2014. október 14., kedd

Fák

Vannak képszerkesztő programok, Krikszi ajánlott is egyet, és néha töltöm vele az időt.
Autóból kinézve a pillanat és a kép szinte azonnal emlékké válik, megöregszik, jön a következő, peregnek mint a film. Az öregedést elő lehet segíteni képbuheráló programokkal is.
Miért szeretem a magányos fákat csak úgy a semmiből előbukkanva, melyek függőleges tartásukkal uralják a végtelennek tűnő vízszintest?
Ez is olyan kérdés, amin már nem gondolkozom, de elfogadok, bár sejtem hogy a kissé elkülönülő, szemlélődő, magányos farkasként is élni tudó és néha akaró egyéniségem az oka.
Vagy csak mert egyszerűen szépek, és abba már nem megyek bele, hogy számomra miért szépek.Gondolom a fenti okok miatt. Elcserélném velük a hamvas, harmatos, rózsaszín rózsákat, ha mindenképpen választani kellene.
Ez van!



11 megjegyzés:

  1. Ugyanakkor kedvenc blogod gyönyörű színe : hamvas, halvány, porcelán rózsaszín. Olyan finomak lelkünknek eme ellentmondásai. Én is szeretem a magányos egyenes fákat. A számítógép fölött pont egy ilyen rézkarc kép áll. Kamaszkorom óta viszem magammal mindenhova.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mind a kettő bennem van, és néha változik melyik uralja a lelkemet. Olyan mint a csipke és a farmervászon együttese bennem
      De mégis inkább egy ködbe vesző magányos fa vagyok, mint egy rózsaszín rózsa!

      Törlés
  2. nem tudom nem észrevenni én sem, amikor a vonatból kibámulva egy -egy dombtetőn álldogáló magányos fát látok (már ismerem, melyik milyen minden évszakban), a rajzolata fog meg ilyenkor ősszel, mert már látni a sötétbarna ágak kecses íveit, de még pompás színű lombját is

    egyébként érdekes, hogy mit látunk fontosnak egy egy fában (legalábbis némely pszichológus szerint) a gyökerek a tudatalattit, az alapokat, a "gyökereinket" jelképezi, a törzs a hétköznapokat, a testi dolgokat, érzelmeket (sokan még fallikus szimbólumot is belemagyaráznak),. a korona pedig a szellemi életet, a tudatos törekvéseinket jelképezi...

    egyébként analizálás nélkül is jó gyönyörködni ilyenekben: szinte táncolnak a fák olykor, máskor meg - mint ez a kis kerítéstorzós elméláztat, milyen lehetett régen, miket "láthatott, amikor még megvolt az egész kerítés, házikóval, anyókával.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak kedvenc fáim, és van egy figyelemre méltó nyírfa csoportom is. Mindössze 3 fa. Gyorsan elhaladunk mellettük, de lehet várni az újra találkozást, ha elég gyakran járunk arra, és valóban az évszakok változása még csak szerethetőbbé teszik őket.
      A telet azért is szeretem, mert a látható ágak rajzolata mindig megfog.
      Köszi a magyarázatot is.

      Törlés
  3. teljesen más: ez a program tényleg eszméletlen szuper, KÖSZI!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krikszi ajánlotta a blogjában, tőle koppintottam a programot.

      Törlés
  4. Nagyon szeretem a fákat! MINDEN fát. A közelségüket, a diszkrét hűségüket. Rajzolni is szeretem őket! (tervem egy 15 m-es girland!) Kedvencem azonban az olajfa, szívós, göcsörtös, sokáig él, megkapaszkodik még a hálátlan talajon is, nem kér sok gondozást, figyelmet.
    Szeretem a fűzfát is, csak vonzza a szúnyogokat. Gyerekkorom illatozó akácait... Végtelenségig lehetne sorolni. Vajon véletlenül vonzodunk-e jobban ehhez vagy ahhoz a fához? Nem hiszem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most gondolkozom, hogy én melyik fához vonzódom. Ami azonnal eszembe jutott az platánfa, aztán a nyír és az akác.Természetesen nem teljes a sor.

      Törlés
  5. Én is elcserélném, szeretem a fákat, a csupasz fákat, a vetkőző fákat. A hétvégén, hogy az erdőn jártunk jutott eszembe a zirci arborétum, ilyen tájt jártam ott, színesedtek, vetkőztek, s igen volt magányos színesedő, s vetkőző, s mint egy balerina állt ott. S a levetkőzöttek csuda szépek, elnézegetem én is őket, ha utazom ősztől tavaszig. A magányosak pedig őrzők. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ablakaim fákra néznek. Figyelem, hogy ősztől mennyivel messzebb látok el az ágak között.
      Igen, őrzők!:-)

      Törlés
  6. Hümm, elszállt a szép kis kommentem... namégegyszer:)
    Mondhatom - most már - hogy erdő mellett lakom... nézem és látom a fákat. Szeretem őket. Mostanság elhúzom a függönyöket, hogy kilássak az erdőre, jöttömben-keltemben. Sokszor rajzolok fákat, csak úgy.
    Örülök, hogy tetszik a képszerkesztő:):):)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu