2012. május 3., csütörtök

Nem tudok...

... mit kezdeni a  túlzó dicsérő szavakkal. Igaz, hogy olyan sokszor nem is fordul ez elő, mint ahányszor néhány igazán megérdemelt jó szóra szükségem lenne.
Zavar a túlzás, szeretnék  a szándék mögé látni, vagy azt tudni, hogy miért nem látnak engem tényleges valómban. Első gondolat, hogy bizonyára akaratomon kívül én láttatom magam másnak. Aztán néha megtörténik, amitől tartok; kissé hideg leszek, hogy elbizonytalanítsam az illetőt, helyrebillentsem, bebizonyítsam, nagyon is átlag vagyok én.
Eljutottam ezekkel a gondolatokkal a tavaszig vagy fordítva történt? 
Amúgy meg hogy lehet a virágokról nem túlzóan írni? Azt mégsem írhatom le, hogy a virág az tulajdonképpen pár szirom különböző színben, és néha még illatuk  is van.
Pedig most nagyon szép minden, sokkal szebb, mint amit  pár igaz, de a valóságot mégsem igazán kifejező szó visszaad.
Maradjunk ennyiben: szépek, és most különösen azok.
Csak semmi túlzás!:-)


  

15 megjegyzés:

  1. Ugyanigy vagyok a tulzassal, es ami leginkabb zavar, ha nem megalapozott a zismeretseg.Es en is taszito leszek azonnal.

    A viragok, a fotoid, viszont tulzas nelkul gyonyoruek:))
    A fonti arvacskas nagyon nagyon...

    VálaszTörlés
  2. Most még én is elámultam a szépségükön.

    VálaszTörlés
  3. meglehet csak pár szirom, és mégis annyira tündökletesen szép,
    hát a virágok már csak ilyenek
    viszont
    amilyen érzékkel Te ezt lefotózod, na az már aztán valami
    túlzás nélkül mondom csodásak, - és nagyon reméli irigy májam - , hogy ezer képedből választottad ki ezeket, hogy ennyire tökéletest tehess fel ide:)))))))))))))))))))

    dibro nrecre

    VálaszTörlés
  4. ja, most kapcsolok, a bejegyzésed, mint kirakatba tett exkuzálás , hogy "nehogy már dicsérgessük a remekműveidet"??
    miért?

    VálaszTörlés
  5. Szerénységünk az, ami nem bírja a túlzó dícséretet. A virágok ilyenek, nem? Ha virág volnék, valószínűleg nefelejcsként éldegélnék.

    VálaszTörlés
  6. Nem a képeim a remekművek, hanem amit lefényképeztem, vagyis a virágok.
    A gondom mindig abból adódik, hogy hogyan lehet ezt a tökéletességet szavakkal, túlzások nélkül visszaadni.Mert ezek a virágok éppen hogy túlzásmentesen visszafogottak.
    Hol vannak azok a szavak, melyek illenek rájuk. Én magam is szégyellem, hogy a "szép" szót írtam le, mert ennél elcsépeltebb és mégis mindig magában foglaló szó már talán nincs is. Mellé tettem a képeket beszéljenek inkább ők.
    Viszont, aki képek nélkül is le tudná írni azt, amit láttam, aki megtalálja hozzá a megfelelő, nem agyonhasznált szavakat, az már művész.
    Ennek vagyok hiányában, talán ezért fényképezek le dolgokat, ezért irigylem a festőket, és a nagyon jó írókat, aki a szép, csodálatos, fenséges ... szavak használatán kívül is le tud írni 4 szirmot különböző színben. Mert tulajdonképpen ennyi egy virág, ha nagyon leegyszerűsítjük.

    VálaszTörlés
  7. Nóri, de jó, hogy leírtad, amit írtál, miközben én is írtam. :-)))Hosszan írtam, amiről szólni akartam, de te egy mondatban leírtad a lényegét.Összeegyeztethetetlen velük a túlzás, mert éppen hogy nem az a lényegük.
    Viszont aki túlzásmentesen is képes visszaadni szóban, amit el lehet mondani mondani róluk, az már nagyon érti a dolgát. Én itt nem tartok, ezért bele sem megyek a dologba.

    VálaszTörlés
  8. Ja, akkor most magamról.:-) Valószínű azért nem tudok mit kezdeni a dicséretekkel, mert összeegyeztethetetlen velem. Nem álszerénység, nem is kisebbségi érzés, de valahol ott középen keresem, hogy milyen vagyok, és legyek, és nagyon rajta vagyok az úton még.
    Egyébként a megérdemelt dicsérő szavak jól esnek, és van akitől szeretném is, de soha nem kapom meg.Talán itt kezdődnek az emberi lélekkel a gondok, hogy ennek ellenére higgyek magamban, hogy bármire képes vagyok.
    Igenis kimondom, nagy a szülők felelőssége.

