2013. május 17., péntek

Vasárnapi pillanatok /3.

Bent miközben folyt németül a beszélgetés, én, mint lakótelepi ember vágytam ki az udvarra, és találtam egy bokrot tele katicával. El is tűntem a konyhából egy időre. 
Rudi, M. öccse hívogatott, mikor már egy ideje hiába vártak vissza. Átmentünk Berta néni házába, mert mikor ki kell üríteni egy házat, egy élet maradékát eltüntetni, akkor sok a munka, és sok-sok utánfutónyi a rakomány. 



Sok munka, sok érdekesség. Mi mindennel foglalkozik egy ember, aztán sem ember, se élet. Iratok, dokumentumok viszont bőven. Olyan sok és szerintünk értékes, érdekes irat, hogy megkérdezünk egy múzeumot, kell-e nekik.



Elgondolkoztam, vajon milyen lehetett az a nap, mikor Valentin Gratzer a falu későbbi plébánosa a görög érettségijét írta, és mi most megnézhettük  a kiváló eredményt is, és milyen volt a nap, mikor évtizedekkel később gyönyörű kézírással a végakaratát készítette. Közben eltelt egy élet. Berta néni ennél a papnál szolgált, ő volt a házvezetőnője Valentin Gratzer haláláig. 
Se Valentin atya, se Berta néni már, csak mi tanulmányoztuk az írásokat, bizonyítványokat, az érseki aláírásokat, a pecséteket, a képeket, és közben tébláboltunk Berta néni konyhájában is, melyben én először voltam nélküle



8 megjegyzés:

  1. Éva, a katicás képet elvinném, ha nem bánod.:)
    Hihetetlen, mennyi minden marad egy ember után. Egy része lehet, hogy érték lesz valaha, de az is lehet, hogy senki másnak nem mond semmit, csak annak, aki gyűjtögette, őrizgette éveken, évtizedeken át.
    Eszembe jutottál: nemrégiben említetted, hogy elkezdtél szanálni, s arra gondoltam, nekem sem ártana nekiesni, még most.

    VálaszTörlés
  2. Magam is sokszor gondolok arra, hogy mi lesz ezzel a sok "limlommal", életem nagyobbik részének tanúival? Dobjam ki őket én, mielőtt másra hárulna ez a kellemetlen feladat?...

    VálaszTörlés
  3. Katici, nyugodtan vidd el a képet, szívesen adom!
    Flora, Katici, Berta néni házában hányszor eszembe jutott az, amiről írtok, és amit a blogokban is pengettünk már eleget. Mi marad utánunk, és kell-e az valakinek. Berta néni is hogy őrizgetett holmikat, féltette őket, most pedig tényleg csak gond van belőlük, mert nem minden kell az örökösnek!Vagy legyen ez az ő feladatuk, döntsenek ők arról, hogy mit őriznének tovább? Ennek ellenére selejteznünk kell.

    VálaszTörlés
  4. Anyu problémája megoldódott. Vagyis ami miatt most van kórházban.Húzták-halogatták az orvosok, hogy felnyissák-e az amúgy nagy sebet.Újabb vágás nélküli megoldást kerestek, vártak, antibiotikum,jegelés folyt stb.
    Végül anyu szervezete megoldotta a kérdést. Éjjel kifakadt a seb, és igaz, hogy tocsogott a vér és ami még ott volt, de kitisztogatták, fertőtlenítették utána, talán ezzel megoldódott a gyulladt, gennyes seb problémája. Antibiotikumot még szedi persze.

    VálaszTörlés
  5. A hagyatékokból élnek a lomisok, ha szerencsések vagyunk elkerül hozzánk egy-két szép darab, a többivel mit tesznek? Nem is tudom. Én a bolhán szoktam elgondolkodni, emnnyit is ér, ami nekünk csodát is jelenthetett? Anyukádnak gyógyulást!

    VálaszTörlés
  6. Nekünk is okoz örömöt más dédelgetett vagy akár bármilyen pozitív vagy negatív jelzővel illethető holmija. Sok blog témája, nem lehet kiszállni ebből a gondolatmenetből, különösen ha éppen aktuálissá is válik.
    Berta néni háza nagy. Nem selejtezett, csak gyűjtött, gyűjtött, mert elfért.
    Ő őrizte a már elhunyt testvérek holmijait is, mert idős korukban együtt laktak a magány elől menekülve.

    VálaszTörlés
  7. Hm. (Mi marad utánunk.)
    Anyukádnak meg gratulálok, ügyes, gondos szervezete van! Őt is nagy szeretettel és nagyon óvatosan átölelem, hogy erőt kapjon ehhez a nem igazán egyszerű gyógyuláshoz.

    VálaszTörlés
  8. Stali, ölelés megköszönve, a szervezet pedig tényleg tudja, amit kell. Igaz néha azt is tudja, amit nem kellene produkálnia.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu