Teázás

Sokszor a kényszer visz minket olyan helyre, melyet máskor kihagynánk. Láttuk már a Khalifát, de kívülről észrevenni, majd bent is elidőzni azon a helyen egészen más.
Hazafelé jövet Sümegen megálltunk folyóügyeket intézni, némi koffeint és folyadékot magunkhoz venni, mely talán kitart hazáig.
Üldögéltünk egy kicsit a narancssárga és vörös fényben, besütött a Nap, és nekem persze ezt látva az jutott eszembe, hogy advent táján is milyen jó lehet itt, mikor kint hideg van és szürkület. Biztosan azért is eszembe jutott, mert mindenféle kis mécsestartók, ingyom-bingyomok is vannak az ablakokban, melyek engem alapból lekötnek, és rögtön téli fényükben látom őket, mikor kint minden szürke és fázós.
Jó (volt) megállni, és persze találtam is egy mondatot a virágos füzetemben Anselm Grüntől, amit ide letehetek:

"Csak egy dolog marad számunkra: megállunk és megbékélünk azzal, ami bennünk van."

M. kékben kapta a teát. Vagy azért mert "fiú", vagy azért mert ez illett a teájához.:-)

Május első vasárnapja

Virágért indultam, és a boltunk sarkán megláttam egy embert, aki gyöngyvirágot árult. Tudtam, hogy nem is megyek tovább. 
Anyu fél 12-re jött ebédelni hozzám, és kérésére készült az étel. Ne várja senki, hogy közel 80 évesen valami kis diétás kívánalma volt. Sült oldalas fokhagymával, köménymaggal megbolondítva, mellé igaz hogy könnyű krumplipüré járt, mert azt szereti. Italként Colát kért csak úgy fiatalosan, bár abból újabban már light az óhaj, a zéró nem jön be neki.
Kaptam tőle én is szívecskés sütit, ahogy ő is tőlem. Tudom, hogy szeret a maga módján, és én is őt. 

Nem is megyek most bele kapcsolatunk értékelésébe. 
Ahogy öregszünk, úgy alakul egyre elfogadóbb irányba. 
Nem innen indultunk, és én az utat nézem, ami biztos, hogy a karmám, mert nem (volt) könnyű. Az előzőleg leírt "elfogadás" a bűvös szó mindkettőnk részéről.
Békés délutánunk volt, beszélgettünk, hallgattunk, ettünk, szundítottunk, repetáztunk, ahogy a közös étkezéseinkkor szoktuk. Mosogatni is csak utána szoktam, hogy semmi ne zavarja az együttlétünket, mert ő így szereti, és tulajdonképpen nekem is így jó.
Szeretjük  a szép terítést, és mindig nézegeti a szalvétát, hogy azon éppen milyen virág van, mert az is az ő tiszteletére került oda. A mai napon különösen.

Szárszón

Csütörtök reggel már tudtam, hogy végigmegyünk a  déli parton, és mivel még nem voltam a szárszói temetőben, sőt még Balatonszárszón sem, azonnal mondtam a nap tervezésekor M-nak, hogy ott bizony megállunk. Nem mondom, hogy nem nulláról kellett kezdenem az információkat József Attiláról, de én is bajban lennék, ha osztrák költőkről kellene tudnom. M. persze hallotta már a nevét, mert utcaneveket ő is olvas nálunk.:-)
Először nem a régi temetőbe mentünk, ahol József Attila első sírhelye van, hanem egy másikba, vagyis az újba! Aztán kérdezgettem- a helyiek megszokhatták a balga turistákat-, és meg is találtuk a falu határában a régi temetőt, majd a nyilakat követve az első nyughelyet is.

A nagy fák alatt megfakult nemzeti színű szalagok, régi koszorúk, elégett mécsesek, nylon borító mögé tett, mégis esők és napfény fakította képek, információk, versek, és egy kőbe vésett versrészlet. 
Nem vittem virágot, mécsest, de legközelebb viszek. 
Mégsem voltam annyira felkészülve  a látogatásra, és ünnep is volt ( ez itt a magyarázkodás helye!), talán kellett volna csak úgy szedni pár szál virágot valahol, de ez  a megoldás nem jutott akkor eszembe. Csak egy hirtelen elhatározást követve oda akartam menni, és kicsit ott lenni.
Mikor ilyen helyeken vagyok, akkor szeretném érezni a helyzet fontosságát, de ott csak cikáznak a gondolataim, és később, esetleg másnap tudatosodik bennem, hogy én bizony ott voltam...

A tó és más is

Veszprém földrajzi elhelyezkedésének nagy előnye, hogy közel van a Balatonhoz. Ezt már emlegettem, de nem győzöm elégszer.
Blogos berkekben is olvastam, hogy a Balatonról, ha nem akarunk vagy tudunk sokat írni, akkor elég annyit megemlíteni, hogy a Balaton az Balaton!!! Kész, slussz-passz!:-)
Mániám kimenni  a mólók végére, ott egészen közel vagyok  a tóhoz, és ha a fényviszonyok éppen olyanok, melyeket üzenetként is elfogadhatok( a víztől, régen elhunyt balatoni barátnőtől, fenti gyengéd erőtől...stb), akkor csendben nyugtázom, hogy megkaptam, és köszönöm. Mindezt csak így utólag nyugtázom, ott és akkor össze vagyok zavarodva, hogy valaminek tanúja lehetek. Csak tudnám minek, de mindenképpen magasztosnak!
Tulajdonképpen jobb lett volna nem kattintani, csak állni, de nem tudtam megtenni. Egyszer majd megteszem, mert a hópárducot sem fényképezte le a fotós, csak átadta magát az élménynek.
Szeretnék itt tartani! 
Sok mindenben szeretnék valahol tartani, de nem lehet siettetni ezeket a kívánalmakat.

U.i.: A hagyományos kékes-zöldes vizű balatoni képeket máskor hozok.Ezek Siófokon a mólóról készültek.

Szeretnék

okosabb lenni, de még mindig úgy érzem, hogy sokszor ütközöm a hiányaimba. Lehet, hogy nem mindig, de ha valamiben tájékozott vagyok, az természetes, azt nem mindig veszem észre, az bekúszik a hétköznapjaimba, vagy elrejtem, hogy ne tűnjek nagyképűnek, esetleg bármit kijelentőek. Általában mire megszólalnék, valaki más úgyis megteszi már a környezetemben, és én figyelem közben ezt a sietséget. Sokszor hallgatok figyelve másokat!
Vágyakozva olvasom a művelt blogosok blogjait,  és utánanézek sok mindennek, amit nem tudok.
Nem is eseménydús az életem( mihez képest?), így a blogom közepes tudású ember hétköznapi blogjának tekintem. Tudom hányadán állok magammal és a blogommal is, viszont sokat tanulok olvasva másét, és egyelőre szükségem van a sajátomra is, mert jó írni.
Mivel leírtam mi várható most is tőlem, csak úgy hétköznapi témaként megemlítem, hogy készülünk a ma délutáni ballagásra, lehet majd az eget kémlelni, hogy lesz-e éppen akkor eső, ahogy ígérik. 
Drukkoltam, hogy ne nyírják le ház előtt a füvet, mert így egy kis virágot bele tudok rakni a nagyszülői házból elhozott pálinkás pohárba. A pohár méretéről ezzel szóltam is, így  a beletehető virágokéról is.

Vannak dolgok, melyek nem illenek össze, mégis lehet őket együtt szeretni. Ma reggel ezt újra bebizonyítottam magamnak édes kakaóval és sós, köménymagos kiflivel, miután hazaértem korán kezdődő munkám első szakaszából.
A virágos füzetembe Pilinszky naplójából  a minél kevesebb költekezés, a rend, a kevés evés, valamint kávé ivás után  a következőt írtam ki, mert  a naplóban is egymás után állnak vágyakként:

"Az embereket legmélyebb igényeikben megérteni, megszeretni és segíteni."

(Pilinszky János: Naplók, töredékek)

Az orgona

ballagásra és Anyák napjára mindig kinyílik, ebben az évben addigra már el is nyílik. Nem maradtunk ki semmiből, csak korábban részesültünk belőle.
Az esős szombat délelőttre még mindig zsúfolt helyeken elmaradt vagy tervbe vett dolgokat intéztem és vettem sikerrel. 
Ma folytattam a spájzom takarítását. Mennyi zacskó, üveg, felesleges, "majdjóleszvalamire" dolog került kidobásra. Lejárt élelmiszer is, ami szégyen. Most tartani kell ezt az állapotot, ami eddig sohasem sikerült. De majd most!
Pilinszky naplójában olvastam, és bele is írtam a virágos füzetembe: 

" Vágyaim első köre: minél kevesebb költekezés."*

Van akinek nincs is miből, van akinek már egy kicsit is több van, és elcsábítják pénztárcájához mérten a tárgyak, a szerzés, a felhalmozás, fogyasztói társadalom csapdái.
Igaz, szombaton " csak" egy könyvet rendeltem, és anyunak megvettem Anyák napjára, amire vágyott. Ezek a tárgyak ez alkalommal megbocsáthatók. Tudom, tudom, hogy lehetnek a sokszor felesleges tárgyak is az öröm forrásai, de már annyira nem fontos beszerzésük számomra, mint valaha voltak.
Képzeletbeli naplómba is bekerült a fenti mondat, és már részleges megvalósításával is sokkal szabadabb leszek.
Hányszor írtam már erről, de most érzem, hogy menni fog!

