Folytatva az utat, láttam, hogy már sárgállnak az út melletti repceföldek. Még nem egységes a szín, arra még várni kell, de várok, mert a sárgálló repceföldek látványának kivárására mindig is volt időm. Meg egyébként is, tudom én sürgetni azt, amit természet a maga tempójában jól tesz?
A Széchenyi szobor talapzatán sok koszorút láttam, itthon megnéztem milyen évforduló lehetett, ami a legnagyobb magyart érinti. Április 8-án halt meg 1860-ban.
Olvastam a mondatot a talapzaton: "Magyarország nem volt, hanem lesz". Csak tudna üzenni mai vezetésnek, mert így ebből mi valósul meg?
Aztán bementünk a templomba, amit ő kezdett építtetni, de elkészültét már nem érte meg.
Majd a falu határában még egy írás Széchenyitől: "Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen."
Mit mondjak erre? Így legyen!
Már megint erősödik bennem a szorongás, volt 1-2 "könnyebb?" hónap január után.
Igaza volt Széchenyinek: a kórossá váló, szinte görcsös múltbanézés helyett jobban tennék az említett vezetők, ha a jövő jobbá tételén munkálkodnának! Ez a múlt legméltóbb ápolása, nem pedig a jövő tagadása...
VálaszTörlésFlóra! Múltbanéző vádaskodások...Mire megyünk vele? Saját életemben, saját közvetlen környezetemben is tapasztalom ezt, és zavar.Csak elveszi az energiát, és sehova sem visz. Előre semmiképpen sem.
VálaszTörlésÉn sem értettem soha, miért kell a múltban vájkálni, ahelyett, hogy azon munkálkodnánk, hogy a jövő szebb legyen. Csak most már ezt nehéz elhinni, mert nagyanyáinknak is azt mondták annak idején, majd a gyerekeiteknek könnyebb lesz. Nem tudom mikor volt az a könnyebb... én úgy érzem csak nehezebb lett.
VálaszTörlésAdelid, ami még zavar, hogy mindig valami ellen, és nem valamiért megy a a harc.Harcot írtam, nem munkát.
VálaszTörlésMost már látom, egyre nehezebb. Bíztam, de akkor még nagyon fiatal voltam, és elhittem, amit mondtak nekem a szülők, nagyszülők. Ők vajon hitték, hogy jobb lesz, vagy csak vigasztaltak minket? Meg kellene kérdeztem Anyutól, mert már csak tőle tudom.