatot is.
teljesen más: ez a program tényleg eszméletlen szuper, KÖSZI!!
VálaszTörlésKrikszi ajánlotta a blogjában, tőle koppintottam a programot.
TörlésNagyon szeretem a fákat! MINDEN fát. A közelségüket, a diszkrét hűségüket. Rajzolni is szeretem őket! (tervem egy 15 m-es girland!) Kedvencem azonban az olajfa, szívós, göcsörtös, sokáig él, megkapaszkodik még a hálátlan talajon is, nem kér sok gondozást, figyelmet.
VálaszTörlésSzeretem a fűzfát is, csak vonzza a szúnyogokat. Gyerekkorom illatozó akácait... Végtelenségig lehetne sorolni. Vajon véletlenül vonzodunk-e jobban ehhez vagy ahhoz a fához? Nem hiszem...
Most gondolkozom, hogy én melyik fához vonzódom. Ami azonnal eszembe jutott az platánfa, aztán a nyír és az akác.Természetesen nem teljes a sor.
TörlésÉn is elcserélném, szeretem a fákat, a csupasz fákat, a vetkőző fákat. A hétvégén, hogy az erdőn jártunk jutott eszembe a zirci arborétum, ilyen tájt jártam ott, színesedtek, vetkőztek, s igen volt magányos színesedő, s vetkőző, s mint egy balerina állt ott. S a levetkőzöttek csuda szépek, elnézegetem én is őket, ha utazom ősztől tavaszig. A magányosak pedig őrzők. Szerintem.
VálaszTörlésAz ablakaim fákra néznek. Figyelem, hogy ősztől mennyivel messzebb látok el az ágak között.
TörlésIgen, őrzők!:-)
Hümm, elszállt a szép kis kommentem... namégegyszer:)
VálaszTörlésMondhatom - most már - hogy erdő mellett lakom... nézem és látom a fákat. Szeretem őket. Mostanság elhúzom a függönyöket, hogy kilássak az erdőre, jöttömben-keltemben. Sokszor rajzolok fákat, csak úgy.
Örülök, hogy tetszik a képszerkesztő:):):)