Úgy jött el október első napja, hogy szinte észre sem vettem, hogy eltelt a szeptember. Az ősz kezdetének alaposabb megfigyelésére nem szántam külön időt, csak valahol útközben mindig megálltam, és akkor mohón néztem, mert egyszerre akartam pótolni, amit addig elmulasztottam.Az ablakkeretbe zárt világomat hiába néztem az üvegen át a jeleket kutatva, még mindig zöldek a sokat látott fáim levelei. A hangulatokat más által leírtakból szedegettem össze. A költőket és az írókat, megihlette a szeptember, és már előre olvasgattam az ezt követő hónapokról is. Várakozva belehelyeztem magam a puha avarba, a ködbe, fagyba, az első hóba és a leveleket szegélyező csipkés zúzmarába a régi képeim segítségével is.Egyelőre még előttük a szép színű október, a szétfolyó akvarellek sokasága, és nem hagyom majd ki az erdőben az arany őszt sem.
DEERZSI
szép lassan elfogy
a zöld, az őszi titkok
tarkasága győz
Kedves Éva, az én sétáim is egyre inkább "az ablakkeretre korlátozódnak", nomeg a számítógép és a TV képernyőjére, az írók, költők lapjaira... Mostanában gyakran vízfoltok fogadnak a teraszon, tanúskodva a csepergő esőről...
VálaszTörlésKedves Rózsa, szinte teljesen ugyanez a helyzet nálam is, nem is ismétellek, mert te leírtad. Élvezem, és mindig is élveztem ezt a helyzetet.
TörlésAzért majd a szokásos segítőmmel egy kicsit megtaszigálom a rollátoromat az erdőben, ha megérkezik az arany ősz. Olyan szép, emlékszem a tavalyira is: felettem sárga minden, alattam is sárga, és kétoldalt is...:) Alagút.
Vízfoltok még most sincsenek az erkélyemen, csak por. Takarítanom kellene.
Biztos isneritek Levitantól a Zalataja ószenyt? (Fonetikusan;)
VálaszTörlésLevitan nagy mestere az ilyen festményeknek. Megkerestem a neten oroszul: Золотая осень
TörlésAz az orgonás, amiről írtam egy később élő festő, és semmiképpen nem tudom, mi a neve. Emlékszem az a festmény is az újság melléklete volt, és betettem akkor a gyűjteményembe. Hol van az már?