    VálaszTörlés
  9. Még annyit, a virágokat Fertőrákoson egy kis utcában fotóztam akkor, mikor a házakat nézegettük. Írtam is róla.
    Nem csináltam sok képet a virágokról akkor, de nagyon bennem volt, hogy nagyon sok szépség birtokában lehetek ott éppen.
    Eléggé rossz állapotban lévő házak között nyíltak szerénységükkel olyan összhangban a hellyel, hogy már akkor fogalmazódott meg bennem, hogy lehet ezt visszaadni.
    Na, most itt befejezem, mert túltengek!:-)))

    VálaszTörlés
  10. Kedves Éva, többféle gondolatot is ébresztettél, amelyeken egyenként is sokáig lehetne meditálni! Ilyenkor mindig felmerül bennem a vágy, hogy megírjam a kis "okoskodást", nem is annyira azért, hogy kiteregessem a "tudományomat", hanem hogy elsősorban a magam számára körüljárjam a témát...
    Szóval, mindjárt a legizgalmasabb, maga a "szépség" témája: lehet-e objektív, vagy egyénektől, koroktól, kulturáktól függ?
    A másik pl. a "szerénység": miért olyan nehéz egyeseknek a nyílt elismerés elfogadása? A gyerekkort említetted, azt hiszem, oda kell leásni...
    Stb., stb...

    VálaszTörlés
  11. Az a nefelejcs....
    Engem sosem dicsértek gyerekkoromban (sem). Én viszont pont ezért, talán tudatosabban nagyon nagyon sokszor dicsérem a kisfiam! KELL! és nagyon sok puszit is adok neki. ez is KELL. és lám, Tőle én is kapok dicséretet és puszikat. és még azt is mondja, hogy szép vagyok. pedig már nem is.:)

    VálaszTörlés
  12. Kovtama, igazad van,dicsérj, puszilj...!:-)
    Én sem kaptam meg.Nem eleget!
    Kit vádoljak felnőtt fejjel, mikor már önmagamért vagyok felelős? Ez már hárítás, gyengeség.És mégis jelen van, hátrányként élem meg.
    Senki sem tud kibújni a bőréből, szülő sem, és ha valaki nem tud adni,akkor nem tud,mert az ő életében is megvoltak a negatív hatások.
    Én próbálkozom, de hiányoznak a gyerekkor élményei, és anélkül írom ezt, hogy vádaskodnék.Összetettebb dolgok ezek.

    VálaszTörlés
  13. Flora, pedig érdekelne a "tudományod"! Nem bánnám, ha írnál itt róla még vagy nálad. De ez csak egy kérés, akkor tedd, ha kedved és időd van hozzá.Azt látom, hogy kedv és szándék van!:-)
    Ilyenkor az is eszembe jut, hogy mennyi mindent nem tanultam még.
    Én még azt is idetenném, hogy bizonyára azért is írunk blogot ( vagy a tehetségesek művelik máshol is az irodalmat), hogy kifejezzük, kimondjuk, ami belénk szorult. Fejleszt is, el is bizonytalanít az írás egy blogban, és éppen erre jó, mert valamire ösztönöz.Sőt, önmagammal, mással is szót válthatok róla.
    Az is benne van, hogy mennyi gondolatot ébreszt- sokról írtál is-, de hogy lehet erről egy blogban írni, mikor minden mindennel annyira összefügg.
    Mégsem adjuk fel, mindig visszatérünk az íráshoz, pedig sokszor akarjuk abbahagyni is...:-)

    VálaszTörlés
  14. És azzal felteszel egy újabb szépséget a fejbe.
    Na jól van, nem mondok rá semmit.

    VálaszTörlés
  15. Stali, de ha egyszer ott van a virág az orrom előtt, a gép pedig a kezemben.:-) Katt! Te is szoktál fényképeket csinálni!:-)
    A dicséret nehezen kezelését, nemcsak a képekre gondoltam. A jogos még tetszik is, de a túlzás nagyon nem.Már nem folytatom, mert belebonyolódom.
    Amúgy meg a természet adja a képet, a technika is valahol jelen van nálam, lehet, hogy a beállítástól függ, milyen egy kép? Mert akkor az az én érdemem valóban. Szoktam kicsit variálni a képekkel képszerkesztővel is, ha hiba van benne, akkor azzal kiküszöbölöm. Nincs nagyon jó fényképezőgépem, egy közepes automata.
    Jó játék is javítgatni, babrálni velük néha!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu