2013. május 10., péntek

Péntek

Mindig felmerül bennem, hogy a kevés is elég, nem a mennyiség számít. Még mindig él bennem "A kevesebb több" mélyen szántó gondolat!:-)  Jól kitalálták és megfogalmazták.
Például az erkélyem pár négyzetméterét megosztani a pár perces bambulós kintlét és a ruhaszárítás megvalósítására. 
Vagy elővenni a legkisebb szájú és űrtartalmú "vázám" ( amiben valaha illatos masszázsolaj volt), mert abba egy szál vadvirág  a lakótelepi fűből is jól mutat, vagy egy kis valami, - aminek a nevét sem tudom- egy bokorról letörve. Nem is látszik a hiánya, hogy az én szobámba is került belőle, annyi van még rajta az utcán járók szemének is.
Ma szabadnapos vagyok, és délelőtt  a délutánba nyúlva sikerült sok mindent elintéznem, most itthon teszek- veszek, és írok is, mert rájöttem, hogy a blogírás és olvasás jó. 
Mire? Ha bajom van arra, ha szebb napokat élek, akkor arra...



11 megjegyzés:

  1. Na tessék - ugye mi mindenre jó ez a blogírás. :) Jobbulást édesanyádnak és gyönyörű szép hétvégét neked és szeretteidnek!!

    VálaszTörlés
  2. Még nem volt alkalmam kitartást kívánni Neked, és mihamarabbi felépülést Anyukádnak! Ha benézek hozzád - jólesik olvasni a szavaidat, az ember épül belőlük, valahogy.. á, nem tudom szavakba önteni:).

    VálaszTörlés
  3. Ozser, volt hogy gondolkodtam azon, kell-e nekem a blog, de mostanában nem teszem.:-)
    Krikszi, nem fontos szavakba önteni, úgyis tudom akarsz,mert némely blogban ugyanezt érzem.Ha te itt érzel valamit, ami kell neked, az csak jó nekem (is).
    Köszönöm a jókívánságaitokat!

    VálaszTörlés
  4. Kell az neked ahogy , hogy csak magamról beszéljek, nekem is! Pedig a napokban igen csak azon voltam hogy bezárom és annyi! De kell a lelkemnek. meg van pár ember akitől jól esik hogy szól a blogba...nem mintha máshol nem kommunikálnék velük...de mégis...ez valahogy más.
    Csak így tovább a szép belülről jött gondolatokkal...:) Bár amikor betegségről olvasok...az kicsit kiakaszt mindig mert azok jutnak az eszembe akiket már elveszítettem, mint például drága nővérkém.

    VálaszTörlés
  5. Ozser, mivel soha nem tudtam megtenni, hogy bezárjam végleg, így már tudom, hogy kell a blog! Akkor jutott eszembe a bezárás lehetősége, mikor abban nem voltam biztos, hogyan kell blogot írni, biztosan volt bennem megfelelési kényszer az elején, mint mindenben, ha tudatlanok vagyunk, és nem akarunk szégyenben maradni. Már ez nem foglalkoztat, írom, ami kikívánkozik belőlem, és kész. A magam örömére főleg, mert jól esik, és örülök nektek.Mert ez is jól esik!:-)
    Most betegségről kell írnom, mert ha kihagynám a blogból, nagyon hamis képet adnék a napjaimról.
    Drága nővérkédet mikor veszítetted el?

    VálaszTörlés
  6. Írhatnál még többet magadról. :-)Bár a hozott versek és képek is rólad szólnak, mert te válogattad őket! Valaha volt egy olyan blogom, ahol versek és képek voltak főleg, később a magam gondolatai kívánkoztak ki inkább belőlem. Ez egy folyamat volt, egy átalakulás a blogírás terén.
    Tehát nem áll távol tőlem az sem, ahogy te vezeted a blogod a sok verssel.

    VálaszTörlés
  7. már lassan 7 éve hogy elveszítettem. :( Már csak a bátyám él...szerencsére ő még van nekem. mesélnék én többet de vannak amikről nem igazán akarok a nagy nyilvánosság előtt beszélni. Nem mintha ezek olyan nagy titkok vagy rettenetes dolgok lennének....de elég sok kuszaság és szomorúság van benne. Néha legszívesebben én is írnék arraol ami az elmúlt 10 évben történt velem...de valahogy nem jön "kezemre"....Talán egyszer majd kiöntöm magamból.

    VálaszTörlés
  8. Bár az igazsághoz tartozik hogy nem vagyok olyan remek tollforgató mint itt a blogokon sokan. Az írni valóm egyben akár egy regény is lehetne...részletekre nem akarom bontani mert az sem lenne egy rövid kis írás és ha szét szaggatom, hiányérzetem lesz. Beszélgetni nem igazán van kivel...vagyis van akivel beszélgetek néha...de miért is raknám rá bárkire is a sok szomorú történetet...persze vannak szépek és vidámak is....de ha szét választjuk a dolgokat,nem lesz kerek az egész. A szomorúság ugyan úgy az én életem része mint a vidámság. Viszont imádom a verseket....mellette a szobrászat, a festészet, a rajzolás...van mibe tennem a gondolataimat. Szerencsére van rengeteg. Az élet gondoskodik róla. :)

    VálaszTörlés
  9. Ozser, azt ember olykor visszatartja az, hogy nem tartozik valami a nyilvánosságra. Megértem!
    Engem is zavart, hogy nem tudtam eldönteni, hogy írjam a blogot.Milyen apró részletet hozzak összefüggésekbe ágyazás nélkül, miről írjak, miről nem, pláne, ami másról is szól. Ilyenkor aztán jött a nagy elbizonytalanodás, és a blog bezárásának gondolata.
    Aztán egyszer csak kialakul, és már nem foglalkoztat!
    Minden blognak megvan a sajátossága, a tiednek is, és úgy fogadjuk el vagy nem. Ez a szelektálás, ami természetes velejárója a blogolásnak.

    VálaszTörlés
  10. Igen Éva én is így gondolom...de azért néha történik valami ami elbizonytalanít!

    VálaszTörlés
  11. Mindig történik valami, Ozser! Tudom, de próbálok már azon nem aggódni, amin nem muszáj! Hogy nem könnyű? Hát nem!!!
    Hogy mikor jön el a gondolat, hogy bezárjam a blogot, nem tudom.Most nem érzem azt, ami akár el is jöhet!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu