Ha filmrendező lennék egy film őszi jelenetét biztosan ebben az utcában forgatnám, ahol most bokáig lehet az avarban járni, és rozsdavörös levelek vannak egy igazán soha nem használt udvarban, ahol az évszakok váltakozását a nagy, magányos fán lehet látni, és ahol az erkély mindig üres, nem ül vagy áll ott soha senki.
A bolhapiacra mentünk ezen az utcán át vasárnap délelőtt, és hogy potyára ne menjünk, én vettem egy üveg bonboniert 300 Ft-ért, melyben csokin, cukorkán és bonbonon kívül pisztáciát vagy aszalt szilvát is lehet tartani. Legalábbis ezeket soroltuk fel, és egyszer ki is próbáljuk ezekkel a finomságokkal. Mindig játszunk ilyen gondolatokkal, aztán általában én vagyok az, aki meg is valósítja.
Utána elmentünk a város főterére, oda, ahol hajdan a Borostyánkő út is haladt, és az ókori Scarbantia Fóruma- vagyis a vásár, a gyülekezés, a törvénykezés helye volt-, és ahol kőbe vésve megtudhatjuk, hogy Scarbantia és Róma között a távolság 1051 km.
miCSODA képeid vannak!!!:)(most a legfelső...)
VálaszTörlésés nem véletlen ragadott meg... most olvastam a szöveged... nagyon emlékeztetett az a kép a mi régicsaládiház/udvarunkra...
VálaszTörléstündérszép
VálaszTörlésNagyon szepek a fotok!
VálaszTörlésNekem is gyönyörűek a fotók! Minenféle történettel népesíti be őket az ember...
VálaszTörlésAz első kép...., hirtelen azt hittem ahatáron túl fotóztad egy régi kastélyban.Fantasztikus hangulata van!
VálaszTörlésén a bonboniert is megnézném szívesen:)
VálaszTörlésimádom a bolházott holmikat:))
Szerintem országon belül, de Sopronban különösen vannak ilyen meglepetések: utcák, házak, udvarok, kapualjak, melyek olykor emlékeztetnek valami másra akár a múltban vagy a jelenben.
VálaszTörlésA magányosan látott helyeket mi népesítjük be, én úgy képzelem, hogy ebben a házban az ablakból a függönyt félrehúzva valaki egyedül kémleli az udvart, a fát, hogy aztán visszamenjen a mindig félhomályos szobába, ahol a foteleken nagy fejtámla van. Most már tényleg érdekelne ki lakik itt.
Lillácska, a bonbonierről is hozok majd fotót, mikor használatban lesz. A bolházott holmikat én is szeretem.:-)
Nagy lemaradásom volt az olvasásban, így ebben az esős időben veled kezdtem egy bögre tea mellett a napot! Köszönöm a szavakat! :-)
VálaszTörlésNem tudom merre készült a kép, de ahol a Pedagógus Nyugdíjas Otthon van, arrafelé is vannak hasonló házak, hasonló udvarokkal! No meg a Ciklámen ösvényen is lehet már térdig sétálni az avarban! :-)
Sopron is nagyon szép ősszel! Melyik történelmi város nem az, különösen a tompa fényekkel.
VálaszTörlésHa van kedved látogass el hozzám, én is készítetttem a napokaban egy összeállítást: http://utazasadelid.blogspot.hu/2012/11/osz-egerben.html
napokban - bocsánat.
VálaszTörlésSaci, igen arra is vannak, de ez nem.Mindig gondban vagyok hogy pontosabb infót adhatok-e egy képről.Inkább nem írom le nyilvánosan, csak annyit, hogy a buszvégállomás környékén.
VálaszTörlésAdelid, voltam nálad, és köszönöm a látványt. Még néhány nap, és a levelek mind a földön lesznek. A mai eső is levisz sokat.
Akkor jól tippeltem, hogy nemrég ott jöttünk el a tesómmal.
VálaszTörlésstali
Stali, biztosan ez az, és jól emlékszel rá.
VálaszTörlésGyönyörű képek és hangulatok, köszönöm!
VálaszTörlésNagyon ott vannak ezek a képek...csodás hangulat...:)))
VálaszTörlésCsillagos, Ozser, a látvány nagyon vonzott, kattintanom kellett.Köszönöm.
VálaszTörlésTamás, nem is hagyom abba az írást, pedig voltak már megingásaim.:-)
VálaszTörlésTamás, nem sok mondást ismerek latinul, ezt éppen igen. Leírom mielőtt azt hinnéd, hogy én aztán nagyon-nagyon tudom a latint!:-)
VálaszTörlésÉn sem vállalkoznék sokra belőle.
Sokkal többet tudsz megörökíteni egy képpel,mint a puszta látványt.
VálaszTörlésHangulatot,álmodozást,életet.
Ezek különösen tetszenek,belefeledkezve nézem,s azt érzem,hogy ott állok:))
Én is imádok kapualjakba,udvarokra bekukkantani:)
Tálaló, nagyon köszönöm ezeket a sorokat. Érezni, majd éreztetni akarom a hangulatot, álmodozom is, pereg előttem a napom, mint egy film, pedig az a "film" maga a valóság. Már megtanultam ott és akkor megállni, rögzíteni a képet magamban, ahol valami tetszik. Álmodozom is, aztán rájövök, hogy a számomra néha beszűkült távolság mélységet ad a látványnak.Rácsodálkozom a sokszor látott itthoni látványra is.
VálaszTörlésTöbb évtizede élek ugyanitt,mégis egy messzebről ideköltözött ember szeme kellett,hogy észrevegyem mennyire szép a városunkat átszelő Lajta fogyó,a belvárosban ráépült apró hídakkal.Mert nekem annyira megszokott volt a látvány,hogy észre sem vettem.
VálaszTörlésMióta aztán a város ezen oldalán élek minden alkalommal arra visz az utam,és mnden alkalommal gyönyörködöm a látványban:)
Tálaló, a helyzet ugyanaz. Ha nem itt élőkkel sétálgatok egyfajta idegenvezetőként vagy turistaként meglátom a megszokott szépet, és még büszke is vagyok rá.
VálaszTörlés