2013. február 28., csütörtök

Februári összefoglaló

1.Többet kellene tenni a lélekért, ha a betegségről szólt ez a hónap. Már mindegyik "kibillenésem" javulófélben van, vagy túl vagyok rajta.
A törött lábujjam már rendben, még  nyáron kificamodott vállamra a kezeléseket márc. 11-től kapom a balfi szanatóriumban( rászántam magam, hogy elmenjek végre, csak kicsit későn!), gerincemre is lesz kezelés egyúttal. 
Arcüreggyulladásomra nem használt az antibiotikum, 1 hét betegszabadságon voltam, most kezd belőlem kikopni, de szedek egy immunerősítőt orvosi tanácsra, másnak is ajánlom, ha felső légúti megbetegedésekkel küzd. Brocho-Vaxom a neve, az ára húzós, de más gyógyszerre is elmehet ez a pénz.
2. A tél kitett magáért: sok hó, sok szépség, sok lapátolás! Régen volt ilyen igazi telünk. Szeretem ezt az évszakot.



3. Hóembert építeni jó, régen vettem benne részt, mindenképpen meg kell említeni a februári összefoglalóban. 
4. Könyvélményekhez sorolhatom többek között:
-Varga Lóránt: Minden út Rómába vezet... . 
- Romain Gary: A virradat ígérete
5. Nyelvkönyveket lelkesen kitettem, alábbhagyott az a lendület, amire számítottam, de tudom, hogy eljön az ideje hamarosan. Mást helyeztem előtérbe, ami időigényes, de ez inkább most mentegetőzés-féle. Márciusra áttéve a német tanulás. Most már így lesz!
6. Aminek eljött az ideje, az a selejtezés, rendezgetés lakáson belül. Régen csináltam egy olyan igazit, ez viszont most tényleg az hosszú-hosszú idő után. Nagyon jó érzés, egyfajta szabadságot és új teret ad.
7. Blogvilág:  Nagyon szerettem Sofia blogját, visszajött Serenity néven, és örülök neki.
8. Ünnepek? Ebben a hónapban van Valentin nap, nem számítottam a virágcsokorra, de jó volt megkapni.
Volt farsang is volt, nézelődőként vettünk részt rajta pár óra erejéig, hogy ki ne maradjon, amibe belenézhetünk. Mert én még mindig inkább szemlélődő vagyok, mint cselekvő.
9. Ebben a hónapban kifejezetten befelé figyelő voltam, újra érdekel a meditáció( tanulni) és az agykontroll( felfrissíteni).
10. Munkahely még megvan, de már 3 felé is tartozunk, úgyis mondhatnám 3 felügyeleti szervünk van. Pénz sehonnan nem jön felújításra stb., de fizetés még van. Ez fontos, mert számlákat fizetni kell.






2013. február 27., szerda

Miért?

Anyut pár perce felhívta valaki a vonalas telefonon, és ezt közölte vele:

"S...-né, a lányát elütötte egy autó!"  Majd letette.

Anyu remegve rohant a mobiltelefonjához, hogy felhívjon engem. Én akkor éppen itthon porszívóztam, semmi bajom. 
Nem írok erről többet, minden benne van...

2013. február 25., hétfő

A hóemberünk ( Szombat - 2. rész)


Délután még mindig Ruston kimentünk a Fertő tó partjára, mert a víz kell, még ha kásásan befagyott állapotban is van.
Amúgy a  hó jó mindenre: hógolyózásra, tenyérben is elférő  minihóember készítésére ( az én saját munkám!), kis majd nagy hógolyókat dobálni a vízbe csak úgy, és nézni, hogy viselkedik az  anyag, milyen mintázatot ír le, egyáltalán mit csinál = bambulás.
Utána kedvet kaptunk közösen egy hóember készítésére, mert az már "művészet", mely kicsit hosszabb ideig megmarad,  gyönyörködtet is, és a dagadó alkotói büszkeségünk méltó tárgya lehet
M. nem vesz részt az ilyen bohócságokban -én minden hasonlóra kapható vagyok-, de mosolyogva nézni a mi boldog igyekezetünket.
Csináltam neki arcot nádból a helyi egyetlen, hóval nem teljesen fedett alapanyagból. Hideg ujjainkat lehelgettük, majd megörökítettük magunkat a hóemberünk mellett, aztán otthagytuk, hogy más is lássa az égnek emelt kezű, létezéséért hálás teremtményünket.
Most így utólag már Ozser korábbi komment mondatait is észben tartva tudom:
"A alkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése."

  

2013. február 23., szombat

A szombati hó harcos szépsége 1. rész

Kiástuk az autót ma reggel, szerintem minimum volt úgy 20-25 perc, pedig mind a ketten dolgoztunk. Az összes szomszéd ugyanezt csinálta, nem tudtuk hova lapátolni már a havat, hogy ne a másik munkáját tegyünk tönkre. Örömteli kínunkban nevettünk is, átkiabáltunk egymásnak, készültek a képek a nyári, forró napokra emlékeztetőnek, aztán mindenki elindult valahogy.



Mi is elindultunk Rustra, ahol déli 12:00-re beszéltünk meg találkozót a fiatalokkal: a srácokkal és Sophie-val.
A számunkra megszokott odavezető nem főútról hamarosan vissza is fordultunk, mert zárva volt a hó miatt. Úgy, de úgy éreztük, hogy ez lesz, de miért ne tegyünk egy próbát?! Buzgott bennünk a kihívást is elfogadó harci kedv.:-)



Egy másik, jobban takarított utat választottunk, és végül megérkeztünk éppen időben oda, ahova kellett. Ez a lényeg, de késni sem lett volna bűn. Helyzet volt: hóhelyzet.
Az ifjúság is megküzdött a hóval  az autó kiásásakor és útközben  is a másik oldalról érkezve. 
A szép osztrák városka is sok hóval várt ránk( mi mással?), sétáltunk egy nagyot, minden kis utcába befordultunk, majd megkönnyebbülésünkben, hogy végre ott vagyunk együtt, elkezdünk hógolyózni a főtéren. Mikor nem fényképeztem én is kaptam és adtam a hóból, és olyan jó volt. Régen hógolyóztam ekkorát, és annyira, de annyira kellett már. 





Újra és újra


Elolvad, újra kezdi, támad, megbékél, majd újra kezdi.
Hótaposó csizmámat eltettem, tegnap újra elővettem.
Ha mezőgazdaság szempontjából nézzük a helyzetet, a talaj ebben a megyében a felső 50 cm-es rétegének nedvességtartalma 95-99%-os. Januárban a mérések 2-3x annyi csapadékot regisztráltak, mint az ilyenkor elvárható normál érték.
A talaj telítődött nedvességgel az idei tél alatt, ami besegít  a jó termésnek, mert gondolom aszály is várható majd.
Hasznos is, azonkívül szép is, nem nyafogok miatta.
Hamarosan indulunk, igaz nem messzire, de hólapátot viszünk.
Nagyon nagy hó esett!



2013. február 21., csütörtök

Könyvek

Viszem a könyvtárba magammal  a kis füzetem, melyben blogos társak könyvajánlásai is vannak, és míg a polcokon keresem a könyveket, majd  amikor olvasom őket, arra gondolok, hogy nekik vajon mely mondatok tetszhettek, és az egész könyv hol találta meg vagy el őket. 
Másodszorra olvasom Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Délről folyó c. könyvét( köszönöm az ajánlást, Márta), melyet nem lehet megunni: szépségesek a megfogalmazások, tökéletesen illenek a jelzők a főnevek elé, elgondolkodtatók a szimbólumok, a szomorúság tiszta, a szépség egyszerű, és ráébreszt a könyv arra, hogy olykor elmegyünk a megtalált vágyaink mellett.
Más miatt mentem könyvesboltba, de a polcon annyira kínálta magát Romain Gary: A virradat ígérete c. műve, hogy nem hagytam ott. ( Köszönöm, Flora.) Mert lesznek szépséges kivételek a kevesebb több erősen bennem fészkelő elhatározásának rovására is.
Aztán vannak mondatok, melyek megtalálnak, melyek kimondják helyettem, amit nem tudtam így megfogalmazni. Például azt, hogy miért nem írunk bizonyos dolgokról  a blogban: 
"Nem szeretem családtagjaim" erős jellemének" hátsó rugóit szellőztetni." 
( Fekete István: Másnap)
Valahogy így vagyok most a megtalált könyvekkel és a találó mondatokkal.


2013. február 20., szerda

Ami nincs...

... bennem, azon nem segítenek a tárgyak. Pótolják ugyan a tárgyak a hiányt, és valóban megszépíthetik a napokat, praktikumukkal segíthetnek.
Csak akkor tudok selejtezni, ha nincs bennem szorongás, mindenféle fogva tartó gondolatok, ha szabaddá tudom magam tenni, ha nem köt erősen a múlt és a jövő.Néha egészen jó vagyok már benne, de még nem sajátom az állapot.
Nincs az az üres polc, amit az ember rögtön tele ne tudna rakni, olyan szekrény sincs. A birtoklás pillanatnyi és sokáig nyújtott örömével sokszor élünk, és nem feltétlenül elítélhető módon. 
Most először vagyok egészen jó selejtezés témában! Sürgetni sem lehetett, mindennek megvan az ideje, és még innen is lehet fejlődni, de azért érző lélek vagyok és maradok.:-)



2013. február 19., kedd

A táskában

Azt mondják, ha belenéznek egy nő táskájába, akkor sokat megtudhatnak róla. 
Nos, én vasárnap a bolhapiacról a táskámban hazahoztam Sienkiewicz: Quo Vadis-át és két nagymama stílusú virágos bögrét.Volt még máshol vett madáreleség is nálam. Most ebből mit lehet rólam megtudni? A retikülömről most nem írok, talán egyszer arról is és arról, hogyan nem találom a buszbérletet, a telefont és a kulcsot, mert mindig nagyon sok zsebes és rekeszes táskát választok. Ez előny is lehetne, ha mindig mindent ugyanarra a  helyre tennék benne.
A bögreárus hölgy ( nála mindig körülnézek) utánam szólt, hogy odaadhatom neki a megunt dolgaimat, és cserébe azt hozok el tőle, amit akarok.
Lehet, hogy csak adok, de nem hozok el semmit. Na jó, egy-két valamit, mert nem tudok majd ellenállni. 
Úgyis gondolkoztam azon, kinek kellenek a nekem már nem kellő holmik. Üzletelni sem akarok velük, valahogy nem tudok, és nem is találok senkit, aki ebben partner lenne. Nem is lesz, ha nem fordítok rá elég időt, de úgy látszik nem fontos találni.
Változik az ízlés is az évek folyamán, és ha valaki nem selejtez, akkor csak felhalmoz. Egy életen át azért ezt sem lehet. 
Kell a tér, a levegő, a hely az újnak, a változásnak.
El is kezdtem, majd írok róla.

2013. február 17., vasárnap

Megbeszélés nélkül

Nem beszéltünk soha arról, hogy kell-e nekünk Valentin nap vagy sem. Ez  a nap nem foglalkoztatott minket soha.Nem is ítéltük el, nem is fogadtuk el, rajtunk kívül létezett mindig, és talán fog is.
Mikor M. jött fel a lépcsőn tegnap, és a kezében egy becsomagolt valami volt, azonnal tudtam, hogy virág, és azt is, hogy utólag milyen alkalomból kapom. Örültem, és ő is örült az örömömnek, mert ezt akarta látni.
Hogy mi jutott még eszembe tegnap? Az az idő, amikor hiába álltam az ablak előtt befelé figyelve, az utca képét szinte nem is látva, és közben hiába vártam bárkit is.
Nem jött senki se virággal, se anélkül.
Mert volt ilyen is sok éven át. Nőként és emberként is éltem meg a hiányt. Néha azért állok most is úgy az ablak előtt a már nem hiába való várakozás közben, hogy összevessem a jelent azzal múlttal. Pár pillanatig csupán, rövidebb ideig tart, mint leírni. Már nem időzöm hosszan annál az időszaknál.Elengedtem, de az is kellett. 
Mindig minden kell, utólag tudjuk!



2013. február 15., péntek

Telnek a napok itthon...

