Hol forróság, hol csapkodó zápor, igazi nyár van, és sok-sok virág, ahogy nyáron máskor is, csak idén valahogy jobban hatnak rám, mintha ki lennék éhezve a színekre az örökös visszafogottságomat félretéve.
Telik a szünet, belegondoltam, hogy megint úgy lesz, ahogy szokott lenni, hogy egyszer csak ott ülünk újra a tanáriban, és kezdünk, majd dél körül a nyitóértekezletről fejfájással támolygunk ki az augusztus végi napfénybe, mert nyáron el lehet szokni a nagy munkatervektől, listáktól, adminisztrációktól. Mostanában csak bevásárló listát készítek, elég is ennyi.
Ma ismerős szülinapját ünnepeltünk, közel negyvenen voltunk, nekem ismeretlen az ilyen, mindig is kis család voltunk, próbáltam átlátni, hogy az ünnepelt családjában ki kinek a kicsodája, és már elég jól sikerült is, mire eljöttünk.
Ilyen sikerélményeim vannak mostanában...
El lehet bizony szokni- én ezt tapasztalom most, s néha arra gondolok, hogyan lesz a visszaszokás...
VálaszTörlésSzép a nyarad:)
S a nagy bulik- én nem találom mindig fel magam ilyen helyeken.( S még sok másutt...)
Mától jöttem szabadságra, amúgy Júliához csatlakozom, de én még a munkahelyi bulikat sem szeretem.(Lehet, hogy csapatot sem úgy mindenestől.)
VálaszTörléssikerélmény , az kell, és
VálaszTörlésjogos
és azért is legyen, hogy szépséges virágokat "hoztál"
A buli szerencsére nem olyan "buli" volt, ahol nem szívesen vagyok. Egy 60. szülinapját ünneplő, vallásos férfi volt a házigazda a maga intelligensen kedves visszafogottságával. Köszöntőt mondott, imádkoztunk, énekeltünk, aztán ettünk, beszélgettünk.
VálaszTörlésTaláltam magamnak olyanokat, akikkel angolul beszélhetek, néha tényleg hiányzik a német tudás.
Jött a pincérnő, kérdezte mit iszom, elmondtam neki németül , hogy mentes ásványvizet, aztán még kérdezett valamit, de gondban voltam. Csak később derült ki, hogy a pincérnő magyar, egyszerűsíthettük volna a rendelést.:-)
Megszokhattam volna pedig, hogy a legtöbb pincér magyar a határ közeli osztrák helyeken.
Összességében jó volt az egész, az ereszd el a hajam bulikat nem szeretem, soha nem is volt bennük részem.Egyszerűen nem megyek el, de a környezetemben nincs is.
Ó, én most nyugodtan várom az augusztust! Először fordul elő velem, hogy nem kell készülnöm a tanévre. Azért ez nagyon felszabadító érzés :)
VálaszTörlésNyugalom, és béke, izzadtság, izgalom, és idegeskedés nélkül :) Micsoda jó nyugdíjasnak lenni! :)
Persze azért mindent tudok, hiszen a kis unokám most kezdi majd az óvodát, oda fog járni, ahol én 40 évig dolgoztam. :) De már nem nekem kell készülnöm :)
Jó legalább a megnyugtató nyári képeket nézegetni, a kellemes időtöltésről olvasni, miközben kalapáccsal, vésőkkel rombolják a konyha plafonját és mi Lucie-vel itt szorongunk a zsúfolt nappaliban... Neki ugyan megmaradt a TV, nekem a számítógép, igaz, ideiglenesen...
VálaszTörlésÉva, mostanában egyre többször gondolok a nyugdíjra, de még van pár év. Mikor ez beugrik, akkor elhessegetem a gondolatot, mert akkor nehezebb, ha marad.
VálaszTörlésJó nyugdíjas éveket kívánok, gondolom, hogy ezt az időszakot is meg kell szokni.
Kis unoka biztosan beilleszkedik, és te ha már nem is onnan, de mégis tudsz neki segíteni benne a tapasztalataiddal.
Rózsa, pocsék egy helyzet. Éppen azon gondolkoztam, hogy ha a konyhát is rombolják, hol tudsz főzni Lucie-nek?
VálaszTörlés"Csak" a konyhát rombolják, de azt teljesen, beleértve a tetőt is...
VálaszTörlésHogy hol főzök? Egyelőre rejtély...
Szóval, rejtély Lucie etetése! Ezért sem irigyellek.
VálaszTörlésA saját etetésed is rejtély, de a magunk bajaival könnyebben megbirkózunk, ezért említettem Lucie-t " csak".
VálaszTörlés