2013. május 25., szombat

Történet Oggauból


Mikor múltkor kimentünk kicsit a bodzavirágos, akácillatú természetbe, akkor tulajdonképpen megálltunk, hogy egy kápolnához menjünk. Aztán ott ragadtunk kicsit üldögélve a fűben és egy padon, ahol M. elmesélte, hogy ez a kápolna a közeli faluból, Oggauból indulva egyfajta zarándokhely volt. Van is egy akvarell róla Berta néni házának egyik falán.
Tetszenek a Fertő parti lévő településeik nevei: Apetlon, Oslip, Andau, Oggau... Dallamuk van.
Berta néni itt szolgált egy Valentin Gratzer nevű papot házvezetőként sokáig: 1945-től 1982-ig! Ő írta görögből azt érettségit, láttuk néhány szép pecséttel ellátott iratát is, és néha kimegyünk a Soprontól is csak pár km-re található Haschendorfban ( a szülőfalujában) lévő sírjához. 
Bementünk a templomba, a parókiát csak kívülről láthattuk, pedig M. sokszor töltött az épületben nyári szüneteiből pár hetet Valentin atya és Berta néni vendégeként, öntözte a kertet, és büszke volt gyerekként arra, hogy ő ott vendég lehet. Nevetve mesélte, hogy kihúzva magát, peckesen  ment végig a falu utcáin bimbódzó hiúságát is legyezgetve!:-) Gyerekkori emlékek! 
Közben az is eszembe jutott, hogy miután meghal valaki, milyen gyakran követjük az útját, keressük a helyeiket, emlékük nyomát.
Többször, mit életében.



12 megjegyzés:

  1. Itt is jártam!
    Igaz, én nem a holtak nyomában. De igazad van, sokan mintha bepótolni szeretnének régi mulasztást, úgy mennek az emlékek nyomán.

    VálaszTörlés
  2. Többet beszélünk róluk, friss az élmény, látni akarjuk, amit láttak, mert beszélgetés közben helyek neve is felmerül.Talán pótlás, talán nem, mert itt akkor is voltunk, mikor élt még Berta néni.
    Egyébként nagy tanulság, hogy még többet kell beszélgetni az öregekkel életükben. Sokszor döbbenünk rá ennek elmulasztására haláluk után.Igazad van.
    Vittük ki őt Valentin atyához is a temetőbe.Az én német tudásom hiánya miatt nem tudtam Berta nénivel eleget beszélgetni. Hiányolta, és tett is megjegyzéseket arra, hogy nem vagyok szorgalmas. Jujj! Sőt, olyan valakit is emlegetett, aki bezzeg megtanult németül. Még ez is kevés volt nekem. Vele sajnos tényleg nem beszélgethetek már, akár hogy is alakul a német tudásom.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes gondolatot vetettél fel megint :)
    "milyen gyakran követjük az útját..." lehet ez a gyászolásnak egy módja: bejárni azokat a helyeket... Legalábbis én így vagyok vele.
    Nagyon szép ez a templom.

    VálaszTörlés
  4. Milyen érdekesek ezek a meghitt mesélgetések! A szeretett személy gyerekkorát megismerve hozzá kerülünk még közelebb...

    VálaszTörlés
  5. ...igen. Mintha a hiány erősebb lenne , mint a jelenlét. Nem tudjuk igazán értékelni azt, ami , aki, amíg van! de nagyon fontos ez is, hogy emlékezzünk és ezzel mégis csak jelenvalóvá tesszük őket - némiképp.

    VálaszTörlés
  6. Katici, igazad van, a gyászolás egy módja, gondolunk az életére, és azzal is számot vettünk, hogy mi mit tehettünk volna még míg él. Egy kicsit a lelkiismeretünkkel is beszélgetünk, ha van, amit elmulasztottunk.

    VálaszTörlés
  7. Rózsa-Flóra, sok évet töltöttünk nem együtt, és jók az ilyen beszélgetések. Egyáltalán a beszélgetések jók.

    VálaszTörlés
  8. Aliz, próbáltam nálad kommentet hagyni, de egyszerűen nem megy az új helyeden.Regisztráltam is pedig, meg mindefélét hókusz-pókuszoltam, de nem tudtam megjegyzést hagyni. Talán majd kitalálom a módját, mit nem teszek jól.Pedig már egyszer sikerült régebben.
    Azért írom ezt le, hogy tudd, nem felejtettelek el, és nem akarlak hanyagolni. Technikai akadályaim vannak!
    Igen, a hiány erősebb mint as jelenlét, ezt kell tudatosítani, hogy az életben adjunk, találkozzunk stb. És mégsem megy mindig...

    VálaszTörlés
  9. igen, sajnos, mindig utólag látjuk, mit mulasztottunk, ha...

    a blog.hu-n más is panaszolta, hogy nem tud beéépni, van aki a saját blogjába se...én egyszer beléptem (új jelszót is kértem...:), s azóta bekapcsolva hagytam azt a belépést...

    van egy nagymamablogom, a blogspoton (oda csak fotókat nem tudok simán felrakni - mert megtelt! igaz a blog.hu-n is csak 1-t)) - de oda simán lehet kommentelni, igaz , oda csak a unokámról irok és nem is túl gyakran..:(
    nagymamavagyok.blogspot.com


    VálaszTörlés
  10. Aliz, most sikerült hagynom nálad kommentet. Valami megoldódott, pedig most nem tettem érte semmit. Örülök!

    VálaszTörlés
  11. Megyek a " nagymamás" blogodba is.
    :-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu