2012. június 7., csütörtök

Egy Nobel-díj kapcsán

Olvasom, hogy Szemerédi Endrét, a friss Nobel-díjas matematikusunkat megdicsérte egyszer gyerekkorában focizás közben a grundon Bozsik Cucu, a hírés jobbfedezet. A dicséret szárnyakat adott neki, és ettől kezdve focista akart lenni. Persze, erről  az jut eszembe, hogy milyen fontos a jogos dicséret, mekkora hatással lehet az ember életére, ha megfelelően kezelik.
Alacsony termete miatt azonban nem lehetett futballista, mert mindig elsodorták a magasabbak. Erről meg az jut eszembe, hogy lám-lám, mi minden beleszólhat abba, hogy vágyaink (ne) teljesüljenek. Legalábbis így hisszük, de aztán folytatódik az interjú, és Messit emlegetik, pedig ő sem égimeszelő.
Gondolataim már akörül járnak, hogy jaj, ne hagyjuk magunkat eltéríteni vágyaink teljesítésétől.
Később Szemerédi Endre Nobel-díjas matematikus lett úgy, hogy előtte elkezdte szülői kívánságra az orvosi egyetemet is. Nem mondom, hogy nem nyertünk azzal, hogy nem focista lett, sőt orvos sem, hanem matematikus. De honnan tudhatjuk?
A tehetség utat tör magának, és azt is mondom, hogy teljesítsük vágyainkat. Egy gyerek ezt nem tudja, meg akar felelni. Legyünk mi, akik biztatjuk őket saját céljaik elérésére! 
Vádaskodás nélkül mondom, hogy bár tették volna ezt velem is. De nincs "mi lett volna ha", és még most sem késő vágyakat teljesíteni. Mostanában  a film után "bakancslistának" hívjuk, és tényleg elkezdem most már írni, és kipipálni is!:-)


6 megjegyzés:

  1. Milyen igazságok! Nemrég egy szolgálatomba Pomogyon találkoztam egy 10 év körüli gyerekkel. Indulásig még volt egy fél óra, amikor felszállt a motorkocsiba. A vezetőállás ajtaja nyitva volt és kíváncsiskodott majd megszólított és kérdezősködött. Válaszoltam neki. Aztán én kérdeztem:
    -Mi szeretnél lenni?
    -Sebész vagy masiniszta.(fülig érő mosoly)
    -Kiskomám ezt, hogy hoztad így össze?
    -Anyukámék szeretnék, hogy jó munkám legyen.
    -Te mit szeretnél?
    -Még nem döntöttem el.
    Indulásig még sokat beszélgettünk, majd jött a jegyvizsgáló. Ajtó bezár, indulás a gyerek az utastérben foglalt helyet. Van jegye. A jegyvizsgálóval beszélgetünk és mondom neki amit előtte a gyerekkel beszéltünk. Kinyitja a jegyvizsgáló az ajtót.
    -Gyere figyeld a bácsit.
    Ez egy kis epizódja egy életnek.
    Olvas az ember bakancslistákat igen érdekesek és szinte egyik sem megvalósíthatatlan.:-)
    Te olvasol ilyeneket vagy csak a film indított el? :-)

    VálaszTörlés
  2. Balkezes, köszönöm az epizódot! Sok ilyen van, figyelnünk kell csak, te figyelsz.
    Olvasok is bakancslistákat, tulajdonképpen ha blogokat olvasok már azokba is belefoglalják írójuk a saját vágylistájukat, és kipipálásokról is olvashatunk.
    A film miatt hívom néha bakancslistának az ilyen listát, bár a vágylista szebben hangzik számomra, de a film miatt sokan ismerik a másik elnevezést is.

    VálaszTörlés
  3. Én mindig gyermekkönyvtárosnak készültem.A főiskolán hülyének is néztek. Aztán ahány "szakember" keze közé kerültem, mind azt mondta a helyemen vagyok. Ilyen is van. Viszont kell lenni amire vágyunk, sok energiával megtölteni, aztán egyszer elindulnak felénk a dolgok.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is kell őriznünk néhány megvalósításra váró álmot! Sose lehet tudni, mikor kerülhet rájuk a sor, feltéve, ha hiszünk is bennük egy kicsit...

    VálaszTörlés
  5. Holdgyöngy, ez az!
    A vágyakat energiával megtölteni, tenni is érte, és tényleg elindulnak felénk. Beérik a dolog a pozitív hozzáállással.

    VálaszTörlés
  6. Flora, hinni bennük, mintha már a mienk lenne, és semmi görcsösség.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu