2012. május 15., kedd

Fakaticák

Miután május első vasárnapján Anyumat megünnepeltem étterem helyett itthoni grillcsirkével, rózsa helyett gyöngyvirággal, kimondott szavak helyett kitalált gondolatokkal, a hónap második vasárnapján osztrák hagyomány szerint  M. is megünnepelte az édesanyját, és én is vittem virágot. Sőt, tepertős pogácsát is, mert tudtam, hogy annak nagyon örül  majd. Nem tévedtem, érdemes figyelni mindig a reakciókra, és legközelebb felhasználni örömforrásnak a megszerzett tudást. 
Egy dologra azonban nem számítottam. M. anyukája közel 90 évesen gyerek módján mosolygott, sőt, nevetett a fából készült katicákra, amit a virágboltosok ragasztottak a papírra. Ha tudtam volna, hogy ez ekkora örömet okoz, kértem is volna még belőlük, de azt hiszem  ez 2 fakatica is megtette a dolgát. :-)



U.i.: Anyu karácsonykor egy nagyon huncut mosolyú, copfos  kis angyalnak örült nagyon. Arra sem számítottam, hogy a kis mezítlábas angyalka lesz aznap este a sztár Anyu számára a  fa alatt. Úgy végezte örömhozó dolgát, mint a katica.

11 megjegyzés:

  1. Én is szeretem azokat a kis fa katicákat, olyan bohókásak! :) (Meg persze az igaziakat is szeretem.)

    VálaszTörlés
  2. Kedves katicák, és angyalok! Milyen nem is várt örömet tudnak okozni! Pedig annyira csekélység!

    VálaszTörlés
  3. :)nagyon tetszett:)a ferjem kulonleges csomagolasu fuszereket szokott hozni, mert egyszer hozott es hasonloan orultem:)soha nem gondolta volna, hogy jobban , mint barminek.Ilyenek vagyunk.

    De legjobb volt, amikor a gyerek egy nagy doboznak, amiben kapott valami tomott allatot, az nem erdekelte, csak a doboz:)mi meg neztunk egymasra, hogy legkozelebb eleg lesz egy ures doboz:D

    VálaszTörlés
  4. Jaj, nagyon tetszenek a képek! Szép csokorba szedted őket, jó együtt látni a megörökített pillanatokat. A tortára elég volt ránézni, rögtön megkívántam.
    Lám, olykor a jelentéktelennek tűnő apróságok okozzák a legnagyobb örömöt. Jó ezt látni, jó ezt tudni. Én is sok ilyen pillanatot éltem már át.
    Kívánok a két örökifjú hölgynek jó egészséget és sok örömet! Milyen áldás az a közel 90 év is! Örülök, hogy róluk is olvashatok.

    VálaszTörlés
  5. Éva, olyan figyelmes vagy!:)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a mondataitokat, hogy reagáltatok!
    Dorabellát pedig első kommentje alkalmából köszöntöm nálam.:-)
    Nem voltam mindig figyelmes, bizonyára az évek tapasztalatai hozzák el számomra az élményt, hogy ez mennyire jó. Ez nem azt jelenti, hogy áldozatot hozok, magammal közben nem törődöm, hanem éppen az ellenkezője. Nekem is jó, de tényleg!, ez nem valami szépre faragott szöveg, mert olyan szépen hangzik rám nézve itt leírva vagy bárhol kimondva.
    Néha a véletlen is segít, ki gondolta volna, hogy a katicáknak ekkora sikere lesz. Nem is én kértem a papírra, a virágboltosok tették rá. Most már tudom, hogy legközelebb kérek valami kis hasonlókat( van lepke is pl.) és ha valakinek ez okoz örömet, ám legyen! A 90 éves mama a felnőtt fiával él együtt, M. sem lány:-), gondolom ilyen apróságok hiányoznak a mama életéből. Túl sok körülötte a férfiak adta célszerű, inkább a funkcióra, mint a játékosságra, a céltalan kis dekorációra épülő dolog.Én képviselem néha a hiányzó női vonalat a környezetében.

    VálaszTörlés
  7. Nem hiszek a véletlenekben.

    VálaszTörlés
  8. Ha lenne többször apró figyelmességekben része, akkor az enyém sem tűnne fel. Nem mondom, hogy hanyagolják, sőt, nagyon is törődnek vele, de a férfiak fakaticákkal nem nagyon foglalkoznak, és hasonlókkal sem :-)Eszükbe sem jut, hogy mamának ilyesmi is kellene.De hagyjuk a férfiakra vonatkozó általánosítást, mert ez sem igaz biztosan.
    Még szerencse,hogy nem jut eszükbe mindig, mert így könnyebb a dolgom.
    Jut eszembe, egyszer M. odébb akarta tenni a plüssmackómat, de képtelen volt rá. Nem fogra meg, engem kért rá. A férfiak valahogy mások, vagy csak az én környezetemben azok?

    VálaszTörlés
  9. és a figyelmességed tágabban is értelmeztem,pl arra is ahogy észrevetted a katicák kiváltotta örömöt, s ahogy továbbgondoltad...

    VálaszTörlés
  10. Tudod, Aliz, úgy jó ajándékot adni, ha tudom, hogy örülnek is neki.Figyelni kell, és ha szerencséd van, kitalálhatod, mit adj legközelebb.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu