Hányféle módon adhatunk bármit és mennyi mód van azok megköszönésére?
Szoktam emlegetni a blogomban azokat az időszakokat, mikor kórházban voltam.
Olyan mélyen voltam lelkileg, hogy segítséget kellett kérnem, mert magam már nem tudtam kijönni a gödörből. Ha csak akaraton múlt volna, akkor sikeres lett volna az igyekezetem, de vannak már olyan állapotok, amikor a saját akarat kevés.
Sokat adott az ottlét, gyógyulást és tudást is.
Sok sorsot és életet megismertem. Sok olyan életet is, melyeket ugyan be akartak fejezni, de sikertelenül. Később ők már "csak" meghallgató valakire vártak, és ha megtalálták, akkor meséltek is.
És én éppen ott voltam, ahol ők!
Segítettem a nálam rosszabb állapotban lévőknek, mikor én már jobban voltam.
Csak az ott talált lehetőségeket tudtam adni, nem volt másom nekem sem: a nyári hőségben vizet, máskor a kórház kápolnájában talált vigasztaló sorok kérésre történő felolvasását...
Mert mindig adódott valami, amivel közeledhettem azokhoz, akik körülöttem sokszor csak üveges szemmel meredtek a semmibe.
Nem vártam azért köszönetet, amit nyújtottam, és mégis voltak:
Könnyes hála, remegő szó, puszi, simogatás volt a szívszorító jutalmam mindenért.
Dear Eva
VálaszTörlésTo listen and help others is something difficult but brings you gratitude when you see that the person feels better and that you did the best you could do.
I love the little angel on your picture. Enjoy 😊 the everyday life and enjoy Christmas ❤️
Dear Catherine, when I was in the hospital, I was in a very bad state mentally, and for the first two weeks I couldn't help. When I got better, I saw that others were even worse than me, and I wanted to help and I already knew how.
TörlésIt was touching how they reacted, and later they even dared to ask me for help.
The angel in the picture has a beautiful story and maybe I'll write about it in my blog someday.
Enjoy your days as much as you can! With love. Éva