"Halottak Napja, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és
fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el."
Fekete István
A tegnapi eső miatt már nem mentünk ki a fájós lábú Anyuval a temetőbe a zsúfolt buszon. Együtt ebédeltünk, gyújtottunk otthon mécsest a halottainkért, és délután együtt voltunk róluk is, másról is beszélgetve.
Én ma délelőtt kimentem, a hosszan égő mécsesek is még égtek szerda óta, pótoltam a hiányzókat is.
Éjjel nem volt fagy, a krizantémok szépek maradtak, így idén a "Lefagynak-e a krizantémok Halottak napjára?" kérdésre a válasz: "Nem, ezúttal kegyes volt az időjárás."
Kimaradtak számomra az esti temetői fények, mivel tegnap este nem tudtunk menni. M. jön ma este, így még kimegyünk, mert látni akarom mikor már ugyan esti sötét van, de fényes az emlékezet.
Én ma délelőtt kimentem, a hosszan égő mécsesek is még égtek szerda óta, pótoltam a hiányzókat is.
Éjjel nem volt fagy, a krizantémok szépek maradtak, így idén a "Lefagynak-e a krizantémok Halottak napjára?" kérdésre a válasz: "Nem, ezúttal kegyes volt az időjárás."
Kimaradtak számomra az esti temetői fények, mivel tegnap este nem tudtunk menni. M. jön ma este, így még kimegyünk, mert látni akarom mikor már ugyan esti sötét van, de fényes az emlékezet.
Az nagyon szép, hogy fényes az emlékezet...az esti sötétben már semmi nem veszi el figyelmünket.
VálaszTörlésTudod, Júlia, azt éreztem, hogy valahogy elmegyek Mindenszentekkor és Halottak napján a rendezgetés felé. Hogy rendben legyen a sír, hogy kint legyen a virág, hogy ne fagyjon el, hogy égjen a mécses... Mikor anyuval tegnap délután itthon a mécses mellett beszélgettünk akkor jöttek elő azok az emlékek, melyek a síroknál nappal nem.
VálaszTörlésElőjönnek még akkor is, ha este megyek ki,akkor nem figyelek másra, csak az ünnep lényegére, és előjön az, amit nappal hiányoltam. Bizonyára a környező sötét teszi, de a fények, melyek meghatóak, segítenek a gondolatokban.
Ezért akarok ma még kimenni, mert hiányzik, ha nem élem ezt át Halottak Napján.
Kedves Tamás, szitáló köd, szürkeség itt, de legalább nem esik. Illik az idő ehhez az ünnephez.
VálaszTörlésJúliának leírtam, hogy az esti mécsesfények hiányoztak. Nekem még van lehetőségem ma este kimenni, így megtesszük M-nal.
Anyukád? Főzött vagy még mindig fáj a lába?Tudom, hogy kórházban is volt, és neked is kellett helytállni itthon.Tetszett is, mikor írtál az igyekezetedről.
Mikor mész vissza?
Anyukák már csak ilyenek!
VálaszTörlésKöszönöm a tájékoztatást, gyógyuljon tovább a család lelke.:-)
Köszönöm a jókívánságot az esti temetői sétánkra. Várom!
Az esős fotók ilyen emlékúton készültek tegnap. Nagyszüleim régi házát fotóztam. Bár lehet, hogy ezt még nem tettem fel, csak egy utcabeli és gyermekkoromban kedves házét, ami ma már dől szét. Én így emlékeztem.
VálaszTörlésA sötét hozza a misztikumot, a megfogható és megfoghatatlan emlékekekt. Sötétben tisztulnak ki a gondolataink, mit a fény olykor elterel, szétzilál. A fény, maga az anyag, a világ valósága, a sötét a szellem maga....Sötétben, még közelebb is bújunk egymáshoz! :))
VálaszTörlésHoldgyöngy, nagyon tetszenek azok a képeid, melyekről írsz most. Jó az emlékút, én nem igazán szomorodom el, hanem valami kellemes melankóliába visz. Mondom én, aki mint a záporeső sírt nagyszüleim kapuja és háza előtt, ahol már mások laknak, és nem mehettem be, mint régen.
VálaszTörlésÁltalában nem szomorodom el, csak hirtelen erednek el a könnyeim olykor.
Papa, nagyon, de nagyon fogalmazol.Múltkor írtál valami olyat, hogy nem megy ez neked, hát most aztán szívd vissza!
VálaszTörlésNa jól van, egy picinykét vissza szívom... Igaz, akkor megyeget a dolog nálam, ha van mihez szólni. A magasröpt, engem is megemel, tán még szárnyakat is ad, mint az a bizonyos energia ital! :))
VálaszTörlés