Mától

próbálgatnak. Ez azt jelenti, hogy délelőtt ( vizittel megspékelve) azon a bizonyos osztályon vagyok, délután és éjjel pedig itthon lehetek. Tapasztalataimról aztán a másnapi viziten beszámolok. Készítenek fel a végleges hazajövetelre.

Mennyi mindent megtanultam a gödör alján. A sors (vagy nevezzük bárminek és Bárkinek) tudja mennyit bírunk, hol és milyen állapotban, hogy egy újabb lépcsőfokot tegyünk meg a fejlődés messzire vezető lépcsőin. Itt van bennem többek között mindaz, amit már tudtam, csak nem szívódott fel annyira, hogy sajátom legyen.

- Körülményeink csak annyira akadályoznak, amennyi jelentőséget tulajdonítunk nekik.
- Boldogságunk, hangulatunk akadályait sokszor mi magunk gyártjuk.

Tegnap szénsavmentes ásványvízzel egy hirtelen ötlettől vezényelve az egészségre koccintottunk, és minden órában eszembe jutott, hogy milyen jó megszabadulni valamitől, ami zárt ajtók mögött tart testben és lélekben. 

32. Pár mondatos folyosói beszélgetés után egy doktornő spontán magához ölel, és én viszonzom.
33. Csipke a blúzom alján.
34. Újabb és újabb leírt, nekem szánt szavak.

Régi, új világ

Juthat az ember mélyre, olyan mélyre, hogy nagyot koppan, és marad is ott. 
Egy darabig a lakás, aztán a kórház egyik osztálya lesz heteken át az  "otthona". Tanítják élni, az egészséges önzést elsajátítani, és dolgozik benne a kémia is, keresik a megfelelő gyógyszereket, melyek befurakodnak az agyba, de sokáig ( hetekig, hónapokig) nem hatnak. Nem megfelelő egyik sem, hogy megnyissa számomra a jó hangulat zárt kapuját, hogy a parázsló szorongást lehűtse és elsimítsa.
Azt hittem egyszerűbb lesz, bár mondták, hogy "ebből" kimászni türelemjáték. 
Az osztályon egy hét olyan, mint máshol egy nap, saját gondolataim sokszor a társaim, valamint a többiek is, akik hasonló vagy még rosszabb lélekbetegségekkel küzdenek. 
Látok sok mindent, amiről eddig nem volt fogalmam sem. Igen, lehet még mélyebbre kerülni, van rosszabb is az enyémnél...
Valami mindig valami miatt történik, és tanulunk sokat belőle. 
Az ott szerzett tudás megvan, hozzáértő emberek adják beszélgetésekkel, csoportban vagy kettesben, melyeket önmagam dolgozok fel, akkor még sokszor pergő könnyekkel. (A tiszta ágyneműket tároló szobában bújok el, és viszek bőven papírzsebkendőt.)
Jó ideig lehetetlen a tudást használni, mert teljes az inaktivitás, és az örömtelenség is jeges feltörhetetlenségével telepszik rám. 

Aztán egyszer jön valami csoda, az imák is meghallgatásra találnak, a kémia is megfelelő gyógyszer képében ( végre!) elsimítja a szorongást, tudok újra örülni is. 
Én is akartam, orvosok, mások is segítettek, a fehér és színes bogyók is. 
Mondhatom, hogy most már minden jobb, hogy mászom ki a gödörből, a fejem már teljesen kint van, sőt, már a lábaim is, látom a világot, feltörnek belőlem a szavak, mosolyra is húzódik már a szám, látom az ittlévő nyarat, és a hála szól belőlem: Rosszért és jóért is. 
Mert mindennek van másik oldala is.
Még utómunkálatokra visszamegyek és maradok is, amúgy hétvégeken mindig itthon voltam. Az ottani szobámban én vagyok most a legerősebb, tulajdonképpen készen vagyok. Kiszolgálok, és néha megsimogatok másokat, akik befelé néző üvegszemmel, még csendes örömtelenséggel néznek rám.
Köszönöm, hogy az előző bejegyzésemhez írtatok, és jók voltatok hozzám.

30. A málna illata és íze.
31. Dús lombú, csupa zöldben élő fák

Tavaszi szünet

Nem tudom, hogy működöm, de éppen fordítva, az biztos. Mikor nyílik a tavasz, én akkor záródom.
A környezetemben vannak virágok, persze, hogy vannak, szépek, pasztellek, de azért tettem a tűzre is M. anyukájáéknál, mert csíp azt idő. Közben ketyegett az óra, és beszűrődött hozzám a burgenlandi tájszólásos párbeszéd, mert mama miatt át kell rá térni. Nem értem, de a tűz pattogása nemzetközi.
Csíp minden az időjáráson kívül is, nehezen tűröm, és egy kis blogszünetet is tartok engedelmetekkel. Vagy nem is kell engedélyt kérni, csak tenni, ami jól esik? 
Ha képes vagyok arra hogy jöjjek, úgyis itt leszek.:-)
Minden jót nektek!

Hálanapló

24. Juhnyáj és akolszag természetessége.
25. Volt nálam könyv annak, akinek éppen kellett időtöltésre.
26. Hímzett ágynemű vasalása.
27. Kolléga áradozik, hogy milyen kedves és aranyos a barátnője ( Jelzők tőle!).
28. Idei első medvehagyma krémleves frissessége.
29. A ritmus élménye.

Március 15.

Az állami ünnepek egy ideje a magam elképzelése szerint alakulnak.
Kitűztem március 15-én a kokárdát, nem foglalkoztam pártokkal, meg hogy ki sajátította ki, ki nem. Március 15-én kell kokárda, és kész. Egyébként is csak egyedül lettem volna a helyi  ünnepségen kokárda nélkül, mert idén elmentünk. 
Majd megcsináltuk a magunk kis programját. Melegedés sütivel, újra átfázás a természetben, majd irány a közeli Fertőd.
Délután itthon beszélgetés, szunyókálás, és örömködés hogy kinyílt bent a virágom.
Aztán hamarosan eljött az este.

    

              

Vízparton

Az ember soha nincs egyedül. 
A Balaton partján sem volt egyedül egy kacsával álldogálva a hidegben, a csapkodó hullámokat nézve. Társunk volt a szél is, sőt, a visszakapott fényképezőgép is. 
M-ről nem is beszélve.

21. Fröccsenő, zöld balatoni hullámok.
22. Újra volt, aki az átfagyott kezemet melengesse.
23. Az első idei barka simogatása.

Hálanapló

16. Reggel a portással beszélgetve kávéztam egy jót.
17. Egy kolléga bekopogott a tanári ablakán, hogy szagoljak bele a kinti friss levegőbe.
18. Kémények sziluettje mögött csíkos, rózsaszínű hajnal.
19. Sárga nőnapi liliomunk az asztalon kis barna pöttyökkel a szirmain.
20. Amit megígértek nekem, betartották.

Ruston fényképezőgép nélkül

Rust színes házai és fehér temploma az egyre markánsabb márciusi ég és a macskakövek között sorakoztak a főtéren.
A víz ( Fertő tó) februári fémszürke és márciusi kék keveréke volt, melybe csíkokként olvadt bele a most éppen mustársárga nád. A víz színére mindig mindenhol kíváncsi vagyok.
Ha közeli képeket késztettem volna, akkor azok a szellőrózsák benne lettek volna, melyek a már kitett utcai asztalokon remegtek az alig szélben. 
Az általam látott krókuszok mind lilák voltak.
Egyébként pedig szinte mindenki a Nap felé fordított arccal ült a kipakolt székeken, és kutyák is játszottak a gyerekekkel a játszótéren.
Még a legelején tisztáztam a pincérrel, hogy szólhatok-e hozzá magyarul, és meg sem lepődtem, mikor igent mondott. Szinte minden pincér magyar a közeli osztrák helyiségekben. Otthonosan jó érzés, mikor ők teszik le elém az ételt vagy az italt.
Mikor eljöttünk még egy "odafordulós" viszláttal búcsúzott, miközben fehér ingben összeszedte a poharakat a szintén fehér abroszokról, azokról a bizonyos fehér szellőrózsás asztalokról.
Tavasz volt!

Olyan

vasárnapi napsütésre ébredtem, hogy azt hittem, már javában délelőtt van, pedig csak reggel 7 óra volt.
Egyébként:

11. Illatozó, tiszta ruhák, ujjaimon még kék Coccolino illat.
12. Németh László szavai a régen birtokomban lévő ismerős, hártyavékony lapokon.
13. Piros pöttyös szalvéta az asztalon.
14. "Jézus pontosan azt adja neked, szerettjének, amire szükséged van." ( Áhítat 2013.)
15. Új, natúr szappan kitéve.