Kollégám logikai feladványokat, találós kérdéseket küld e-mailben betegszabadságom alatt, megfejtem, kijavítva visszakapom. :-)
Dicséretet is kapok mellé, tehát nem is voltam nagyon buta.:-D Igaz, csak két nap múlva nyitottam ki a mailt.
Takarítok is, vasalok is, mert a külső rend hat a belsőre és viszont, ez számomra örökérvényű igazság.
Kint tart a tél.
Közben olvasom továbbra is Varga Lóránt könyvét, a: Minden út Rómába... címűt.
Feszegeti a könyvben többek között a félelem legyőzésének lehetőségeit, a harmónia gyökereinek fellelését, test és lélek kapcsolatát, arra az örök kérdésre a választ, hogy kinek mi a boldogság, hogyan valósul meg a vágy, és mit kell tenni érte. 
A könyvben a zarándoklat hétköznapjainak leírása is nagyon vonz: a táj, az emberek, az apró(?) történések. Mindezt olvasmányosan, nem is kell most más.
Aztán majd még egyszer olvasom, talán már ceruzával, mert már most is nagyon vágyom a jegyzetelésre, csak olyan szép a könyv így tisztán.
De ez a könyv nem arra való, hogy jegyzetek nélkül maradjon. Aláhúzások mindenképpen lesznek benne, de nekem olyan nehéz ezt egy könyvvel megtenni.




2013. február 13., szerda

A visszapattanás...

"Úgy érezzük, hogy az élet tényleg hoz megoldásokat, csak várni és tenni kell érte. Nem sokat. Elég, ha kér az ember: beszél arról, hogy mit tesz és mire van szüksége. Kiengedi a kérést a térbe, hogy az valahonnan visszapattanjon. Aztán már csak várni kell."*

Sofia új blogot nyitott Serenity néven. Kell a hívó szó és a hívó gondolat is, mert már nagyon hiányzott a blogja. Igaz, a régit így is időnként olvastam. Visszapattant a a térbe kiengedett kérésem, és tudom, hogy másé is. Tényleg működik a vágyak ily módon történő megvalósulása, és ez megnyugtató.
Elkezdtem olvasni Varga Lóránt másik könyvét a Minden út Rómába... címűt. A fenti idézet onnan van. Karácsonyra kaptam, de előtte elolvastam az előzményt, az El Camino -Kis Titkok Könyvé-t. Most jött el az ideje, igaz, fejfájósan, fáradt szemekkel nem túl jó olvasni, de nem a kifogásokat kell keresni. Ha belealszom, az úgyis jó lesz. Elengedtem a kérést a térbe, hogy gyógyuljak már meg! Tudom, hogy megtörténik.
Kitettem az Orsi ajánlotta az ásványvizes palackos madártetetőt feltöltve magokkal. Azóta sem foglalkoznak vele szárnyasaim, még nem fedezték fel, pedig olyan kis ügyes alkotás lett. :-) Kép most nincs, talán majd lesz róla.
Pedig a hóra  kiszórt magokat befújta friss a hóval ma a szél. Igazi hófúvásos, mínuszos tél van itt újra.
Kicsit kotorásznak a hó alatt a madaraim- belevaló egy csapat-, talán megtalálják a magos ebédet ott is.
Alma viszont fogy rendesen, az kilátszik a hóból és színes is.:-)

* Varga Lóránt



2013. február 12., kedd

Ha az ablak a TV

Kúrálom magam, semmi újság, talán csak annyi, hogy reggelre nagy hó esett, és kitartóan folytatta napközben is. 
Felöltöztem, hogy a madarakat megetessem, de hamar belepte a hó a magokat, mert csak úgy kiszórom nekik. 
Saját két kezemmel gyártottam egy fedeles dobozból etetőt, de rá sem hederítettek. Úgy néztek rá, mint egy űrhajóra, és távol tartották magukat tőle. A következő télre veszek nekik egy kis házat, egy igazi madáretetőt. Lényeg, hogy teteje legyen, ne essen be a hó.
A rigók számára az alma a kedvenc, egyfolytában azt rángatják  a csőrükkel, azzal birkóznak. Mikor kicsit elállt a havazás, vittem le nekik még magot, volt is forgalom azonnal. Harc is volt a madarak között! A túlélés a tét.
Tudom, tudom, betegszabin vagyok, mit ugrálok, de ha éhesek a madarak. Toporogtak, és sajnáltam őket.
Csak 2x voltam lenn, 1-1 percig jól felöltözve.:-) Annyi kellett a lelki nyugalmamnak is. Ettek a "jószágok"!
Szomszéd lapátolt, boltból jövők hosszan beszélgettek, madarak ettek, a hó hullt és hullt... Könyvbe belebóbiskoltam, még csinálok teát magamnak, lassított felvétel nálam minden.
Az ablakon való kinézegetés a TV nézésem jelenleg. 3D-s is, energiatakarékos is! :-D
Ennyit a máról. A képek az ablakomból készültek.


2013. február 11., hétfő

Itthon

Amin a legerősebb antibiotikum sem segít, az vírus.
Kiírt erre a hétre betegszabadságra az orvos. Majdnem 3 hét után ideje is volt itthon maradnom, segíteni kell a szervezetemnek a gyógyulásban.
Most erősen kapaszkodom a  csészém fülébe, benne mézes, citromos tea, még szerencse, hogy húz az ágy is, tehát fekszem is, de mégis kedvenc fotelom és plédem az igazi gyógyító hely. 
Márta csészéje is egy kapaszkodásra alkalmas füllel kinn van a konyhám falán, ha ránézek, jó érzés tölt el.
Mai képek:



Ezek a képek itt lent még vasárnap készültek. Voltunk Isten házában is, és Isten szabad ege alatt is. Mind a kettő szinte fekete-fehér, tiszta élmény volt.



2013. február 10., vasárnap

Vasárnap délután


Megnéztük a neten, hogy hol van legközelebb farsangi mulatság. Közeli osztrák falvakba indultunk tehát, ahol régi, cseh újhullámos filmek hangulatát visszahozó fúvószenekarok nyomták az utcán. Visongatások, kurjongatások mellett az erősödő havazásban műbajszos fiúkkal színes-fényes ruhában táncoló lányok adták a délután képeit.
A kínált és elfogadott  ajándék kalács szelettel a kezemben bámészkodtam, és a tervezett, könnyen be is tartott egy korty erejéig belekóstoltam az osztogatott, igencsak savanyú borba. Nem is illett volna ide más, ennek így kellett lennie. 
Közben a szélben, hóban sétálva, mert kell a levegő is( nesze neked 3 hete tartó arcüreggyulladás!), a falu magányos vasútállomásának sínein egyensúlyozva  a hely elhagyatottságának lúdbőrös élménye is átjárt. Miért is szeretem az ilyen, a többség által került hangulatokat? Soha nem szomorít el, hanem inkább élvezem.
Tulajdonképpen a havas falvak között vezető szép utak és erdők  voltak az igazi élmények, és az egész nap újra kitartóan, szúrósan szitáló hó.
Visszatért a tél.



2013. február 9., szombat

Apró hírek

Vittem anyunak ami kell. 
Elláttam a madarakat, vettem nekik is magokat. Az eladó szerint szeretni fogják a kicsik is és a nagyok is. 
Megvettem magamnak( magunknak) is amit gondoltam. Délután  jön M. miután ő is ellátja a fiatalokat egy közös ebéd erejéig. Sophie most Bécsben tanul 3 hónapig, ma ő is ott ebédel már velük. Majd én is megyek, meg is hívom őket ide hétvégi ebédre.
Vettem gabonakávét magamnak, egyszer már bevált amikor a másik kávé sok savat csinált. Mert a szertartásról nem akarok lemondani, arról hogy megcsináljam, és hogy lassan megigyam, az nekem kell.
Hoztam bogyót a szobámba, nem olyan hófehérek, mint voltak, de jó, ha vannak a közelemben.
A nyelvkönyvek nem csak dísznek vannak kinn,  vagy egy fénykép erejéig pakoltam őket oda. :-)
Erős az elhatározás. Angolul regényt olvasok, mindegy most mit, ami van itthon. Németből pedig nyelvkönyvet, olyat, melynek a végén ott vannak a megoldások. Nehogy már gyötörjön a kíváncsiság, hogy hangzik helyesen a válasz vagy a fordítás.
Most pedig magammal törődöm. 
Fürdés, hajfestés, valami finom krém is rám, mert rászolgáltam. Körömöm is van.:-)



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu