2012. október 12., péntek

Platánokról és másról is...



Zsille Gábor: Milyen könnyű volt


A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre
szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt
letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz
gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák
illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,
a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt
ablakaira szombat délelőtt, a balkonon
napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.




Milyen gyorsan átveszi a természet az uralmat a rendszeresen gazolt sírokon és sírok körül. 
Apu sírja végén vadszőlő kezd nőni, nagyszüleim sírja tövében borostyán. Csak úgy vendégként érkeztek valahonnan, még kicsik, éppen csak pár levelesek, vigyáztam is rájuk.
Sok éve gyakran állok buszra várva temetőből jövet a platánok alatt, néha megkapargatom adakozón leváló kérgüket. Ott állok a megállóban kis kapával, kis seprűvel, földes körmökkel hőségben is, lábakat hasogató fagyban is, néha anyuval, néha egyedül.
Gyufa zörög a táskámban, a mécsest már letettem a most 30 éve meghalt nagymamám sírjára, a virág is mellé került. Arra gondolok, hogy még élőként kijöhetek a temetőből, és ez még elég nagy lehetőség a jövőre nézve. Csak néha felejtem el, ezt pedig eredményként nyugtázom.




9 megjegyzés:

  1. A temetőbe járás évenként szülőfalumban, ahol egyre több sírt látogatok...
    Az ittenibe sűrűbben. nem sírni, találkozni, emlékezni...

    VálaszTörlés
  2. Megvan a sajátos hangulata a temetőbe járásnak.Én szeretek is menni, van aki kerüli, ha lehet.Én nem.

    VálaszTörlés
  3. Szép "látogatók" érkeztek a sírokra. Ha temetőt fotózok mindig a felkúszó növények, néha egy-egy lepke amik megfogják az embert. Nagyon jó érintetlen temetőkben járni, azoknak még van hangulata.

    VálaszTörlés

  4. "Vannak olyan temetők, ahol tényleg könnyű elképzelni, hogy az emberek ott "nyugszanak", hogy a halál azt jelenti, hogy nem kell többet küzdeni, hanem lefekszem ide az őseim mellé a fenyők alá, és mostantól csend van és béke."

    nekem ezek a legszebb sorok, amiket temetőkről olvastam, egy blogban akadtam rájuk... és ilyen a mi temetőnk is, ahová pár hónapja kísértem Valakit utoljára.
    mikor szomorú lennék emiatt, ezekre a sorokra gondolok, sokat segít, olyan megnyugtató.
    olyan hálás vagyok e sorok írójának!

    VálaszTörlés
  5. Engem a platánokról írás indított meg, hiszen gyerekkorom óta, imádom a különleges ruhában álló óriásokat, pl a Margitszigeten is!
    Ahogy holdgyöngy írta, én is a sírok egyszerű, "érintetlenségét" szeretem jobban, mint a túl díszeseket.
    Ezért tettem szeretteimet is "amerikai" sírba, hogy ne azért kelljen mennem hozzájuk, hogy rendezzem a környezetet, hanem tényleg , látogatóba menjek!

    VálaszTörlés
  6. Nálunk, otthon is nagy "divatja" van a temetőbe járásnak. Én is szeretek kilátogatni, ha otthon vagyok. És azt gondolom, hogy amíg az ember ezt nem viszi túlzásba, nem beszélgetni megy a halottjával, meg ilyenek, addig ez rendben is van.
    Zsille Gáborról eddig nem hallottam, de utánakerestem egy kicsit, szóval most már nem lesz ismeretlen a számomra, ha látom/hallom valahol a nevét. Tehetséges költőnek tartom.
    Jó volt téged olvasni, néhány percre én is ott éreztem magam a platánfák alatt.

    VálaszTörlés
  7. szeretek temetőkben nézelődni, különösen a régi szép helyeken

    versből is szépet hoztál

    de jó volt itt kicsit nálad

    VálaszTörlés
  8. Én, nem szeretek a temetőbe járni, nem is gondoltam eddig komolyan, hogy van ki szeret. Az persze más dolog, hogy emlékeznünk kell, fizikailag is jelen kell lennünk, hogy átélhessük szeretteink közel létét, és ezért mondhatni muszáj dolog is egy kicsit... Nagyon nem szeretném, ha majd én sem leszek, utódaimnak kötelességet jelentsek majd egykoron. A ver sorai meghatóak, Éva bejegyzése nívós, szépen érzékelteti az elmúlás körüli érzelmeit, érzelmeinket.

    VálaszTörlés
  9. Mitől függhet, hogy ki jobban, ki kevésbé szeretet temetőbe menni. Talán veszteségeink mértéke, a korunk, az egyéniségünk, ( egészséges) melankóliára való hajlamunk?
    A gyakoriság a közelségtől, a hiány mértékétől, erőnléttől( idősek!), a temetőbe járás szükségessége elfogadásának mértékétől?
    Kötelességből menni? Régen rossz! Egyébként azt sem ítélem el, ha valaki nem megy. Ott van velünk az akit elvesztettünk, mégsem hagyjuk ki.Van aki azért, mert megszólják, van aki lelkiismeretből, van aki egyszerűen szükségét érzi. Nem gondolkodik rajta, egyszerűen mennie kell.Segít a veszteség, agyász feldolgozásában.

    Mikor Zsille Gábor verseit évekkel ezelőtt felfedeztem, úgy éreztem megtaláltam a költőt, akinek témáit, stílusát nagyon tudom szeretni. Azóta is tart!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu