A karácsony csendben és szépen telt el M.-nál.
Van sok tulajdonságom mint bárki másnak, és az egyik közülük az, hogy tanulékony vagyok. A tavalyihoz képest az édes-bús visszaemlékezéseim helyett most inkább a jelen megélése volt előtérben.
Voltunk sokat kettesben, de találkoztunk M. családjával is.
A pici fiú már tavaly is megvolt, akkor a fa fényeihez nagy igyekezettel, de még mindig zokniban és négykézláb kúszva ment. Most már cipőben, két lábon és az ünnephez méltóan kiöltözve, egy kis mókussal díszített pulóverben érkezett. Tavaly még alig volt haja, most már vágni kell.
Az, hogy egy nagyon szeretett kisgyerek is van már a karácsonyaimban, fontos és egy más tartalmat is adó változás számomra az előzőekhez képest.
Mikor anyuval ünnepeltem, soha nem mentünk el misére, mert már nem mozdultunk ki otthonról, de mióta M.-nal ünnepelek, elmegyünk szenteste egy templomba is.
Mindig egy sorral előttünk ül egy idősebb hölgy a lányával, és kezdem megszokni már a jelenlétüket.
Ők biztosan nem tudnak rólam, de a "béke veled" szavak által kísért kézfogás közben már egymásba fonódott egyszer a tekintetünk. Az ők németül mondott szavaik találkoztak az én magyarul mondott szavaimmal, de ez a nyelvi különbség soha nem lehet akadály egy ilyen egymást köszöntéskor.
26-án délután a közösen eltervezettek szerint visszajöttünk Sopronba, hogy legyen részem egy kis itthoni karácsonyban is.
A fámat már a karácsony előtti szombaton feldíszítettem, és napokig sötétben várt ránk a visszaérkezésünkig.
Miután felgyújtottam a fényeit, kicsit csendben ültem mellette még mielőtt bármi mást is csináltam volna...


This reads very quietly and honestly. You’re not trying to make Christmas meaningful, you’re noticing where it already is. That feels real.
VálaszTörlésThe way you see change, especially in small details, shows how present you are now. And that last image, sitting beside the tree before doing anything else, says more than explanations ever could.
Thank you for sharing this. It feels like a gentle turning toward light.
Dear Aritha, so that I won't be alone at Christmas, I'm spending the holiday with M. in Austria.
TörlésI really missed my Christmas at home last year, but I decided not to be sad about my old Christmases, but to enjoy this one, even if it's far from home.
As you read, there are two new things in my life compared to my previous Christmases. M.'s grandson, whom I love very much, and that we also go to church on Christmas Eve. I pay attention to every detail of the changes.
When I finally got home this afternoon, I really sat down next to my own Christmas tree, and I don't even want to explain why. I think you understand anyway, because you are sensitive to the human soul.
Thank you very much for being here, and for reading my writing with great understanding.
I plan to write two more posts about the many little things that happened to me during the five days I was away from home.
With love. Éva