* Pilinszky János: Naplók, töredékek

Apróságok...

Rövidebb volt a hét a húsvéti szünet miatt, és nem mondom, hogy rossz, hogy újra hétvége jön, ráadásul nem is dolgozom ezen a hétvégén. Tehát igazi hétvégém lesz, munkahely nélküli, amit nagyon szeretek.
Most ment el egy számítógépes kollégám tőlem( áldás az ilyen!), valamit birizgálni kellett a gépemen, amit jobb, ha ő csinál meg, mint én rontsam el. Mert én csak használó vagyok, nem gépbe belebirizgáló, jól tudom ezt magamról.Ő is tudja rólam:-), jött is! Hála és köszönet neki.
Kolléganőm is olvassa a 3 kötetes Anne B. Ragde könyvet, a Neshov trilógiát, amit én vettem ki a könyvtárból. Tegnap rám telefonált nevetve, hogy húzzak bele a második kötetbe, mert ő egy nap alatt elolvasta a az elsőt, és kérné a másodikat. Belehúztam:-), át is adtam neki, így ma délután lesz a porszívózás, "megmiegymás" a tegnapi helyett.
Esik az eső, ami nekem ugyan jó, de ki kell mennem hamarosan, és az esernyő csak kolonc a buszon, a bevásárló táskák mellé, de ez van!
Ahogy Anselm Grün írja egyik könyvében: " Ha az időjárást Istenre bízom, egész higgadtan neki tudok látni annak, ami soron következik." *

Még annyit, hogy élményszámba ment húsvét hétfőjén egy hely, ahol büfé megoldással ebédeltünk( nem főztem aznap), ahol az asztalon csatos üvegben málnaszörp volt, és a pincérnő "nyomós" szódavizet hozott hozzá. Azt mondta, hogy ő azt ajánlja, ha megfelel nekünk is. Persze, hogy megfelelt, sőt, így volt az igazi! Mert mindig vannak, olyan dolgok, melyek tökéletesen összeillenek, és néha rátalálunk.

* Anselm Grün: Az életművészet könyve

Találkozások

Egyszerre érkeztünk  a jó pár nappal korábban megbeszélt helyre. Nem kellett újra pontosítani, odacsörögni, rákérdezni... 
Staliékkal találkoztam, volt jó beszélgetés, kávé, tea, zserbó és általunk választott kellemes környezet, majd séta.
A képet Staliról és párjáról az engedélyükkel teszem fel.
Mikor a buszmegállóban álltam már a búcsúnk után, az utcán lévő virágokat néztem. Mellettem elhaladt egy németül beszélő valaki, és annyit mondott: "Schön, sehr schön!", és várakozón rám nézett.  Megismételtem a mondatot, majd intett, és folytatta útját. Azért a több német tudás jól jönne néha!:-D
Valahogy így telt a szerda délelőttöm.

Kb. 2 hete Eszterékkel( Esztella) találkoztam. A mostani társaim nem ismerik őt. Egy korábbi nagyon szép blogos múltam egyik szeretett képviselője ő.
Nem sűrűn találkozom blogos társakkal- én ilyen vagyok -, mostanában viszont sűrű egymásutánban kettővel  + a hozzájuk tartozó úriemberekkel is. 
Igenis, meg lehet ismerni egymást a blogokon keresztül. A személyes találkozás mindig természetes és magától értetődő. Van összekötő híd a monitor a szemben ülő saját arc között.

Ezek is foglalkoztatnak

Nekiálltam ma a spájzomat takarítani. Sokat haladtam vele, de nem fejeztem be, mert elfáradtam közben. Nem akarom a gerincemet sem agyonterhelni, és lesz még lehetőség a folytatásra. Egyébként is csak elkezdeni volt nehéz. 
Mikor böngésztem Pilinszky naplóját, akkor ez a mondat is a virágos kisokos füzetembe került:
"Rend, de leegyszerűsítve. Étkezést is, kávézást is."*
Tényleg vonzó az áttekinthetőség és a mérték, nem hiába került be a mondat a megjegyzendők közé. Írom ezt húsvét után:-), de úgyis akkor valósul meg, ha az önfegyelem találkozik  az elhatározással. Egyelőre a szokás és az önkényeztetés erősebb bennem, mint valóban szükségeltetik.
Tegnap  lakótelepi tó partján mentünk a járda helyett. Igaz, sárosak lettünk, de se a nyafogás, se a kényeskedés nem foglalkoztat már. 
A fűben csoszogva a sár nagyját még ott helyben leszedtük, és tulajdonképpen mindig van megoldás.

* Pilinszky János: Naplók, töredékek