...

Jószay Magdolna: Nagypénteki harangszó helyett

Felleg ereszkedik egyre lejjebb,

szorong a lelkiismeret.

Szél támad fel, viszi a szemetet,

messze hordja a gyarló érzéseket.

Harangszó idején némaság honol,

hisz`a harangok most Rómába mentek.

Előbb egy csepp, kettő,

majd egyre szaporább...

suhogva hull a fénylő égi áldás.

Isten siratja az ő egyszülött fiát.

( Forrás: www.poet.hu)

Volt ma is néhány dolog, amit el kellett elintézni, de most szót sem érdemelnek. 
Az eső igyekezett tisztára mosni a hó alatt felhalmozódott sok koszt a városban. Betértünk egy templomba, ahol rózsafüzért imádkoztak Jézus teste mellett. Mi is részt vettünk benne egy darabig. Gyarló érzéseinket is vittük magunkkal, eső is esett egyre szaporábban, szél is vitte a szemetet. 
Persze, minderről eszembe jutott ez a vers, előkerestem, hogy letegyem ide. 

Szó nélkül jöttünk ki a templomból, nem is beszéltünk pár percig. Csak a belső csendet éreztük méltónak az utca zajában. 

Valahogy ma mindenki gondolt rá. Mi ma így...
Aztán visszatértünk a dolgainkhoz.