2013. június 12., szerda

Vonzás

Befejeztem amit akartam szombaton, amihez nem akartam hozzáfogni, azt mégsem kezdtem el. Vannak olykor tervezetlen nekilendüléseim is, de meg kell tanulni békén hagyni a dolgokat!
Tudtam, hogy M. úton van már, kiültem az erkélyre, és a kinti asztalon lévő pár szál virágról készítettem egy-két képet időtöltésként. Egyszer lelakatolom a fényképezőgépem, és önmagam elől elrejtetem valakivel a kulcsot, de boldogtalanná tenne, hát mégis kattintgatok:-D! Aztán megláttam az autót két fa között bekanyarodni az utcába. Felálltam, még éppen elcsíptem az integetését, és indultam ajtót nyitni.
Eszembe jut- bár egyre kevesebbszer-, hogy volt, amikor nem jött senki. Régen volt, de volt. Mikor feladtam már, és elfogadható jövőképpé alakult az egyedüllét, akkor változott valami. Talán, mert az elfogadás kellőképpen lazává tett, és a pozitív energia bevonzotta a korábbi képzeletben látott képeket. 
Nem így képzeltem egészen ahogy van, de az elfogadás,  a hite annak, hogy valaki-valami "más", egy többet tudó, jó erő megadja, ami kell, ha az tetszik éppen akkor, ha nem. Aztán kiderül, hogy jó ez így.
Biztosan így jó!



10 megjegyzés:

  1. Mindig sikerül olyasmit írnod, ami betalál, amit nagyonis igaznak érzek, amit megéltem, vagy valahol érzem, hogy (így) fogom megélni, megérteni, esetleg elfogadni....

    VálaszTörlés
  2. Az a jó most már, hogy van kire várnod, van kinek integetni, van kinek örülni, hogy jön.

    VálaszTörlés
  3. Ismerem ezt az érzést, végigéltem. S én is tanulom, hogy néha ellazuljak, s engedjek a csendnek, nyugalomnak. S az oly jó.

    VálaszTörlés
  4. Végigélünk hasonlókat. Talán a folytatást sem úgy képzeljük,ahogy aztán a sors tálalja elénk. Saját családról, saját gyerekekről is álmodtam, másképp alakult, és nem akarok emiatt bánkódni.Voltam sokat egyedül is. A meglévő helyzetből akarom kihozni már azt, amit lehet, mert az ember soha nem talál örömöt az örök elégedetlenkedésével, olykor hamis vágyak kergetésével.Ha ezt belátja, még boldog is lehet.Persze, ez az elmélet nehezen működik,ha valami kiúttalanság keríti hatalmába, de mégis ez a megoldás.
    Szüksége van valakinek rám is, nem véletlenül kanyarodik be az utcába!:-)
    Az ellazulást is tanulom. Amint kihagyom jelez a szervezetem. A stressz kikezdi. Néha előbb kellene elkezdeni, de vannak élethelyzetek, időszakok, mikor az ellazulás nem megy igazán. Érzem most is, nehezen megy! A csendet szeretem nagyon,és olyan sok az alvásigényem, ami korábban nem volt.
    Már késő van, de későig dolgoztam.Most jön a fürdőszoba, és egy kis olvasás, utána az alvás.
    Jó éjt nektek, köszönöm, hogy itt voltatok.

    VálaszTörlés
  5. Körömágygyulladásom volt akkor a nagylábujjamon(egy deszka esett rá), mikor M-nal találkoztam először. Nagy volt a hőség, és otthon akartam maradni.Aztán egyszerűbb volt elmenni mégis egy kolléga meghívására, nem magyarázkodni vagy lemondani a programot.Körömvirágkenőcsre borogatást erősítettem valahogy, aztán bele egy jó nagy fiús szandálba, és elindultam. Nagyon vonzó voltam!:-D
    Ott volt M. is a programon. Persze, hosszú volt utána még az út, ellen is álltam rendesen:-), helyesebben nem vettem a lapot, mert már ráálltam magamban egy másik útra.
    Kitartó volt, pedig annyi minden és mindenki nehezítette a dolgunkat!Én egyszer fel is adtam már. Ő nem, és a fiai is győzködték.
    Ez utóbbi különösen hatott rám.

    VálaszTörlés
  6. Ha visszagondolunk, érdekes megpróbálni annak a kinyomozását, hogy mi, mikor és miért történt úgy, ahogy végül is eldőlt, mennyi volt a véletlen és mennyi saját választásunk eredménye. Én pl. pontosan emlékszem a kis belső hangra, akkor, amikor világosan azt mondta: "ne tedd!"...

    VálaszTörlés
  7. Ej de régen jártam már itt és milyen jó újra itt lenni!
    A lelakatolást illetően, nekem a laptopot kellene önmagam elől elrejteni, és működik is a dolog úgy-ahogy, de nem az igazi. :) Idén kevésbé ment a tanulás rovására.

    Szeretem, mikor az egyedüllétről írsz. Mindig át tudom valahogy érezni. Persze csak a magam módján, de igyekezettel. Érdekes, hogy mikor Bp-re kerültem, jobban viseltem az egyedüllétet, és nem okozott semmi problémát, sőt. Mindig is vágytam rá. Aztán most ettől az évtől kezdve meg azt látom magamon, hogy egyre kevésbé bírom, és társaságra van szükségem. Igaz, alapból sokat változtam, főleg ebben az évben, úgyhogy ezt is ennek tudom be.

    Örülök neki, hogy itt járhattam, és most már gyakrabban föl fogok bukkanni, mert vészesen közeleg a nyári szabadságolás.
    Szép estét, illetve jó éjt!

    VálaszTörlés
  8. Rózsa, számomra túl bonyolult a sorsszerűség, a véletlen, a saját döntés szövevénye! Megérzések vannak, jó az első ötletet követni, az valami megérzés-féle.
    Lelkiismeretünk ellen pedig (lehetőleg) ne tegyünk, mert nagyon visszaüt! Az alap!

    VálaszTörlés
  9. Keresztyén( Tamás), érzem a változásod, és ez így van rendjén, így kell lennie, alakulunk, változunk, új elvárásaink, kívánalmaink vannak, hogy aztán a jók fennmaradjanak az idő rostáján és formálódásunkként belénk épüljenek.
    Várom, hogy írj, de érzem, hogy nem hiába vagy távol.
    Örülök, hogy jöttél.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu