2013. május 1., szerda

Az új hónap első napján

Május elsejére fontos pótlások maradtak- például temető látogatás-, mert nem került  nagymamám születésnapján virág a sírjára még április 22-én. Itthoni gyertyagyújtás lett belőle a kórházba menetel előtti napon.
Ma M. kivitt autóval, nem kellett végre buszoznom, olyan sok idő elmegy vele. A temető kapuja felé menet egy az orgonában el-eltűnő, majd váratlan helyeken felbukkanó rózsabogarat figyeltem, végre lelassultam pár percre. M. jó pár méterrel távolabbról engem figyelt, hogy én mit figyelek, és nyugodtan bevárt.
Egyébként meg hol vannak ezek a percek a repedt hangú hangszórós, transzparenses, lufis régi május elsejétől? Kicsit bekukkantottunk abba a világba is ( a mostaniba), úgy 10 percen át tettünk is egy sétát a majálison, aztán magunk világában folytattuk a hasonlóan megkezdett ünnepet. Túl sok a volt a körhinta és a ricsaj, hamar eljöttünk. Valahogy nem kellett az egész. 
A gyerekes családoknak viszont maga volt a paradicsom a piros kakasos nyalókával, vattacukorral, körhintákkal, pónilovakkal.
Így volt jó mindenkinek a maga világában, egy kis kitérővel a másikéban!


9 megjegyzés:

  1. Szép fotók! Remélem anyukád már jobban van és hamarosan otthon lehet. Elnéztem a blogokat...kiben mit indított el "elseje" gondolata. :)))

    VálaszTörlés
  2. Érdekes olvasni hányan hányféleképpen töltöttük meg ezt a napot.

    VálaszTörlés
  3. Valahogy nekem sem hiányzott most a nyüzsgés...jó volt most ez a kis nyugalom itthon.

    VálaszTörlés
  4. Hallgattam a rádiót, emlegették, hogy a nyolcvanas évektől jöttek a virslizések, kipakolások. A gyerekeim számára ez május elseje, mindig erre emlékeznek.

    VálaszTörlés
  5. Én a hét közepén lévő szabadnapot értékeltem benne.Ezt az ünnepet valamikor ünnepelni kellett, meg is tettük, de nem igazán állt hozzám közel, mert kötelező jellege volt, de a többiekkel voltam, és jól éreztük magunkat.
    Érzek valami nosztalgia-félét.
    Most már olyan mint egy nagy búcsú, az üzletről szól ez is, mint annyi más, elveszett belőle a lélek.

    VálaszTörlés
  6. Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek! :) De az is lehet hogy az idő mindent elhalványít? vagy netán csak mi húzzuk ki magunkat belőle külömböző érvekkel, kifogásokkal. Azt hiszem nekem legalábbis, teljesen máshol járnak a gondolataim. :)

    VálaszTörlés
  7. Változom! Én már csak a bensőséges, meghitt ünnepeket szeretem.( Korábban sem volt nagyon másképp.) Már kifogást sem keresek, hogy miért nem megyek el oda ahova nem szeretnék. Jogom van hozzá, hogy kikerüljem őket.Szétnézek néha mégis, de hazajövök, amint lehet, ha nem tetszik. Gondolom sokan vannak így vele.
    Más, ha valakivel van az ember. ha neki fontos, akkor vele vagyok, de ez már más dolog, ez már valakiért történik.

    VálaszTörlés
  8. de szép rózsabogár az orgonán:) minden ünnepre rátette a kezét az üzlet, de igyekszünk ezt figyelmen kívül hagyni.

    VálaszTörlés
  9. Cirip,azért meg lehet oldani.:-) Rajtunk múlik, hogy hova megyünk, mennyi ideig maradunk, mit veszünk...stb.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu